A kémkedés az állam elleni bűncselekmények egyike. Ez a cikk a büntetőjogi vonatkozásokkal foglalkozik, a hírszerző tevékenységet általánosságban külön cikk tárgyalja.

Története A kémkedés az embercsoportok közötti konfliktusokat ősidők óta kísérő tevékenység, amit felfedése esetén – különösen háborúk idején – általában halállal büntettek. Egy jogi meghatározása szerint a kémkedés az a tevékenység, amikor polgári vagy katonai személy titokban az egyik hadviselő fél területén értesüléseket szerez azért, hogy azokat a másik féllel közölje.

A szárazföldi háború törvényeire és szokásaira vonatkozó 1907. évi hágai egyezmény értelmében már azonban a tetten ért kémet előzetes ítélethozatal nélkül megbüntetni (azaz kivégezni) nem szabad. Az egyezmény különbséget tesz a katonai illetve polgári ruhában tevékenykedő felderítők között is, az előbbieket nem tekintve kémeknek.

Amíg a halálbüntetés világszerte fennállt, a háború idején folytatott kémkedést a legtöbb állam katonai törvénykönyve halállal rendelte büntetni, de a béke idején folytatott ilyen tevékenységekre is különösen súlyos büntetési tételeket állapítottak meg.

Magyarországi története A kémkedés különös részi tényálláskét szabályozta már az 1961. évi büntető törvénykönyv is, melynek 131. §-a szerint az követte el ezt a bűncselekményt, aki külföldi kormány, külföldi szervezet vagy ezek megbízottja részére hírszerző tevékenységre ajánlkozott vagy vállalkozott, mely öt évtől tizenkét évig tartó szabadságvesztéssel volt büntethető. De kémkedést követett el az is, aki a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adatot abból a célból szerzett meg, gyűjt vagy szolgáltatott ki, hogy az adat külföldi kormánynak, külföldi szervezetnek vagy ezek megbízottjának tudomására jusson. Ez tíz évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető. Létezett azonban ez utóbbinak egy minősített esete is: ha azt államtitok tekintetében, rendszeresen vagy kémszervezet tagjaként, avagy háború idején követték el, tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés mellett halálbüntetéssel is sújthatták. Büntetendő volt még az előkészület is, attól függő időtartamú szabadságvesztéssel, hogy békeidőben (2-8 év) vagy háborúban (5-12 év) követték el. Büntethetőséget kizáró ok volt azonban az, hogy ha valakit külföldi kémszervezet beszervezett, mielőtt bármilyen kémtevékenységet folytatott volna, a hatóságnál azonnal, (ha a beszervezés külföldön történt, Magyarországra érkeztekor nyomban) önként jelentkezett, és a kémszervezettel való kapcsolatát teljes egészében feltárta.

AZ 1978. évi büntető törvénykönyv a tényállást megtartotta, egyben kismértékben át is alakította. Ugyanúgy bűncselekmény maradt az, ha valaki a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adatot abból a célból szerzett meg, gyűjtött vagy szolgáltatott ki, hogy az külföldi kormánynak vagy külföldi szervezetnek a tudomására jusson, amit immár öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntettek (ez, a korábban második bekezdés szerinti tényállás lett az alapeset). A minősítő körülmények közül kikerült a rendszeresség, bekerült viszont a háború idején történő elkövetés, és immár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható volt a halálbüntetés mellett. A korábbi, első bekezdés szerinti kémkedésre ajánlkozás vagy vállalkozás is megmaradt, amely azonban alapesetben már csak két évtől nyolc évig tartó szabadságvesztéssel volt büntethető, és ide került az úgynevezett "egyéb előkészületi tevékenység" is, amely békeidőben (1-5 év) és háború kidején (2-8 év) is elkövethető volt. Átalakították a büntethetőséget kizáró okot is, ugyanis már csak azokra vonatkozott, akik a kémkedésre ajánlkozás vagy vállalkozás tényállását követték el, és ők is csak akkor, hogy ha mielőtt egyéb kémtevékenységet fejtettek volna ki, ajánlkozásukat vagy vállalkozásukat a hatóságnak azonnal, ha pedig az külföldön történt, Magyarországra érkeztekor nyomban bejelentették, és a külföldi szervezethez fűződő kapcsolatukat teljesen feltárták.

Az 1989. évi amnesztia-törvény (1989. évi XXXVII. törvény a közkegyelem gyakorlásáról) kifejezetten kizárta a végrehajtási kegyelemből a kémkedés bűncselekmény miatt elítélteket.http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98900037.TV A hatályos szabályozás Magyarországon jelenleg a 2012. évi C. törvény (Büntető Törvénykönyv) a kémkedésnek három típusát különítette el, figyelemmel arra, hogy a rendszerváltást követően hazánk előbb a NATO, majd az Európai Unió tagja is lett.

