uralkodása idején, herceg nevelője, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a császár halálát követően félreállítsa a jogos trónörököst, és a neveltje legyen az új uralkodó. I. e. 207-ben a második császárt is öngyilkosságra kényszerítette, majd a -dinasztia harmadik, ugyancsak általa trónra segített uralkodója, még ebben az évben meggyilkolta. Alakja későbbi történetírói hagyományba és az irodalomban aljas, korrupt és hataloméhes eunuchként jelenik meg.

Élete Források életéről és a -udvarban végzett tevékenységéről a nagy történetíró, tudósít művében. Igaz, hogy A történetíró feljegyzéseiben nem rendelkezik önálló fejezettel, de a hozzá szorosan kapcsolódó -kori személyek életrajzai számos hasznos információt tartalmaznak vele kapcsolatban. Épp ezért jelenleg, élete elsősorban a életrajzát tartalmazó 6.,Lásd: valamint az főminiszter és tábornok életrajzát tartalmazó 87.Lásd: és 88.Lásd: fejezetek tartalma alapján rekonstruálható.

Származása és családja családja – miként családnevük is mutatja – eredetileg a 趙 államot i. e. 403-ban megalapító uralkodói családdal állt rokoni kapcsolatban. születési dátuma ugyan nem ismert, de a történeti források annyit elárulnak, hogy már az ő életében a családját – valami, pontosan meg nem nevezett bűn miatt – kollektív büntetéssel sújtották. Büntetésképpen fivéreit kasztrálták. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy vajon maga is elszenvedte-e a kasztrációt jelentő büntetést, de a későbbi történeti hagyomány egybehangzóan eunuchként hivatkozik rá.

A udvarban Amikor állam i. e. 222-ben elfoglalta államot, felfigyelt kiváló képességeire és egyik fia, a későbbi második császár, mellé vette tanárnak, hogy a herceget „büntetőjogi rendelkezésekre és a törvénykezés tevékenységére” ( 獄律令法事) oktassa. Az első császár idején hivatalosan „a császári hintók felvigyázóinak parancsnoka” ( 中車府令) rangban szolgálta az uralkodót.Lásd:

A második császár trónra segítése i. e. 210-ben körutazásra indult a Keleti-tenger partjára, amikor útban hazafelé, távol a fővárostól, ban 沙丘 szeptember 10-én elhunyt. Főminisztere, azonban a saját kedvére szerette volna elrendezni az utódlás dolgát, ezért úgy döntött, hogy amíg a fővárosba nem érnek, titokban tartja a császár halálát. A holttestet egy szekérre rakatta, és a ba hat hétig tartó út során mindenben ő intézkedett a császár nevében. Az uralkodó haláláról, csak , a neveltje herceg, és még 5-6 udvaronc tudott.

Ezt megelőzően, amikor a császár megérezte közelgő halálát, egy levelet írt legidősebb fiának, a trónörökös hercegnek, amelyben kérte, hogy intézkedjék a temetését illetően. Ezt a levelet a császár, a hitelességet igazoló pecsétjével együtt ra bízta. és azonban meghamisították a levelet, és a császár nevében felszólították az ekkoriban az Ordosz vidékén katonaként szolgáló herceget, valamint annak barátját, a császárt rendíthetetlen hűséggel szolgáló tábornokot, hogy elkövetett bűneik miatt hajtsanak végre öngyilkosságot.

A fővárosba visszatérve eltemették a császárt a Li-hegynél lévő mauzóleumába, majd pedig a húsz esztendős, apjánál is zsarnokibb természetű herceget ültették a -dinasztia trónjára.

Leszámolás vel Az új császár trónra lépését követően kinevezte egykori mentorát, t „?”nak( 郎中令). és a főminiszter, között azonban elmérgesedett a helyzet a kettejük között kialakult hatalmi rivalizálás miatt. Mivel volt az új császár egykori nevelője, a befolyása is nagyobb lehetett. Elérte, hogy a császár bizalma megrendüljön az őt trónra segítő főminiszterrel szemben.Lásd:Lásd: Nyilvánvalóan sugallatára a következő levélben fejezte ki a személye iránti elégedetlenségét:

