I. Vilmos vagy Hódító Vilmos, Fattyú Vilmos, Normandiai Vilmos (ónormannul Williame; óangolul Willelm, 1028 körülBates William the Conqueror 33. o. – 1087. szeptember 9.) Anglia első normann királya 1066-tól 1087-ben bekövetkezett haláláig.
Vilmos a feleség nélküli I. Róbert normandiai herceg Herleva nevű szeretőjétől született törvénytelen – és egyetlen – fia volt. Hét- vagy nyolcéves korában apja a jeruzsálemi zarándokútja során meghalt, Vilmos pedig Normandia hercege lett, de kiskorúsága és törvénytelen mivolta miatt uralma gyenge volt, a hercegség pedig az anarchia állapotába került. Vilmos egészen nagykorúságáig a főurak közötti hatalmi játszma tárgya volt, de 1047-ben a francia király segítségével sikerült elfojtania az ellene szerveződő lázadást. A hatalom megszilárdítása így is egészen kb. 1060-ig tartott. Ebben a küzdelmében nagy segítséget jelentett számára házassága; az erős flandriai gróf lányát, Matildát vette feleségül. Miután megszilárdította helyzetét, sikerült megszereznie a szomszédos Maine grófságát is.
Vilmos nagyapja ugyanaz a II. Richárd herceg volt, mint Hitvalló Eduárd angol király anyai nagybátyja, így amikor az gyermektelenül meghalt, ő is jelentkezett Anglia koronájáért. Eduárd halála után a leghatalmasabb angolszász earlt, Harold Godwinsont koronázták meg, de Vilmoson kívül III. Harald norvég király is magát tartotta az ország jogos uralkodójának. 1066 szeptemberére Vilmos összegyűjtötte seregeit, és hatalmas flottát építtetett, amivel áthajózott a szigetországba. Harold győzelmet aratott a norvég betolakodók ellen, de a normannok ellen vívott hastingsi csatában elesett, így Vilmos maradt az egyetlen jelölt. 1066 karácsonyán Londonban Anglia királyává koronázták. Idejét megosztotta királysága és Normandia között, eközben számos felkelést vert le, amelyek után az angolszász nemesség nagy részét normannra cserélte le.
Uralkodása utolsó éveit normandiai nehézségek, idősebbik fiával, Róberttel vívott viszálya és a dán invázió veszélye fémjelezte. 1086-ban összeíratta Anglia valamennyi földbirtokát, és összeállíttatta a Domesday Bookot. Vilmos 1087 szeptemberében egy hadjárat során halt meg. Caenben temették el. Vilmos soha nem próbálta egyetlen birodalommá ötvözni két országát, amelyeket elosztott fiai között: az idősebbik Róbert örökölte Normandiát, Vilmos Rufus pedig Angliát.
Előzmények A vikingek a 8. század végén kezdték fosztogatni Normandia partjait, 911 után pedig, amikor Együgyű Károly francia király átengedte Rollo viking vezérnek Rouen környékét, a skandinávok megkezdtek betelepülni a régióba. Rouenből és a körülötte fekvő birtokokból alakult ki később a Normandiai Hercegség.Collins Early Medieval Europe 376–377. o. A 10. század végén többek között Normandiából indultak azok a viking fosztogatók, akik miatt az angolszász Angol Királyság és a hercegség viszonya megromlott.Williams Æthelred the Unready 42–43. o. A helyzetet javítandó, Tanácstalan Æthelred 1002-ben második feleségeként elvette II. Richárd normann herceg nővérét, Emmát.Williams Æthelred the Unready 54–55. o.
A dán vikingek azonban továbbra is támadásokat intéztek az angolok ellen, és amikor 1013-ban Villásszakállú Svend dán király inváziós hadseregével partraszállt Angliában, Æthelred Richárdhoz menekült. Svend a következő évben meghalt ugyan, de helyét fia, Nagy Knut vette át, aki elűzte az 1016-ban meghalt Æthelred fiait, Eduárdot és Alfrédet; a fiúk anyját, Emmát pedig feleségül vette.Huscroft Norman Conquest 80–83. o.
Knut 1035-ös halála után az angol korona első feleségétől származó fiára, Nyúllábú Haroldra szállt, míg Dániát Emmától született fia, Hardeknut örökölte. Alfréd 1036-ban Angliába utazott, hogy meglátogassa anyját és talán, hogy támogatottságot szerezzen a trón megszerzésére. Az Angolszász krónika azt írja, hogy Godwin wessexi gróf elfogta Alfrédot és megvakíttatta, a fogságban röviddel ezután meg is halt; mások szerint Harold király ölette meg. Emma Flandriába menekült, és csak akkor tért vissza, amikor Harold 1040-ben meghalt, és Hardeknut örökölte az angol trónt is. Eduárd (aki Hardeknut féltestvére volt) is visszatért Angliába, és Hardeknut 1042 júniusi halála után őt koronázták az ország királyává.Huscroft Norman Conquest 83–85. o.