Az alapeset (261.§.) szerint kémkedést követ el, aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat (2-8 év szabadságvesztés),2012. évi C. törvény 261. § (1) bek. aki pedig ezt szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.2012. évi C. törvény 261. § (2) bek. Büntetendő a kémkedésre irányuló előkészület is (1-5 év),2012. évi C. törvény 261. § (3) bek. nem büntethető azonban az a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vállalkozás miatt, aki - mielőtt egyéb hírszerző tevékenységet fejtett volna ki - az ajánlkozását vagy vállalkozását a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének bejelenti, és a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja.2012. évi C. törvény 261. § (4) bek.

Létezik egy másik bűncselekmény, a kémkedés az Európai Unió intézményei ellen (261/A.§.), mely azt mondja ki, hogy a 261. § szerint büntetendő, aki az Európai Unión kívüli harmadik állam részére az Európai Parlament, az Európai Bizottság vagy az Európai Unió Tanácsa ellen hírszerző tevékenységet folytat.2012. évi C. törvény 261/A. §Az Országgyűlés 2012-ben iktatta be ezt az új tényállást a bűncselekmények közé. A parlamenti vita során ezt a rendelkezést éppen az a jobbikos országgyűlési képviselő, Kovács Béla kifogásolta, akivel szemben nem sokkal később ezen bűncselekmény miatt büntetőeljárást indítottak.http://hvg.hu/itthon/20140516_kemkedes_eu_ellen_btk_kovacs_bela

A harmadik bűncselekmény, ami ide tartozik, a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés (262.§.). Ezt az követi el, aki a kémkedést Magyarország vagy a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés szerint Magyarországgal szövetséges állam területén, szövetséges fegyveres erő ellen követi el.2012. évi C. törvény 262. § A bűncselekmény, elkövetési módjától függően, a 261.§. szerint büntetendő. A jogszabály indoklása szerint a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés bűncselekményének jogi tárgya Magyarország alkotmányos rendje, szuverenitása, az állam biztonságának fontos érdekei. A bűncselekmény tényállása a 287. §-ban meghatározott kémkedésre utal, az ott meghatározottak szerint rendeli büntetni azt, aki a Magyarország vagy a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés szerint a Magyarországgal szövetséges fegyveres erő elleni kémkedést követ el. A szövetséges fegyveres erő fogalmára az értelmező rendelkezés az irányadó. A kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét az 1999. évi I. törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés tartalmazza. A törvény indokolása a 290. §-hoz

Nemzetközi kitekintés Az Egyesült Államokban 1917-ben pönalizálták a kémkedést az úgynevezett Espionage Law keretein belül. Az azóta többször is kiegészített jogszabály a kémkedést annak elkövetője és az elkövetett cselekmény alapján kiutasítással, börtönbüntetéssel, extrém esetben halálbüntetéssel büntethetik. Ez utóbbira a Rosenberg házaspár esete volt a legismertebb példa. A törvény szerint külön értékelik a hazaárulást (treason), a kémszervezetben részvételt (espionage) és a kémkedést (spying). A jogszabályt azonban nemcsak kémekkel szemben alkalmazták, hanem politikusok vagy közéleti személyiségek ellen is, amennyiben úgy ítélték meg, hogy tevékenységük alkalmas arra, hogy az Egyesült Államok érdekeit ilyetén módon sértse. Büntetik a szivárogtatókat (whistleblower), akik titkosított dokumentumokat hoznak nyilvánosságra (például Edward Snowden), vagy azokat, akik újságírókkal veszik fel a kapcsolatot ugyanebből a célból.

Az Egyesült Királyságban a National Security Act 2023 nevű jogszabály rendeli büntetni a kémkedést, annak három esetét felsorolva. A legsúlyosabbért életfogytig, a két másik esetért 14 évig tartó szabadságvesztést lehet kiszabni. A hírszerzési tevékenységet és annak kereteit külön rendezik.

Oroszországban egészen a szovjet időkig visszamenő hagyománya van a hírszerzésnek és a kémkedés büntetésének. Az orosz nemzetbiztonság, az FSzB végzi a kémelhárítást, melynek keretén belül meglehetősen széles körben végezhet adatgyűjtést, akár állampolgárok célzott lehallgatásával, mégpedig bírói engedély nélkül. Akárcsak az Egyesült Államokban, itt is külön rendelik büntetni a hazaárulást és a kémkedést akként, hogy utóbbit csak külföldi állampolgárok és hontalan személyek követhetik el, előbbit pedig orosz állampolgárok.

Jegyzetek

Források 2012. évi C. törvény

Kapcsolódó szócikkek Atomkémkedés Mata Hari Titkosszolgálat Hírszerzés

Kategória:Büntetőjog Kategória:Bűncselekmények Kategória:Hírszerzés