320px|bélyegkép |jobb |Szovjet T–64 harckocsioszlop a kivonuláskor A szovjet csapatok kivonulása Magyarországról a rendszerváltás idején, 1990. március 12-e és 1991. június 16-a között zajlott le. Az eseményt megelőző államközi tárgyalások eredményei az 1990. március 10-én, Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter által aláírt egyezmény alapján váltak valóra.Huszonhat éve hagyta el hazánkat az utolsó szovjet katona 47 évig tartó megszállás után Viktor Silov altábornagyViktor hagyta el utolsóként Magyarországot volt az utolsó szovjet katona, aki a megszálló Szovjet Hadsereg tagjaként Záhonynál elhagyta Magyarország területét. Ennek emlékére az Országgyűlés a 2001. évi XVII. törvényben nemzeti emléknappá nyilvánította június 19. napját. (Ehhez kötődően június utolsó szombatja a magyar szabadság napja.)2001. évi XVII. törvény az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról
Előzmények 200px|bélyegkép|jobb|A „felszabadítás” és a „felszabadítók” ünnepségének 1945-ös hirdetménye
1944–1945: bevonulás, Magyarország elfoglalása jobbra|200px|bélyegkép|Vásárosnamény - málenkij robotra elhurcoltak emlékműve
A szovjet Vörös Hadsereg és a vele szövetséges román, bolgár és jugoszláv haderő (a 3. jugoszláv hadsereg (kötelékében a vajdasági magyarokból szervezett magyar vezényleti nyelvű Petőfi-brigáddal), az 1. bolgár hadsereg, illetve az 1. és a 4. román hadsereg) 1944–1945 folyamán, a második világháború végén foglalta el Magyarországot, kiűzve a Wehrmacht német katonáit és a velük szövetséges haderőt, amit akkor és utána negyvennégy évig hivatalosan felszabadításnak neveztek. A háborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés 22. cikkelye értelmében minden szövetséges sereget vissza kellett vonni a szerződés hatályba lépését követő 3 hónapon belül, de ugyanez a rendelkezés megengedte a szovjet kormánynak, hogy olyan fegyveres erőket tartson Magyarországon, „amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a Szovjet hadseregnek az ausztriai Szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa.”
A kapcsolattartásra, az utánpótlás biztosítására, a telefon- és útvonalak őrzésére elegendő lett volna 2-3 lövész hadosztály is, de a szovjetek ennél jóval nagyobb haderővel voltak jelen Magyarországon. A megszálló csapatok nemcsak a fő közlekedési utak mentén állomásoztak, hanem azoktól távolabb is letelepedtek.
Története A Munkás-paraszt Vörös Hadsereg és szövetségesei a második világháború végén, 1944–1945-ben foglalták el Magyarországot. Az 1956-os forradalom után a Kádár-rendszer fennmaradását szavatoló alakulatok az 1957-ben kötött magyar-szovjet egyezmény alapján több mint három évtizedig maradtak az országban.
Az időközben Szovjet Hadseregre átnevezett haderőt két ütemben vonták ki. A nagyhatalmak fegyverzetcsökkentési tárgyalásainak megfelelően 1989. április 25-e és május 28-a között több mint katona, közel 300 harckocsi és 150 páncélozott harcjármű távozott részleges csapatkivonás keretében.
A kivonulást Matvej Burlakov tábornok készítette elő, akit ezután a Nyugati Hadseregcsoport élére neveztek ki. A szovjet főtárgyaló, Burlakov tábornok nyilatkozata szerint a szovjet hadsereg a kivonulás előtti időszakaban 16 000 lakást épített fel, és évente több mint 3 milliárd forintot (vagyis 48 millió dollárt) költött a karbantartásra, a közösségi szolgáltatásokra és a közlekedésre Magyarországon. Burlakov úgy nyilatkozott, hogy csak a katonai nyomás az egyetlen módja annak, hogy bármit is elérhessenek a tárgyalások során. Für Lajos magyar honvédelmi miniszter a Népszabadságnak nyilatkozva erre úgy válaszolt, hogy "Ez az ő logikája, és nem tudjuk elfogadni."Evolution in Europe; As Soviets Leave Hungary, Dispute Arises Over the Bill Burlakov vezérezredes, az Izvesztyijának adott nyilatkozatában kijelentette: „Ha Magyarország nem lesz hajlandó fizetni azokért az épületekért, amelyeket a szovjet katonák kiürítenek, a szovjet fél a csapatkivonást leállítja”.Tiltakozás Burlakov kijelentései miatt , Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 1990-07-03 kedd
Az 1990. március 10-én kötött megállapodás után két napon belül elkezdődött, és több mint egy évig tartott a teljes kivonulás. Mintegy szovjet állampolgárt, gép- és harcjárművet, lőszert és üzemanyagot szállítottak el közel másfél ezer vasúti szerelvényen. Az utolsó vonat 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot a Záhony–csapi vasúti határátkelőn. Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én távozott fekete Volgáján civilben, diplomata útlevéllel.
