Az állatok (Animalia) az eukarióta élőlények egy rendszertani országát alkotják. Az állatok csoportja törzsfejlődési szempontból monofiletikus, azaz egyetlen közös őstől származtatható. Az állatokkal a zoológia tudománya foglalkozik.
Közös tulajdonságaik
Heterotrófok, méghozzá kemoheterotrófok, azaz az életműködésükhöz szükséges energiát és a testük felépítéséhez szükséges szenet és nitrogént is csak szerves anyagokból képesek kinyerni. Eredendően többsejtűek, de léteznek olyan állatok, melyek életük során elvesztik valódi többsejtű jellegüket. Ilyenek a nyálkaspórások, amelyek sejtjei egy életszakaszukban egy sokmagvú szincitiummá olvadnak össze. Életük nagy részében diploidok, csak az ivarsejtjeik haploidok, azaz a növényeknél ismert haploid-diploid nemzedékváltakozás nincs. Nem képesek a lizin bioszintézisére. A HOX gének expresszálódnak bennük. sejtjeik között speciális sejtkapcsoló struktúrák (pl. dezmoszómák, réskapcsolatok stb.) alakulnak ki, sejtközi állományuk (az extracelluláris mátrix) kollagént és más strukturális fehérjéket tartalmaz. Heteroszexuálisak, mivel a hím csak a nősténnyel tud szaporodni, s nem tud a hím a hímmel, a nőstény a nősténnyel szaporodni.
Életük nagy részében rendszerint diploidok, csupán a számfelező osztódással (meiózissal) létrejövő ivarsejtjeik (a petesejtek és a hímivarsejtek) haploidok.
Egyedfejlődésük alapja a barázdálódás. Ennek során a megtermékenyített petesejtből (zigóta) előbb szedercsíra (morula), abból hólyagcsíra (blasztula), majd (a legtöbb állatnál) bélcsíra (gasztrula) fejlődik.
Evolúciójuk
Az állatok kialakulása
A tudomány mai állása szerinti legelfogadottabb hipotézis szerint az első állatok pelágikus, azaz vízben szabadon úszó életmódot folytató galléros-ostoros egysejtűek (valószínűleg a galléros ostorosokhoz (Choanoflagellata) hasonló élőlények) kolóniáiból alakultak ki. A galléros-ostoros sejtkolóniából jött létre az úgynevezett planuloid alak, mely megfeleltethető a legősibb állatcsoportok, így például a szivacsok, a csalánozók, és laposférgek lárvaalakjával. A planuloid alak szesszilizációjából (helytülő életmódúvá válásából) a szivacsok, gasztrulációjából (a bélcsíra kialakulásából) pedig a valódi szövetes állatok eredeztethetők. Egyik csoportba sem tartoznak a korongállatkák, amiknél a szivacsokkal ellentétben megjelent a két csíralemez, de még nem alakult ki bélcsíra.
Az állatok törzsfejlődése A törzsekké fejlődés állatvilága a törzsfejlődés azon szakasza, amikor az archeák azonos vagy hasonlatos környezetben eltérő törzsi folyamataik során folyamatos kapcsolódással (például szimbiózis, táplálkozás) részt vesznek egymás egyedi folyamataiban, és kialakultak mindazok a közös bélyegek, amelyek alapján az állatokat elkülönítjük az összes többi élőlénytől. Mikor a prokarióta, a sejtmag előtti egysejtű ősibb archea nem csak a baktériumokból fejlődött, hanem már az összetettebb országából, feltehetően kialakult a kromatin, a kettős szálú nukleinsav (DNS) és a szerveződésében részt vevő fehérje, a hisztonok komplexe és eukariótává (eu = valódi, karyon = sejtmag) fejlődött, ez feltételezhetően alacsony vízállású partok mentén a hőmérséklet és klíma ingadozásának köszönhetően következett be. Ez 2000–2200 millió évvel ezelőtt lehetett.
A legősibb élőlénykör leletek 560 millió évvel ezelőttről származtathatóak, az ediakara kortól, a kambriumi robbanás 520-530 millió évvel ez előttre tehető. Az állatok kifejlődésének megértéséhez segítséget nyújthat a Moszatgombák és a Chromista szócikkek leírásának az összevetése a különböző algák kapcsolatával és az eukromatin, heterokromatin jelentőségeivel, amely elvezet az élősködők és a parazitoidok, a szimbiózis megértésével az állatok törzsekké fejlődéséhez. — Az állat- és növényvilág megkülönböztetése igen régi keletű, ezt a két kategóriát azonban a biológia fejlődésével több más elem egészítette ki. Ma már sok közös jellemző alapján lehet csak különbséget tenni az állatok és az élővilág többi tagja között. Ezek közül legfontosabb a heterotrófia, miszerint minden állat kizárólag szerves anyagok hasznosítására képes. Az állatvilág törzseinek rendszerezésével az állatrendszertan foglalkozik.