, aki akkorra már végezett valamennyi vetélytársával – kíméletlen tisztogatásának miniszterek, hercegek és katonatisztek estek áldozatául – végül i. e. 208-ban, az ekkor már több mint hetven esztendős t is kivégeztette annak teljes családjával együtt harmadíziglen. kivégzésére a főváros piacterén került sor „az öt büntetésnek” ( 五刑) nevezett módon. A sors fintora, hogy ezt, a kínzással egybekötött kivégzési formát korábban épp „reformálta meg”, amely ekkoriban abból állt, hogy az először az elítélt orrát vágták el, ezt követően a karjait és a lábait, majd pedig a kasztrálását követően, derékban kettévágták.Lásd:

trónra segítése A halálával megüresedett hivatalát vette át, így ő lett a felkelésekkel sújtott, a széthullás szélére sodródott birodalom új főminisztere ( 中丞相).

A császár nem törődött a felkelés során a palotába sorra érkező kedvezőtlen hírekkel. Szobájába zárkózott, és csak bizalmasával, val konzultált. Baljós álmok gyötörték, és feltehetően pszichés problémákkal küzdött. A palotabeliek és hivatalnokai alig látták őt, nevében új főminisztere járt el. Amikor ez elégedetlenséget szült a palotában, , hogy megerősítse dominanciáját az udvaroncok között, rávette őket, hogy a császárnak ajándékozott szarvasról ők is állítsák azt, hogy valójában egy ló. Az ifjú császár bár kezdetben ellenkezett, de végül beismerte, hogy a szarvas csakugyan egy ló, és meggyőződött arról, hogy hallucinációk gyötrik.Lásd: A saját személye és birodalma végső összeomlása előtt, bátor és vakmerő lépésre szánta el magát: menesztette az összes eunuchot, köztük t is. válaszlépésként ekkor emberivel közösen elfoglalta a palotát, és öngyilkosság elkövetésére kényszerítette a császárt.

a második császár halálakor, annak unokaöccsét, az első császár egyik unokáját, et 子嬰 ültette trónra.Lásd:

Halála

nem viselte a 皇帝, „császár” címet, mint nagybátyja, a második császár, és nagyapja, a dinasztiaalapító első császár, hanem csak a „ királya” ( 秦王) címen uralkodott. Szerepe leginkább csak formális volt az ekkorra már a teljes széthullás szélén álló birodalom fővárosában, ban.

Az új uralkodó pár nappal a trónra lépését követően betegséget színlelve a hálótermébe hívatta t, akit néhány eunuchja segítségével saját kezűleg döfött le.Lásd:

Hatása alakja számos későbbi irodalmi alkotásban felbukkan. Egyike azon aljas, korrupt és hataloméhes hivatalnokok archetípusának, akik a kínai történelem során az uralkodó és a birodalom vesztét okozták. Mind közül talán a legismertebb és legnépszerűbb történet az a pekingi opera, melynek címe: „Az univerzum kardja” ( 《宇宙峰》). Ebben és a második császár történetét dolgozzák fel, melynek érdekessége, hogy lánya, egy bizonyos 趙艷容 jelentős szerepet kap, aki egyébiránt más, történeti forrásban nem jelenik meg.Lásd: A történetíró feljegyzéseiben megörökített „ 指鹿為馬”, vagyis „a szarvast lónak nevezni” történetre használt kifejezés egy afféle szólásmondássá ( 成語) vált a kínai nyelvben, amelyet akár szóban, akár írásban olyan helyzetekben használnak, amikor valaki a dominanciáját kinyilvánítja mások felett.Lásd:

Megjegyzések

Jegyzetek

Források C. Blunden – M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. Derk Bodde. "The State and Empire of Ch'in". In The Camdridge History of China. Denis Twitchett és John K. Fairbank (szek.) Vol. I. The Ch'in and Han Empres, 221 B.C.-A.D. 220. Cambridge University Press 2008, pp. 20–102. Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. Salát Gergely. Az ókori kínai Qin állam büntető jogának rendszere. (Phd disszertáció) ELTE BTK 2006. . 《史記》 – 《秦始皇本紀》 . 《史記》 – 《李斯列傳》 . 《史記》 – 《蒙恬列傳》

Kapcsolódó szócikkek Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207) Csin Si Huang-ti Csin Er Si Huang-ti Li Sze Meng Tien Jing Fu-szu Jing Ce-jing

További információk

Kategória:Ókori kínai politikusok Kategória:Meggyilkolt politikusok Kategória:Eunuchok Kategória:Az i. e. 200-as években elhunyt személyek