bélyegkép|180px|jobbra|A Kisfaludy család címere Kisfaludi Kisfaludy Sándor Ignác Mihály (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) magyar költő, császári katonatiszt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja.
Előbb katonatiszti karriert építve a császári hadsereg tisztjeként Bécsben szolgált, majd Milánót védve részt vett a Napóleon elleni háborúban. 1796 júniusában a milánói Sforza-vár ostrománál hadifogságba esett és Franciaországba került, Draguignanba szállították. Itt töltött napjait, megismerkedését Julie-Caroline d’Esclaponnal Francia fogságom című naplójában írta meg. A művelt lánynak köszönhette, hogy Francesco Petrarca és a francia líra hatása alatt verselni kezdett. Fogolycserével szabadult, és ismét szolgálatba állt, de Württembergben teljesített katonaideje leteltével leszerelt a hadseregből.
Irodalmi munkásságától elválaszthatatlan az annak alapjául szolgáló szenvedélyes szerelmi élete. Hazatérve álnéven írt, és Himfy szerelmei című költeményeivel nagy feltűnést keltve robbant be a magyar irodalomba és köztudatba. 32-35 éves korában már az ország ünnepelt költője volt. A magyar irodalmi romantika előkészítője, főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót. Az általa létrehozott dalalakzatot Himfy-strófának nevezik a verstanban. Fő művének számító Himfy szerelmei című dalciklusával Toldy István szerint „a magyar irodalmi ízlés jelentős fordulatát vezette be” és „polgárjogot szerzett az addig egyházi és világi fórumok cenzúrája alá vetett szerelmi poézisnak”. Múzsája volt Szegedy Róza (Kám, Vas vármegye, 1774. április 6. – Sümeg, 1832. május 18.), akit 1800-ban feleségül vett. Jelentős érdeme volt az 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett Balatonfüredi Színház megvalósításában.
Családja, származása A középkorban még nagybirtokos, több várat birtokló nemesi családja a történelem fordulatai során nagyobb birtokait fokozatosan elvesztette. Családi feljegyzéseik a Kisfaludyakat az Árpád-korig, Szabolcs vezér Csák nevű fiáig vezették vissza. Édesapja Kisfaludy Mihály (1743–1825) győri szolgabíró, édesanyja nemes Sándorffy Anna (1755–1788) úrnő volt. Az apai nagyszülei Kisfaludy László és nicki Niczky Klára; az anyai nagyszülei Sándorffy Sándor és Tarányi Teréz voltak. Kisfaludy Mihály 1771. július 27-én vette feleségül Sándorffy Annát Sümegen. Házaséveiket az asszony családi hozományként kapott sümegi házában kezdték meg. A család római katolikus vallású volt. Kisfaludy Sándor keresztszülei nagymányai Koller Ignác veszprémi püspök és nyírlaki Tarányi Katalin voltak.
Élete
Gyermekkor, tanulmányok Szülei Sümegről Győr vármegyébe, a család téti kúriájába költöztek, ahol Sándor gyermekkora java részét töltötte. Középiskoláit Győrben végezte, kitűnő eredménnyel. Bölcsészetet és jogot hallgatott Pozsonyban, ahol az 1790–1791. évi országgyűlés tárgyalásai felébresztették hazafias érzelmeit. Szorgalmasan látogatta a pozsonyi német színházat, Schiller volt kedvenc költője. Zenei téren is művelt volt, kiváló hegedűssé képezte magát. A jeles pozsonyi növendék barátaival, Fejér Györggyel, Horváth Jánossal, Döme Károllyal együtt lelkesen üdvözölte a magyar irodalom korabeli ébredését. A törvénytanuláshoz azonban nem érzett nagy kedvet. Apja 1792-ben hazavitte maga mellé, hogy törvénygyakorlatot szerezzen.
Katonai pályájának kezdete – 1792 Kisfaludy 1792 tavaszán, mivel nem volt kedvére a további jogászkodás, inkább katonának állt az Erdélyben állomásozó Lipót-huszárezredbe. Nagy álma volt, hogy bekerüljön a bécsi magyar királyi testőrségbe.
