Stefan Żeromski (ejtsd: Sztefan Zseromszki [stefan ʒeromski]), (Strawczyn, 1864. október 14. – Varsó, 1925. november 20.) lengyel prózaíró, publicista, drámaíró. Ahogy a kortársak nevezték: „a lengyel irodalom lelkiismerete”. A Lengyel PEN Club alapítója és első elnöke, szabadkőműves. Maurycy Zych, Józef Katerla és Stefan Iksmoreż álnéven is publikált. bélyegkép|jobbra|Eligiusz Niewiadomski: Stefan Żeromski képmása, 1900
Gyermek- és ifjúkora Stefan Żeromski elszegényedett nemesi családban született az akkor orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban. Édesapja a Jelita nembéli Wincenty Żeromski, édesanyja Józefa Katerla.
A Szentkereszt hegységben, Ciekotyban nevelkedett. Apja a szabadságharcban küzdő lengyeleket támogatta, anyai unokatestvére, Gustaw Saski (1846–1863) a Czarnca melletti csatában esett el. Stefan Żeromskit közismerten úgy említi az utókor mint a januári felkelés utószülöttét.Juliusz Kleiner: Zarys dziejów literatury polskiej Az apa még a felkelést megelőzően elveszítette birtokait, és hogy eltartsa családját, haszonbérlő lett. Żeromski 1879-ben veszítette el édesanyját, apja 1883-ban halt meg.
1873-ban a tízéves Stefan egy évig Psaryban járt elemi iskolába. 1874-ben Kielcében, az Állami Fiúgimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Ebből a korszakból származnak első irodalmi próbálkozásai – versek, színdarabok, fordítások az orosz irodalomból.
1882-ben debütált a „Tygodnik Mód i Powieści” 27. számában egy Lermontov verssel valamint a „Przyjaciel Dzieci” lapjain A földműves éneke (Piosenka rolnika) című verssel. Ekkoriban kezdte meg Naplójának (Dzienniki) írását, amit huszonhét esztendős koráig folytatott. Az anyagi gondok és a kezdődő tüdőbaj miatt a gimnáziumot 1886-ban érettségi nélkül fejezte be.
Még ugyanebben az esztendőben tanulmányokat kezdett az Állatorvosi Intézetben Varsóban (ehhez az iskolához nem volt követelmény az érettségi). Itt ismerkedett meg a szocialista mozgalommal, egyebek között részt vett a földalatti munkás és iparos művelődési akcióban. Varsóban megpróbált írásaiból megélni. Első elbeszélései a nyolcvanas évek végén jelentek meg a Głos és a Tygodnik Powszechny lapjain.
Századforduló és forradalom 1889-ben anyagi okokból otthagyta tanulmányait és vidéken, földbirtokos családoknál vállalt házitanítói állást egyebek között Łysówban (Siedlce környékén), majd Nałęczówban, a „divatos üdülőhelyen”, amelynek rendszeres vendége volt többek között Bolesław Prus és Henryk Sienkiewicz is. Itt ismerte meg a fiatal özvegyet, Oktawia Radziwiłłowicz Rodkiewiczowát. 1892-ben rövid ideig megfordult Zürichben, Bécsben, Prágában és Krakkóban. Ez év őszén vette el Oktawiát. Feleségével és annak első házasságából származó lányával együtt költözött Svájcba, ahol helyettes könyvtárosi állást vállalt a Rapperswili Lengyel Nemzeti Múzeumban. Ott írta meg 1896-ban a Sziszifuszi munkák (Syzyfowe prace) című regényét.
1897-ben visszatért Lengyelországba és Varsóban, a Zamoyskiak Hitbizományi Könyvtárában dolgozott segédkönyvtárosként egészen 1904-ig. 1897-ben jelent meg a Sziszifuszi munkák, ami meghozta írójának a népszerűséget. Az 1895–98-as években jelentek meg Żeromski összegyűjtött novellái. Egészsége megőrzése végett évente Zakopanéba, 1902-ben Olaszországba utazott.
1899-ben született fia, Adam. Ugyanebben az évben jelent meg a Hontalanok (Ludzie bezdomni). 1904-ben látott napvilágot a Hamvak (Popioły). Ebben az eposzi áradású nagy regényben a Napóleon-kor Európájában harcoló légiók „mozgó Lengyelországáról” ír, a Kościuszko-felkelés utáni nemzet reményeiről és csalódásairól mutat be széles panorámát. A könyv kiadói sikere tette lehetővé a család számára, hogy majdnem egy évre Zakopanéba költözzenek. Żeromski csak 1904-től tudta teljesen az írásnak szentelni magát.
