bélyegkép|jobbra|250px|Frank Meadow Sutcliffe portréja 1928-ból A platinotípia (avagy platinanyomat, platinakép) fényképészeti eljárás, amelyet 1873-ban találtak fel. Használata az első világháború után a platina árának erős emelkedése miatt visszaszorult. A fenti okból manapság hasonló módszerrel inkább palládiumból vagy platina-palládium keverékéből álló képek készülnek.
Története bélyegkép|jobbra|300px|Platinotípia 1886-ból William Willis használta először az eljárást, amely többféle metódussal állítható elő. Lényege, hogy a fényérzékeny anyaga szerves vas-só, mely a processzus során platinaszemcsékből álló képet hoz létre. Az eljárás nem különösebben volt elterjedt, mert az exponáláshoz érzékenyített papír, vagyis a film csak korlátozott ideig maradt felhasználható, és hozzájutni is csak drágán lehetett.Történeti Fotóeljárások Magyarországon, Platinotípia/
Jellemzői A végeredmény rendkívül tartós (mivel a platina egy kifejezetten stabil fém) és igényes, azonban előállítása igen drága. A színárnyalatai a szürkétől a mélyfeketéig terjednek, melyből az ezüstös szürke árnyalatok dominálnak, de a barna is felfedezhető. Árnyalatokban gazdag képet ad.
Fotográfusok, akik alkalmazták Alfred StieglitzAlfred Stieglitz (1864–1946) and American Photography Tom Sandberg Manuel Álvarez Bravo Gertrude Käsebier
Források
Archaltfotokonzerv – Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon
További információk
The Platinum Printing Process The Platinum Print YouTube – The Platinum Print: Photographic Processes
Kategória:Képrögzítési eljárások