Ifjúsága
Vilmos 1027-ben vagy 1028-ban (a legvalószínűbb, hogy 1028 végén) született a normandiai Falaise-ben."William the Conqueror" History of the MonarchyA normann krónikások állításai ellentmondásosak. Orderic Vitalis szerint Vilmos a halálos ágyán azt mondta, hogy 64 éves, vagyis 1023 körül kellett születnie. Másutt viszont Orderic azt állítja, hogy Vilmos 8 éves volt, amikor apja elment Jeruzsálembe, eszerint 1027-ben született. Malmesburyi Vilmos szerint 7 éves volt apja távozásakor, amiből 1028-as dátum következik. Egy másik forrás, a De Obitu Willelmi szerint Vilmos 59 éves volt, amikor 1087-ben meghalt, amihez 1028-ban vagy 1029-ben kellett születnie. Vilmos I. Róbert normandiai herceg egyetlen (törvénytelen) fia volt (Róbert pedig II. Richárd herceg fia, így Emma királyné Vilmos nagyapjának testvére volt, Eduárd király pedig a másodunokabátyja).Douglas William the Conqueror 417. o.Douglas William the Conqueror 420. o. Anyja, Herleva Falaise-i Fulbert lánya volt, akinek tímár (esetleg halottbalzsamozó) volt a foglalkozása. A lány feltehetően a hercegi udvartartásban dolgozott, és a herceg szeretője lett. Később férjhez ment Herluin de Conteville-hez, akitől két másik fia (Odo de Bayeux és Robert de Mortain) és egy ismeretlen nevű lánya született. Herleva egyik fivére, Walter Vilmos pártfogója és védelmezője volt, annak kiskorúsága idején. Róbert hercegnek egy másik szeretőjétől született egy Adelaide nevű lánya is.van Houts "Les femmes" Tabularia "Études" 19–34. o.
Róbert 1027. augusztus 6-án lett Normandia hercegévé, amikor bátyja, III. Richárd alig egyéves uralkodás után elhunyt. Róbert és a bátyja viszályban állt az örökösödés miatt, és Richárd váratlanul halt meg; emiatt egyes krónikások a testvére meggyilkolásával vádolták a herceget, ám a gyanút nem támasztja alá bizonyíték.Douglas William the Conqueror 31–32. o. Normandia megsínylette az erős központi hatalom hiányát, a nemesek az egyház birtokait fosztogatták, III. Alan bretagne-i herceg pedig hadat üzent, feltehetően azért, hogy elfoglalja a hercegséget. 1031-re Róbertnek sikerült maga mellé állítania a nemességet, akik közül sokan fontos szerepet játszottak Vilmos későbbi életében. A herceg továbbra is befogadta a Normandiában menedéket talált angol királyi sarjakat, Eduárdot és Alfrédot.
Egyes utalások szerint Róbert eljegyezte Nagy Knut lányát, de a házasságra nem került sor. Lehetséges, hogy akkor is Vilmos kapta volna a hercegséget, ha Róbertnek törvényes fia születik. Korábban is volt rá precedens Normandiában, hogy ágyasoktól származó fiúk örökölték a trónt. A korabeli oklevelek tanúsága szerint már kisfiúként is Vilmost tekintették Róbert legvalószínűbb örökösének. Róbert 1034-ben úgy döntött, hogy jeruzsálemi zarándokútra indul. Tanácsadói megpróbálták lebeszélni a veszélyes útról, de a herceg 1035 januárjában megeskette vazallusait, hogy hűségesek maradnak fiához, majd útnak indult. Július elején a hazafelé tartó úton Niceában meghalt.Douglas William the Conqueror 35–37. o.
Normandia hercegeként
Kezdeti nehézségek
Vilmos trónra lépése nem volt problémamentes, egyrészt fattyú volt, másrészt mindössze hét vagy nyolcéves.Bates William the Conqueror 36. o.Douglas William the Conqueror 37. o. Az egyház korabeli álláspontja szerint a házasságon kívüli nemi kapcsolat bűn, ami rávetül az így fogant gyerekekre is, a nemesség egy része azonban ekkor még nem osztotta ezt a nézetet.Crouch Birth of Nobility 132–133. o. Száz évvel később, 1135-re a helyzet megváltozott, Vilmos fiának, I. Henriknek csak törvénytelen fiai voltak, őket azonban már nem fogadták el a trón örököseként.Given-Wilson and Curteis Royal Bastards 42. o.
