Az ókori Görögország elnevezést a görög világ leírására használják, amelynek lakosságát főleg az ókori görög törzsek alkották. Nemcsak a mai görög állam területére vonatkozik, hanem azokra a területekre, ahol görög nyelvű és kultúrájú lakosság telepedett le és élt, amely Görögországban és Kis-Ázsia nyugati részén alakult ki, majd a terjeszkedés több hullámát követően Cipruson, a Földközi-tenger partvidékén és környékén, Szicíliában, Itália déli részén, Egyiptomban, Cyrenaicában, Szíriában, Palesztinában és a Fekete-tenger partvidékén is létrejött. A görögök magukat helléneknek, az általuk lakta területeket összességében Hellásznak nevezték.

Az ókori Görögország kulcsszerepet játszott az európai civilizáció fejlődésének alakításában. Az ókori görög kultúra példaértékű vívmányai közé tartoznak:

az építészeti emlékek, mint például az athéni Akropolisz , olyan szobrok, amelyek idővel mércét állítanak fel, a filozófia virágzása, amelynek legjelentősebb képviselői Platón és Arisztotelész, alapvető és tartós fogalomalkotás a politika területén, mint a demokrácia, az arisztokrácia vagy az oligarchia, a dráma megjelenése, különösen Szophoklész, Aiszkhülosz, Euripidész és Arisztophanész műveiben, Hérodotosz és Thuküdidész megalapozza a nyugati történetírást, jelentős eredmények a matematika és a fizika területén (Püthagorasz, Eukleidész, Arkhimédész).

A fogalom Az ókori Görögország vagy 'antik Görögország fogalmát – mivel sem földrajzilag összefüggő ilyen terület, sem ilyen államalakulat nem létezett – a közvélemény és a tudomány igen rugalmasan használja. A fogalomnak alapvetően két értelme lehet: A mai Görögország területe az ókorban. A terület ókori történelme az i. e. 3. évezredtől, a minószi civilizáció kialakulásával kezdődik és a Római Görögország időszakával fejeződik be. A korszak végét a Római Birodalom bukása jelenti (i. sz. 476). Az ókori görög civilizáció. Amikor a hétköznapi szóhasználatban azt mondjuk, hogy "már az ókori görögök is", akkor általában az i. e. 8. századtól, a görög írásbeliség újbóli megjelenésétől a klasszikus Athén korszakán át a hellenizmusig, esetleg a római császárkor elejéig virágzó görög civilizációt értjük alatta. Ez az ókor egész görögül beszélő világát jelenti és több mint ezer évet ölel fel. Az ókori görög civilizáció nemcsak a mai Görögország területét alkotó Peloponnészoszi-félszigetet és égei szigetvilágot foglalta magában, hanem kiterjedt a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjének nagy részére. Ide tartozott Thrácia, Ciprus, Kis-Ázsia Égei-tengeri partvidéke (abban az időben Iónia), Szicília és Dél-Itália (másképpen Magna Graecia) és az elszórt görög gyarmatok: Illüria, Gallia déli partvidéke, Ibéria, Kürenaika (a mai Líbiában), valamint a Fekete-tenger partvidéke a kaukázusi Ibéria és Taurisz partjai mentén. E területek közös jellemzője volt, hogy csupa etnikailag görög eredetű népesség lakta őket. A hellenisztikus Görögország ezeken kívül még magában foglalta Egyiptomot, egész Kis-Ázsiát, Szíriát és nagy ázsiai területeket egészen Indiáig, amely utóbbiak közül a baktriai királyság hosszú ideig fennállt. Az ókori görög civilizációt a legtöbb történész az egész európai civilizáció alapjának tekinti, hiszen a Római Birodalom továbbfejlesztette és elvitte Európa sok részére. Az ókori görög civilizáció roppant hatással volt a modern világ nyelvére, politikájára, oktatási rendszerére, filozófiájára, tudományára, művészetére és építészetére, táplálva a nyugat-európai reneszánszot, újjáéledve Európa és Amerika klasszicizmusában is a 18. és 19. században is.

A korabeli források Az ókori Görögország vizsgálata a források gondos vizsgálatát igényli. Azok a történészek és politikai írók, akiknek munkái fennmaradtak, nevezetesen Hérodotosz, Thuküdidész, Xenophón, Démoszthenész, Platón és Arisztotelész többnyire athéniak vagy Athén-pártiak voltak. Ezért tudunk sokkal többet Athén történelméről és politikájáról, mint bármely más városéról, és amiért szinte semmit sem tudunk néhány város történelméről. Továbbá ezek az írók majdnem teljesen a politika-, had- és diplomáciatörténetre koncentrálnak, elhanyagolva a gazdaság- és társadalomtörténetet. Ráadásul sok forrás elveszett vagy csak részben maradt ránk.