1905-től, amikor kitört a forradalom az orosz fennhatóság alatti Lengyel Királyságban, visszatért Nałęczówba, ahol a helyi értelmiség demokratikus és szocialista irányultságú tagjaival hazafias társadalmi munkába fogott. Kezdeményezője volt a Népfőiskola (Uniwersytet Ludowy) megalapításának, továbbképző tanfolyamokat szervezett az ipari iskolai tanulóknak, lakása menhely és földalatti iskola volt. Társalapítója volt a varsói Közkönyvtári Társaságnak. Több ízben utazott Olaszországba (Milánó, Firenze, Róma, Velence, Nápoly, Capri).
Ekkor írta Maurycy Zych álnéven az Erdei visszhangok (Echa leśne)http://buvopatak.hu/index.php/archivum/2011/2011-marcius című elbeszélést, amelyben a januári felkelésnek állított emléket. Az 1905-7-es forradalmi mozgalomnak szentelte néhány művét, egyebek között az Álom a tőrről (Sen o szpazie), a Csupasz kövezet (Nagi bruk) és a Nocturno (Nokturn) című novellákat, valamint a Józef Katerla álnéven Krakkóban kiadott A rózsa (Róża) című színdarabot.
A forradalom bukását követő morális depresszió hatása alatt keletkezett a sok vitát kiváltó, naturalista vonásokat viselő, moralista-társadalmi regénye, a Bűn története (Dzieje grzechu), s ehhez a korszakhoz köthető legszebb írása az 1863. évi tragédiáról, a Hű folyó (Wierna rzeka) című regény.
1908 végén rendőri nyomásra elhagyta a Királyságot, egy évet töltött Zakopanéban és Krakkóban. 1909 végén három évre Párizsba költözött családjával együtt. Visszatérte után Zakopanéban tevékenyen részt vett a kulturális életben, támogatta a függetlenségi mozgalmat.
Az újjászületett Lengyelország írófejedelme 1913-ban új családot alapított. Második felesége Anna Zawadzkahttp://wiadomosci.wp.pl/kat,1342,title,Tajemnica-zony-Stefana-Zeromskiego-nowe-dokumenty,wid,12680193,wiadomosc.html?ticaid=1129a6 festőművész, akivel Firenzébe utaztak. Ebben az évben született meg leányuk, Monika.
A világháború kitörésekor Stefan Żeromski a Magas-Tátrából Krakkóba sietett, ahol jelentkezett a Lengyel Légiókba, de a frontra nem jutott ki. Krakkó evakuálása után visszatért Zakopanéba. Részt vett a krakkói Nemzeti Bizottság filiájaként működő Zakopanei Főbizottság munkájában. A központi hatalmak iránti ellenszenve miatt eltávolodott Józef Piłsudski táborától. 1918. október 30. és november 16. között a Zakopanei Köztársaság elnöke volt. Ugyanebben az évben halt meg a nałęczówi házban tizenkilenc éves fia, Adam.
1919 őszén Żeromski Varsóban telepedett le. Tevékeny részt vállalt az újjászületett Lengyelország irodalmi életében, 1920-tól a Lengyel Írók Szakszervezetének (Związek Zawodowy Literatów Polskich) kezdeményezője és első elnöke volt, részt vett a warmiai és mazóviai népszavazásban. 1920-ban a Varsó melletti Konstancinban vásárolt házat (Willa Świt),http://www.konstancin24.eu/news.php?extend.411.2
1920 nyarát még a tengermelléki Gdynia-Orłowo üdülőhelyen töltötte. A lengyel–szovjet háború idején haditudósítóként szolgált a fronton. Itt született a wyszkówi plébánián Na probostwie w Wyszkowie című riportja, amelyben a lengyel származású bolsevik komisszárokat árulónak nevezte.http://www.polskieradio.pl/8/433/Artykul/256237,Stefan-Zeromski-%E2%80%93-Na-probostwie-w-Wyszkowie Az írás a Lengyel Népköztársaság korában tilalmi listán volt, csak szamizdatként, az 1981. december 13-án bevezetett hadiállapot idején jelent meg.
1924-ben Nobel-díjra jelölték, de a Tengeri szél (Wiatr od morza) megjelenése miatti német ellenállás következtében elvesztette esélyét, bár a regényért a lengyel államtól irodalmi díjat kapott. Széles körű vitát váltott ki az életművét mintegy összefoglaló regény, a Koratavasz '(Przedwiośnie), amelyben a függetlenné vált ország társadalmi problémáit, a nemzetre leselkedő veszélyeket tárta fel kíméletlen őszinteséggel.
1924-ben érdemei elismeréseként a köztársasági elnöktől a varsói királyi palota épületében kapott lakást.
Stefan Żeromski 1925. november 20-án halt meg Varsóban, a Powązki temetőben nyugszik. 1928-ban az író emlékére múzeumot nyitottak meg Nałęczówban.http://www.muzeumlubelskie.pl/Muzeum_Stefana_Zeromskigo_w_Naleczowie-1-318-39.html
Stílusa Żeromski írásaiban tudatosan alkalmazta a naturalizmus elemeit. A felkelésről, háborúkról, a társadalom visszásságairól szóló képeiben nem óvta olvasóit a kíméletlen ábrázolásmódtól. A jó és a rossz örök küzdelme, az anyagi és szellemi nincstelenség miatti felelősségérzet által vezérelt hősei romantikus szenvedéllyel igyekeznek elérni a pozitivizmus társadalmi törekvéseit, vitézi önfeláldozással végezni az organikus munkát.