Rendszerezésük
Az állatok helye az élővilágban Az állatokat Carl von Linné rendszertana óta máig önálló országként kezelik. Az állatokat a modern rendszertanok az eukarióták (Eukaryota) doménjének részeként tartják számon. Az alábbi táblázat az eukarióták felosztásának változásait, és ezzel együtt az állatok besorolásának viszonylagos változatlanságát mutatja be az idők folyamán:
A 2010-es években érvényes felosztás az eukariótákat 3 nagy csoportra bontja. Az állatok ezek egyikében, az Amorphea kládban, ezen belül az Opisthokontában kapnak helyet, a galléros ostorosok (Choanoflagellata) testvércsoportjaként. Az állatok rendszertani felosztása
A 2010-es évek végére kb. 1,4 millió állatfajt írtak le; ez az eddig leírt fajok közel 3/4-e. A leírt állatfajok csaknem 70%-a rovar. Az állatok legelfogadottabb meghatározása szerint a szivacsok (Porifera) és a korongállatkák (Placozoa) is ide tartoznak (Animalia sensu lato – „állatok tágabb értelemben”), egyes elgondolások csak a valódi szövetes állatokat (Eumetazoa) értelmezik állatokként (Animalia sensu stricto – „állatok szűkebb értelemben”). Korábban a szivacsokat és a korongállatkákat együttesen az álszövetes állatok (Parazoa) alországába sorolták, újabb kutatások szerint azonban a csoport parafiletikus, ezért nem lehet taxon.
Szivacsok (Porifera) Korongállatkák (Placozoa) Valódi szövetes állatok (Eumetazoa) Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata) Csalánozók (Cnidaria) Bordásmedúzák (Ctenophora) Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) Nyílférgek (Chaetognatha) Orthonectida Rhombozoa Ősszájúak (Protostomia) Spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia) Platyzoa Buzogányfejű férgek (Acanthocephala) Cycliophora Csillóshasúak (Gastrotricha) Gnathostomulida Micrognathozoa Laposférgek (Platyhelminthes) Kerekesférgek (Rotifera) Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa) Gyűrűsférgek (Annelida) Pörgekarúak (Brachiopoda) Mohaállatok (Bryozoa) Ormányosférgek (Echiurida) Nyelesférgek (Entoprocta) Puhatestűek (Mollusca) Zsinórférgek (Nemertea) Csöves tapogatósok (Phoronida) Fecskendőférgek (Sipuncula) Vedlő állatok (Ecdysozoa) Ízeltlábúak (Arthropoda) Övesférgek (Kinorhyncha) Lobopodia Loricifera Fonálférgek (Nematoda) Húrférgek (Nematomorpha) Karmos féreglábúak (Onychophora) Farkosférgek (Priapulida) Medveállatkák (Tardigrata) Újszájúak (Deuterostomia) Gerinchúrosok (Chordata) Tüskésbőrűek (Echinodermata) Félgerinchúrosok (Hemichordata) Xenacoelomorpha2011-ben javasolt új törzs 2 faj számára. (Xenoturbella bocki – Xenoturbella westbladi) https://species.wikimedia.org/wiki/Xenoturbella
A fajok becsült száma
2011-ben a PLoS Biology folyóirat szerint 7,77 millió állatfaj élt a földön (amelyből 953 434-et írtak le és katalogizáltak). 2019-re a leírt állatfajok száma túllépte az 1,4 milliót. Ezek mintegy 70%-a rovar.
Jegyzetek
Források
Földtan IV. A hódító gén (1989, ) A vak órásmester, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994, A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása, Műszaki Könyvkiadó, 2001, Az önző gén (1976, magyar kiadás: 1986, ; második bővített magyar kiadás: 2005, ) Az ős meséje – Zarándoklat az élet hajnalához, Partvonal Könyvkiadó, 2006, Folyam az Édenkertből (1995, , ) Szivárványbontás, Budapest : Vince Kiadó, 2001, (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest : Származástan (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest : Az élet történetéről : Földtan III. : Kihaltak és túlélők (Tudomány-Egyetem) (1997): Zootaxonómia (egységes jegyzet). MTM – Dabas-Jegyzet pp. 382 : A Föld Krónikája : Elfeledett ősök árnyai : Az élővilág fejlődéstörténete : Evolúció
További információk
Állatfajok globális megfigyelései az iNaturaliston https://web.archive.org/web/20160427162729/http://www.arkive.org/ https://web.archive.org/web/20090628182520/http://www.bbc.co.uk/nature/animals/ http://www.amnh.org/ BiologyBrowser CABI Cambridge Scientific Abstracts BIOSIS Applied Ecology and Environmental Research
Kapcsolódó szócikkek
Zoológia Etológia Állatok mozgása
Kategória:A 18. században leírt taxonok