Életének meghatározó hármas kísérői: a férfivirtus, a nők és a kultúrszomj. Kisfaludy a nők kedvence volt, hódításai, szerelmi ügyei végigkísérték katonatiszti pályáját, szerelmei pedig nagy befolyással voltak szellemi fejlődésére és költészetére is. A középiskola után a pozsonyi katonai akadémia kadétjaként már megfordulnak utána a korzón az ifjú hölgyek. Első szerelmével, Wenstein Mihály pozsonyi sütőcéhmester fiatal, szőke, kék szemű lányával, Terikével sétákig, udvarlásig jutottak, majd távozása után leveleztek. Erdélyben szolgálva egy gyönyörű, kívánatos, elárvult szépséggel, Gyopáry Anikóval létesített komolyabb érzelmi kapcsolatot. Szerelmük gyümölcse volt, hogy a lány teherbe esett, de mindeközben Kisfaludynak elintéződött felvétele a bécsi testőrségbe és a gyámszülők a megesett lányt hamarjában férjhez adták egy helyi legényhez.
Bécs, a magyar királyi testőrgárda tisztje – 1793 1793. január 5-én kinevezték Bécsbe a magyar királyi testőrgárda tisztjének Zala vármegye képviseletében. Bécsben katonai tanulmányai mellett bekapcsolódott a szellemi életbe, egyúttal a szórakozásból is kivette részét, és nem mellékesen komoly sikereket aratott a hölgyek körében. Vonzotta minden művészeti ág. Az idegen nyelvek terén képezte magát: franciául és olaszul tanult. Nagy szenvedéllyel olvasgatta a világirodalom remekeit, figyelte az európai modern irodalmi irányzatokat. Rajzolt, zenélt, képtárakat, színházakat látogatott. Ismeretséget kötött Bécs íróival és művészi nevezetességeivel (személyesen ismerte például Antonio Salierit és Ludwig van Beethovent), valamint kapcsolatot ápolt az ott lakó magyar írókkal, például Görög Demeterrel, Kerekes Sámuellel, Sándor Istvánnal, péteri Takáts Józseffel és Batsányi Jánossal. Martinovics Ignác apát mindent elkövetett, hogy a társaságába csábítsa, de Kisfaludy idegenkedett tőle, míg végre – engedve sokszori kérésének – zenés estélyei egyikére csakugyan elígérkezett, ám Martinovicsot még ugyanaznap letartóztatták.
A művelt bécsi szívtipró – 1793–1794 bélyegkép|Maria Viganò 1794-ben. Bécsi testőrsége idején a fess Kisfaludy bálról bálra járt, nagy szoknyabolond volt, és hamar a hölgyek kedvence lett. Legismertebb szerelmi kalandjának a híres Viganò táncospár bámulatos szépségű hölgytagja, Maria Viganò (művésznevén Medina Mária) meghódítása számított. Eötvös Károly szerint „Medinát a legényszerelem egész pokoltüzével szerette több mint egy éven át Kisfaludy. S Medina, bár rajongott érte Bécs egész férfiközönsége, a magyar testőrt tüntette ki, pedig ennek semmi kincse nem volt, csak deli szép alakja volt.” Maria Viganò nagy hatással volt ízlésének fejlődésére, hatására operaelőadásokra, hangversenyekre járt, elmélyedt a táncművészetben, olaszul tanult tőle. „Soha, sohase felejtem el ezt a szeretett asszonyt, akinek karjai között a legbujább, de leggyönyörűbb szerelemnek ölében egy ideig boldognak vélém magamat”, aki „annyi boldog órát szerzett, olly isteni gyönyörűséget varázsolt", és „egy korig a Földön idvezített" – emlékezett naplójában.
Udvarlás Szegedy Rózának – 1792–94 left|thumb|A tizenéves Szegedy Róza, a megismerkedésük előtti években. 1794 őszén, Maria Viganòval való szakítását követően szabadságát otthon töltötte, és a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác királyi tanácsos, zalai alispán leányával, Szegedy Rozáliával, akivel szerelembe esett.