Prózája csupa líra: tájai emberi érzésekről szólnak, átélt szenvedéllyel ábrázolja a női lélek útvesztőit, hazafias hévvel küzdő hősei balladai mélységet idéznek, csatajeleneteit nem a hegytetőről szemléli, hanem egyenesen a ló tajtékos nyaka mellől. Drámái időnként átcsapnak epikába, regényei olykor a prózakölteményhttp://doktori.btk.elte.hu/lit/osi/tezisek.pdf műfajába kívánkoznak. A kis formák nagy mestere volt, az erény és a gyalázat, a szép és a rút legnagyobb kontrasztját a legtömörebb formában, elbeszéléseiben alkotta.
Politikai nézetei
A megkésett polgári átalakulásban, idegen elnyomásban és az iparosodás terheit viselő országban központi szerephez jutott gondolkodásában a szegénység, a társadalmi különbségek témaköre. Az 1905-ös forradalom idején Żeromski a Lengyel Szocialista Párttal szimpatizált. Nézetei alakulásában meghatározó szereppel bírt Edward Abramowski, a szövetkezeti mozgalom teoretikusa, valamint a francia szindikalisták, Georges Sorel és Édouard Dufour.
Világosan látta, hogy a modern társadalom egyre nehezebben megoldható feladatok elé állítja a hagyományos erkölcsi értékek, a vallás követőit, jóllehet ezeket el nem vetette. Katolikus létére a varsói evangélikus-református temetőben nyugszik, de vitatott, hogy valóban áttért-e, vagy csak a második házassága miatti látszat indokolta ezt.
A világháború idején ugyan nem volt híve a német orientációnak, de az orosz forradalomban is inkább az értelmetlen öldöklést, a szabad rablást, az emberi értékek semmibe vételét látta, mintsem a társadalmi problémák megoldását. A Koratavasz (Przedwiośnie) végén a két főszereplő személyében szinte önmagával vitázik s bár a szovjet mintát elveti, határozott, bátor cselekvést sürget a fiatal állam társadalmának rendbetételére.
Művei Novellák Elbeszélések (Opowiadania, 1895) – Zapomnienie, Doktor Piotr, Cokolwiek się zdarzy..., Ananke, Zmierzch, Złe przeczucie, Po Sedanie, Pokusa, Siłaczka, Oko za oko, Niedziela, Z dziennika Szétszaggatnak hollók, varjak (Rozdzióbią nas kruki, wrony, elbeszélések, 1895) – Rozdzióbią nas kruki, wrony,''' Mogiła, Źródło, W sidłach niedoli, Poganin, Do swego Boga Erdei visszhangok (Echa leśne, 1905) Álom a tőrről (Sen o szpadzie, 1905) Csupasz kövezet (Nagi bruk, 1906) A Visztula (Wisła, prózai költemény, 1918) A wyszkówi plébánián (Na probostwie w Wyszkowie, 1920) – ford. Petneki Noémi, in Huszadik századi lengyel novellák – Modern Dekameron, szerk. Pálfalvi Lajos; Noran, Bp., 2007
Regények Sziszifuszi munkák (Syzyfowe prace, 1897) Prózai művek (Utwory powieściowe, 1898): O żołnierzu tułaczu,Tabu, Cienie, Kara, Legenda o bracie leśnym, Promień Hontalanok (Ludzie bezdomni, 1899) Hamvak, (Popioły, 1904) Powieść o Udałym Walgierzu (1905) Csupasz kövezet (Nagi bruk, 1906) Nocturno (Nokturn, 1907) A bűn története (Dzieje grzechu, 1908) A hű folyó (Wierna rzeka, 1912) Az élet szépsége (Uroda życia, 1912) Harc a sátánnal – trilógia (Walka z szatanem, 1916–19): Nawracanie Judasza / Zamieć / Charitas Tengeri szél (Wiatr od morza, 1922) Koratavasz (Przedwiośnie, 1924) Fenyőrengeteg (Puszcza Jodłowa, prózai költemény, 1925)
Drámák Rege a fővezérről (Duma o hetmanie, 1908) A rózsa (Róża, 1909) Sułkowski (1910) Turoń (1923) Megszökött a fürjecském (Uciekła mi przepióreczka, 1924)
Magyarul kiadott művei Zeromszky Istvánː A bosszúálló. Regény; ford. Deréki Antal; Globus, Bp., 1915 (Koronás regénytár) Hontalanok. Regény; ford. Mészáros István, Baternay Béla, bev. Zofia Stefansowka; Szépirodalmi, Bp., 1951 A hű folyó. Regény; ford. Mészáros István, utószó Kovács Endre; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955