A kiskorú Vilmost apja nagybátyja, Róbert roueni érsek és I. Henrik francia király is támogatta, így hercegi beiktatása különösebb zökkenő nélkül megtörtént. Normandia folytatta korábbi politikáját, legalábbis erre utal, hogy továbbra is segítették a száműzött angol hercegeket, akik 1036-ban megpróbáltak visszatérni országukba. Róbert érsek azonban 1037-ben meghalt, Vilmos elveszítette egyik legfőbb támogatóját, a hercegségben pedig eluralkodott a káosz.Douglas William the Conqueror 38–39. o.
Az anarchia egészen 1047-ig tartott.Douglas William the Conqueror 51. o. A hatalomra törő főurak Vilmos gyámságának megszerzésével próbáltak vetélytársaik fölé kerekedni. Először Alan bretagne-i herceg volt a gyámja, majd 1039-es (vagy 1040 októberi) halála után Gilbert de Brionne vette át a helyét. Őt néhány hónappal később meggyilkolták, és nagyjából ugyanakkor egy másik gyámját is, Turchetilt.Douglas William the Conqueror 40. o. 1040 elején Vilmos egy másik oltalmazóját, Osbernt a herceg hálószobájában ölték meg, miközben ő aludt. Egyes források szerint anyai nagybátyja, Walter időnként a parasztházakban rejtette el a fiatal Vilmost (bár lehetséges, hogy ez a történet Orderic Vitalis kitalációja).Bates William the Conqueror 37. o. Egyes történészek szerint a herceg azzal a három unokatestvérével együtt nőtt fel, akik későbbi életében is közel álltak hozzá: William fitzOsbernnel, Roger de Beaumont-nal és Roger of Montgomeryvel.Searle Predatory Kinship 196–198. o. Központi hatalom híján a nemesek egymás közti háborúskodásokba bonyolódtak, de formálisan valamennyien elismerték a herceg elsőbbségét és az egyház, valamint Henrik király is Vilmos mögött állt.Douglas William the Conqueror 42–43. o.
1046 végén Vilmos ellenfelei, Gui de Brionne, Nigel de Cotentin és Ranulf de Bessin összeesküvést szőttek ellene. A legendás elemekben is bővelkedő történet szerint Valognesnél megpróbálták elrabolni, ő azonban a sötétség leple alatt elszökött, és Henrik királynál keresett menedéket.Douglas William the Conqueror 47–49. o. 1047 elején Vilmos és Henrik hadsereggel tértek vissza és Caen mellett a val-ès-dunes-i csatában legyőzték a lázadókat.Bates William the Conqueror 38. o. A csata lefolyásáról kevés információ áll rendelkezésre, Poitiers-i Vilmos szerint a győzelem elsősorban Vilmosnak volt köszönhető, korábbi források viszont inkább Henrik és emberei szerepét hangsúlyozzák. A herceg visszatérése után kihirdette Isten fegyvernyugvását (Treuga Dei): az általánosan elterjedt háborúskodások visszafogására vasár- és ünnepnapokon megtiltotta a harcot.Bates William the Conqueror 40. o. A val-ès-dunes-i győzelemmel megmutatta, hogy ő a hercegség ura, de ezért még évekig, legalább 1054-ig eltartott, míg valamennyi nagyobb ellenfelét le tudta szerelni, és egészen 1060-ig előfordultak kisebb válságok.Douglas William the Conqueror 53. o.
A hatalom megszilárdítása Vilmos első dolga az volt, hogy leszámoljon Gui de Brionne-nal, aki visszavonult Brionne várába. A herceg hosszas ostrom alá vette a várat, és Gui 1050-ben nagybátyjához, Geoffroy Martel anjoui grófhoz menekült.Douglas William the Conqueror 54–55. o. Vilmos ezután csatlakozott a túlságosan megerősödött Anjou ellen induló Henrik királyhoz, ez volt kettejük legutolsó ismert együttműködése. Sikerült elfoglalniuk egy erődöt, de ennél többre nem jutottak. Geoffroy Maine grófságot próbálta uralma alá hajtani, különösen miután annak ura, IV. Hugó 1051-ben meghalt. A grófság legfontosabb várai (Bellême, Alençon és Domfront) a Bellême-család kezén voltak, a helyzetet azonban összezavarta, hogy Bellême várának a király, Domfrontnak Geoffrey Martel, Alençonnak pedig Vilmos volt a hűbérura. A Bellême-família ügyesen kijátszotta egymás ellen a három főurat, és gyakorlatilag függetlenül igazgatták birtokaikat.Douglas William the Conqueror 56–58. o.