Eötvös Károly könyve szerint Kisfaludy figyelmét még 1792-ben egy sümegi barátja hívta fel a feltűnő környékbeli szépségre, Szegedy Rozáliára: „...igen szép és igen okos lány, de igen nagy úrnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve.” Kisfaludy „szeme közé akart nézni Szegedy Rózának”, tudatosan próbált „összefutni” vele, de többször is épp lemaradt a találkozásról. A húsz év körüli ifjú tiszt Sümegen látta először az akkor 16-17 éves Rózát, 1792 tavaszán. Miként kezdődik Himfy szerelme fejezet Eötvös szerint egy rokona, a mihályfai birtokos forintosházi Forintosné asszony Sümegen, egy gyónáskor vette észre a lányt; gyónás után riasztotta az öreganyjánál Sümegen időző Kisfaludy Sándort, aki egy átmulatott éjszaka után rohant a templomhoz, de csak a hintójában látta az arcát egy pillanatra. Elunva az utánafutkosást, verset írt hozzá, melyet barátja, bessenyői és velikei Skublics Imre (1771–1830) Róza kezébe juttatott. „Nagyon rossz vers lehetett – írja Eötvös –, nincs is meg a versek gyűjteményében. Tartalma az volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi olimpusi isten otthagyta az eget, s elment ki erre, ki amarra; az ördög maradjon az égben, ha Szegedy Róza onnan a földre szállott, s itt akar mulatni.” Sándor végül 1794 őszén, otthon töltött szabadsága idején, a Vashosszúfaluban Rosty PáléknálSzluha Márton. (2012) Vas vármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó.(399.o.) tartott hétnapos badacsonyi szüreten ismerkedett meg Rózával. Rosty Pál egyébként Szegedy Róza anyai nagybátyja volt, anyja mezőszegedi Szegedy Ignác zalai alispánné barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753–1787) asszony. Kisfaludy a szüreti mulatságon szerelemre lobbant, és a leányban is vonzalomra talált. A fiatal lány mindamellett óvatosan fogadta a hódításairól híres Kisfaludyt, kinek bécsi szerelmi kalandjainak híre szájról szájra járt. Romantikus levelezés indult közöttük.
Kizárás a testőrségtől, leánykérési kísérlet – 1794 1794 elején kinevezett új testőrkapitányukkal, Splényi Mihály báróval Kisfaludy nehezen jött ki. Egy ügyben panaszt tettek ellene és a végén megfenyítették emiatt. A Martinovics-féle szervezkedés miatt is bizalmatlan légkörben (Martinovics Kisfaludyt is megpróbálta beszervezni) 1795 decemberében a testőrök zendülést szerveztek és felgyújtották tantermüket. Kisfaludyt nyolc társával együtt kizárták a testőri gárdából, és tábori szolgálatra vezényelték Milánóba. Lombardiába indulása előtt, szabadságot kapott és hazalátogatott. Lelke gyötört volt, tiszti karrierje is rossz irányba haladt és talán a katonai pálya polgári életre cserélésének gondolata is felmerült benne, amikor a költő gógánfai találkozójukon hirtelenül és előkészítetlenül feleségül kérte Szegedy Rózát.
A lány a túl heves rohamra nemet mondott, türelemre intette, és távozott. A visszautasításhoz nem szokott Kisfaludy este dacos mulatással próbált felejteni: egy 15 éves leányt, Horváth Rozit duhajul szédíteni kezdett, majd táncolás közben „megkérte a kezét”, a társaság nem kis megrökönyödésétől kísérve. Bécsbe visszatérve még egy nagy istenhozzád erejéig megkereste Maria Viganò-t, majd a bajtársaktól egy duhaj éjszakával búcsúzva márciusban egységével Milánóba indult az új állomáshelyükre. Szegedy Róza iránti viszonzatlannak hitt szerelme és kikosarazása fel-feltört benne, dacos eltökéltséggel indult „véres harcokban a halált keresni.” E kedélyállapot tette őt költővé: ebből fakadtak olasz tartózkodása alatt írt első Himfy-dalai.
Milánói várőrtisztként – 1796 alt=Mantova, teátrum|bélyegkép|327x327px|Mantova, teátrum. „Rendre látogatánk itt elébb valamennyi Dámákat a' magok Logéjokban, azután én Coloredónál, Balogh a' Strózzinál és Vizkelety Taxisnál maradánk.”