A kivonást követő pénzügyi elszámolás közel másfél évig húzódott. A nullszaldós megállapodást 1992. november 11-én írták alá.
A magyar Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el a 2001. évi XVII. törvényt, amely az ország szuverenitása visszaszerzésének emlékére június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította. 1955–1957: a megszállás legalizálása Mivel 1955. május 15-én aláírták az osztrák államszerződést, a békeszerződés szerint a szovjet katonáknak Magyarország területét is el kellett volna hagyniuk. Ezt elkerülendő egy nappal korábban, május 14-én aláírták a Varsói Szerződést, de az sem foglalkozott konkrétan a szovjet csapatok idegen országban történő állomásoztatásával, hanem a kiegészítő egyezménye szerint „az Egyesített Fegyveres Erők elhelyezése a szerződésben részt vevő államok területén, az említett államok közötti megegyezés szerint és a kölcsönös védelem szükségleteinek megfelelően történik majd”. Az Ausztriából kivont szovjet erőkből létrehozott Különleges Hadtest 1956 nyarára elkészítette a rendszerellenes megmozdulás esetén végrehajtandó karhatalmi feladatokat tartalmazó Hullám fedőnevű hadműveleti tervet.
200px|bélyegkép|Szovjet harckocsi Budapesten, 1956-ban
Az 1956-os forradalom újabb változásokat hozott: amikor Nagy Imre november 1-jén a rádióban bejelentette Magyarország semlegességét, azzal megszűnt a szovjet csapatok további itt állomásoztatásának a jogalapja. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a forradalom leverésére november 4-én újabb jelentős szovjet haderő érkezett az országba, velük együtt már mintegy 60-65 ezer fő diszlokált itt.
1957 elején létrehozták a szovjet hadsereg Déli Hadseregcsoportját, amelyet közvetlenül a Szovjetunió honvédelmi minisztériuma irányított. A magyar kormány az 1957. januári nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a szovjet csapatok további jelenlétét „a két ország baráti, testvéri és szövetséges viszonyának megfelelően a magyar és a szovjet kormány baráti tárgyalások útján kívánja rendezni”, ezért az év elején a Szovjetunióban Münnich Ferenc vezetésével katonai küldöttség tárgyalt a Magyar Néphadseregről és a szovjet csapatok feladatairól az új helyzetben.
1957. május 27-én Horváth Imre külügyminiszter és Révész Géza honvédelmi miniszter, valamint Gromiko külügyminiszter és Zsukov hadügyminiszter aláírta „a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét” rögzítő egyezményt (kihirdetve: 1957. évi 54. tvr1957. évi 54. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában Budapesten 1957. május 27-én aláírt egyezmény kihirdetéséről - Wikiforrás), amely kimondja, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzetben (…) a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi egyezményeknek”.
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságán az 1957. június 22-i ülésén megerősítette a szovjetek Magyarországon való tartózkodását és több mint három évtizedig ez maradt a hivatalos álláspont az „ideiglenesen” hazánkban állomásozó szovjet katonákkal kapcsolatban.