A régészeti feltárások nagy mennyiségű információt kínálnak az ókori társadalmakról. Ezek a feltárások nélkülözhetetlenek az ókori Görögországra szakosodott történészek számára is. Bizonyos dolgokat az ún. lineáris A és lineáris B írással írt táblácskák alapján tudunk.

A képek tanulmányozása az ókori tudományok másik fontos területe. Elemzésük sok információval szolgál az ókori gondolkodásmódról, különösen a vallás területén.Claude Orrieux et Pauline Schmitt-Pantel, Histoire grecque, Paris, Presses universitaires de France, coll. « Quadrige », 2013

Kronológia Az ókori görög civilizáció történetének (ókori görög történelem) nincs rögzített vagy általánosan elfogadott kezdeti és záró időpontja. Az ókori görög történelem a közhasználatban gyakran a Római Birodalom előtti egész írott görög történelmet jelenti, a szűkebb értelmezés azonban ennél precízebb. Hagyományosan a görög történelmet az első olimpiai játékoktól (i. e. 776) számították. Ez a poliszok kora, amelynek az i. e. 6. századtól kezdődő időszakát a klasszikus görög civilizáció koraként emlegetik. Sok történész azonban ma az ókori görög történelem kezdetét a görög sötét kortól számítja, sőt egyes szerzők beleértik a görögül beszélő mükénéi civilizációt is, amely az i. e. 12. század közepe körül omlott össze. A legtöbben úgy tartják, hogy az azt megelőző, nagy hatású minószi civilizáció oly mértékben különbözött a későbbi görög kultúráktól, hogy azt külön kell kezelni.

A történettudomány erősen megkülönbözteti a mükénéi Görögország, a trójai háború korát a klasszikus görög civilizáció korától (a poliszok kora és a hellenisztikus Görögország), amelynek kultúrájából az európai civilizáció kifejlődött. A kettő közötti görög sötét korban ugyanis a kultúra annyira lehanyatlott, és olyan népcserék mentek végbe, hogy az írásbeliség eltűnt és új írást kellett átvenni a föníciaiaktól.

A modern görög tankönyvekben az „antik idők” egy nagyjából ezeréves időszak, ami Mükéné katasztrófájától a római hódításig tart. Ezt a hosszú időszakot négy korszakra bontják művészeti stílusuk és kultúrájuk alapján. Az első a görög sötét kor kb. i. e. 1100-800-ig. Ebben a korban a művészek geometriai formákat – négyzeteket, köröket, vonalakat – alkalmaznak az amforák és egyéb cserépedények díszítésére. Az archaikus időszak kb. i. e. 800-500 között azokat az éveket jelenti, amikor a művészek nagyobb szabadon álló, merev, szent tartású szobrokat készítenek álomszerű "archaikus mosollyal". A klasszikus periódusban i. e. 500-323 között a művészek tökélyre fejlesztik azt a "klasszikus" stílust, amire azóta is példaként tekintünk (ld. Parthenón). A hellenisztikus korszakban, amely Nagy Sándor hódításait és halálát (i. e. 323) követte a római hódításig (i. e. 146), a hellén civilizáció elemei elterjedtek Egyiptomtól Baktriáig.

Hagyományosan csak az önálló görög poliszok történelmét, a poliszok korát tekintették klasszikus görög kornak, amelynek vége a történészek hagyományos konvenciója szerint Nagy Sándor halála, i. e. 323-ban. A következő időszak a hellenisztikus Görögország kora, majd ezt követi a római Görögország, Görögország beolvadása a Római Birodalomba i. e. 146-ban. Ma már azonban sokan nem beszélnek a hellenisztikus korszakot megelőző külön klasszikus korról, hanem a poliszok korát és a hellenisztikus korszakot egyaránt a klasszikus görög civilizáció korába sorolják. Sőt, néhányan ebbe a római uralom jelentős részét is beleértik, egészen a kereszténység 3. századi felemelkedéséig.

Korszakai

A történettudományban az ókori Görögország történetében a következő szakaszokat szokás megkülönböztetni:

Krétai-mükénéi civilizációk Krétai-Mükénéi civilizáció (Kr. e. III-II. évezred vége): Minószi és mükénéi civilizációk.