1985–1988: a hidegháború vége 200px|bélyegkép|jobb|Gorbacsov az ENSZ Közgyűlésének 1988-as megnyitóülésén
A hidegháborús fegyverkezési versenyt politikai és gazdasági okokból a nyolcvanas évekre már nem tudta és nem is akarta folytatni az átalakuló Szovjetunió. Az 1985-ben meghirdetett peresztrojka során nagyszabású reformok indultak és érdemben megkezdődtek a nagyhatalmak közötti tárgyalások a haderők csökkentéséről. 1986. április 18-án Mihail Gorbacsov bemutatta a Szovjetunió hagyományos fegyverzetcsökkentési tervét az Atlanti-óceán és az Ural közötti területen. A Varsói Szerződés 1986. június 11-i budapesti tanácskozásán véglegesedett leszerelési javaslat szerint mindkét katonai tömb a következő egy-két évben 110– fővel, majd 1990-ig további 25%-kal csökkentette volna létszámát. Ronald Reagan négy alkalommal találkozott a szovjet pártfőtikárral, akivel 1987-ben átfogó leszerelési egyezményt írt alá.
Gorbacsov az 1988. márciusi jugoszláviai útján, majd a júniusi XIX. pártkonferencián is úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió szakít a Prágai tavasz leverésének idején, 1968-ban bevezetett Brezsnyev-doktrínával, és tiszteletben tartja a szocialista államok szuverenitását. A főtitkár az ENSZ Közgyűlésének 1988. december 7-i ülésén bejelentette, hogy 1991-ig a Közép-Kelet-Európában állomásozó csapatainak létszámát körülbelül félmillióval csökkenti, ezért hat harckocsi hadosztályt, 5 ezer harckocsit és 50 ezer katonát vonnak ki az NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről, ezzel egyidejűleg a Szovjetunió európai területén állomásozó haderő létszámának és fegyverzetének csökkentését is megígérte.
Szovjet csapatok Magyarországon 1988 végén a Déli Hadseregcsoport 64 ezer fős állománya mintegy 100 helyőrségben, körülbelül 6000 ingatlanban állomásozott. A két harckocsizó hadosztály parancsnoksága Esztergomban és Hajmáskéren (Veszprém mellett) volt, a két gépesített lövészhadosztályé pedig Székesfehérváron és Kecskeméten. A harcászati rakétaosztály Baj körzetében, a hadműveleti-harcászati rakétadandár Dombóvár térségében helyezkedett el. A szovjet katonai repülőterek Debrecenben, Kiskunlacházán, Kunmadarason és Sármelléken működtek, a helikopteregységek repülőtere Kalocsán volt, Mezőkövesden pedig tartalék repülőtér volt.
Kivonulás 1988-1989: részleges csapatkivonás és a tárgyalások megkezdése Grósz Károly az MSZMP központi biozottságának 1988. szeptember 27-ei ülésén a "Tájékoztató időszerű külpolitikai és nemzetközi kérdésekről" című napirendi pont keretében említette meg először, hogy Gorbacsov-val folytatott megbeszélésén szóba került a szovjet csapatok kivonásának időpontja.Baráth Magdolna: „Önök mostantól független országok vezetõi!” Szovjet csapatkivonás Magyarországról (Századok folyóirat, 2015, 1. szám / academia.edu) A szovjet vezető részleges csapatkivonásról szóló előző évi bejelentése után, az 1989. március 2-3-án Moszkvában tárgyaló Németh Miklós miniszterelnök a visszaemlékezése alapján titokban egyezett meg a szovjet pártfőtitkárral a teljes csapatkivonásról.Farkas Gyula - 75 éves Németh Miklós, aki lezsírozta a szovjet kivonulást Gorbacsovval (24.hu, 2023.01.24.) A magyar kormányfő visszaemlékezése szerint a megállapodást nem hozták nyilvánosságra, hogy ne gyengítsék a Szovjetunió pozícióit az USA-val folytatott fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon. Ezt a megállapodást Németh Miklós visszaemlékezésén kívül sem magyar, sem szovjet források nem támasztják alá, szovjet részről a teljes csapatkivonás gondolatának felvetése először egy belső feljegyzésben, fél évvel később, 1989 októberében igazolható.
A részleges csapatkivonás keretében 1989. április 25. és május 28. között a bejelentésnek megfelelően elhagyta Magyarországot a veszprémi 13. harckocsizó gárda-hadosztály ( katona, közel 300 harckocsi, 150 páncélozott harcjármű, valamint a szárazföldi tüzérségi technika 90%-a). Sárbogárdról és Debrecenből is kivonták a szovjet alakulatokat, de mindkét helyőrségbe telepítettek katonákat a Nyugat-Dunántúlról.