Az első államalakulatok kialakulása. Kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok kialakítása az ókori kelet civilizációival. Az eredeti írás megjelenése. Kréta és Görögország szárazföldi részén ebben a szakaszban különböző fejlődési periódusokat különböztetnek meg, mivel Kréta szigetén, ahol akkoriban nem görög lakosság élt, az államiság korábban alakult ki, mint a a szárazföldi Görögországban.

Minószi civilizáció (Kréta): Korai minószi korszak (Kr. e. XXX-XXIII. század). A törzsi viszonyok dominanciája, a fémek fejlődésének kezdete, a kézművesség kezdetei, a hajózás fejlődése, az agrárkapcsolatok viszonylag magas szintje.

Közép-minószi korszak (Kr. e. XXII-XVIII. század). más néven a „régi” vagy „korai” paloták időszaka. A korai államalakulatok kialakulása a sziget különböző részein. Monumentális palotakomplexumok építése Kréta több régiójában. Az írás korai formái.

Késő minószi időszak (Kr. e. XVII-XII. század). A minószi civilizáció virágkora, Kréta egyesülése, Minosz király tengeri hatalmának megteremtése, Kréta kereskedelmi tevékenységeinek széles köre az Égei-tenger medencéjében, a monumentális építkezés virágkora ("új" paloták Knósszoszban, Malliában, Phaistos). Aktív kapcsolatok az ókori keleti államokkal.

Természeti katasztrófa a Kr. e. 15. század közepén. Ez. okozója lesz a minószi civilizáció hanyatlásának, amely megteremteti Kréta akhájok általi meghódításának előfeltételeit.

Szárazföldi Görögország és a Kükládok:

Korai helládikus időszak (Kr. e. XXX-XXI. század). A törzsi viszonyok dominanciája a görögség előtti lakosság körében a Balkán-Görögországban. Az első nagy települések és proto-palota komplexumok megjelenése.

Középső helládikus időszak (Kr. e. XX-XVII. század). A görög nyelvű törzsek első hullámai – az akhájok – megtelepedése a Balkán-félsziget déli részén, ami Görögország általános társadalmi-gazdasági fejlettségi szintjének enyhe csökkenésével járt. A törzsi viszonyok bomlásának kezdete az akhájok között.

Késő helládikus időszak (Kr. e. XVI-XII. század) vagy a mükénéi civilizáció. A korai osztálytársadalom kialakulása az akhájok körében, a termelő gazdaság kialakulása a mezőgazdaságban, számos állami egység kialakulása, amelyek központjai Mükéné, Tiryns, Pylos, Théba stb. voltak, az eredeti írásmód kialakulása, a virágzás. a mükénéi kultúra. Az akhájok leigázzák Krétát és elpusztítják a minószi civilizációt. A 12. században. I.E e. egy új törzsi csoport támadja meg Görögországot – a dórok; a mükénéi államiság halála.

A sötét kor és a poliszok kora A sötét kor és a poliszok kora (Kr. e. XI-IV. század).

A görög világ etnikai konszolidációja. A demokratikus és oligarchikus állami formákkal rendelkező polisz struktúrák kialakulása, virágzása és válsága. Az ókori görög civilizáció legmagasabb kulturális és tudományos vívmányai.

Homéroszi (polisz előtti) időszak, „sötét kor” (Kr. e. XI-IX. század). A mükénéi (akháj) civilizáció maradványainak végleges elpusztulása, a törzsi viszonyok feléledése, dominanciája, korai osztályokká való átalakulása, egyedi, polisz előtti társadalmi struktúrák kialakulása.

Az archaikus Görögország (Kr. e. VIII-VI. század). A politikai struktúrák kialakítása. Nagy görög gyarmatosítás. A hellén társadalom etnikai konszolidációja. A vas bevezetése a termelés minden területén, a gazdasági növekedés kora. Az árutermelés alapjainak megteremtése, a magántulajdon elemeinek elterjedése.

A klasszikus Görögország (Kr. e. V-IV. század). A görög városállamok gazdaságának és kultúrájának virágzása. A színház és a színházi műfajok eredete. A nemzettudat emelkedése. A peloponnészoszi háború. A polisz rendszer válságának kezdete és a függetlenség elvesztése a macedón agresszió következtében.

Hellenisztikus civilizációk A hellenisztikus civilizáció kora (Kr. e. IV-I. század).

Nagy Sándor világhatalmának rövid távú megalapozása. A hellenisztikus görög-keleti államiság keletkezése, virágzása és összeomlása.

Az első hellenisztikus időszak (Kr. e. 334-281).