Szlávics László (Henyehegy, ma Nagylengyel, 1927. február 24. – Budapest, 1991. február 9.) ötvös–szobrászművész. A 20. századi magyar lemezszobrászat egyik elindítója. 1953-tól rendszeresen kiállító művész, többnyire az úgynevezett „tiltott” vagy „tűrt” művészek körébe tartozott (lásd: Tiltott, Tűrt, Támogatott). Sajátos, markánsan egyéni hangvételű alkotásai az avantgárd hagyományait őrző, leginkább a szürrealizmus gondolkodásmódjához köthető művek.

Életpályája Zala vármegyében az akkori Henyehegy pusztán született. A család 1932-ben Győrszentivánra költözött, mert az apa (Szlávics Ernő lakatosmester) itt kapott munkát. A hat elemi osztály elvégzését követően 1939-től apja és bátyja mellett a Győri Vagongyárban inasként kezdett dolgozni. 1942-től bentlakásos szobrásztanoncnak szegődik Földessy Gyula szobrászmester győri műhelyébe. 1945 januárjában leventeként beidézték. A felszólításnak nem tett eleget, ezért előállították. Társaival és Ernő bátyjával munkaszolgálatosként, lezárt marhavagonban Németországba szállították. Márciusban Neubiberg, Übergben laktanyalázadást szerveztek, amelyet a német katonaság megfékezett. Ezt követően mindannyian büntetőtáborba kerültek. 1946 februárjában fizikailag teljesen legyengült állapotban, betegen érkezett haza. Novemberben Győr város Ipartestületétől a szobrász iparban kitűnő előmenetele elismerésével segédlevelet kapott. Betegsége miatt munkaképtelen volt további két esztendőn át. 1948-tól lakatosként, illetve irodai alkalmazottként dolgozott a Győri Vagon- és Gépgyárban. E mellett a vállalat önképzőkörének színtársulatában szerepelt és rajzolni tanult az Alexovics László vezette képzőművész körben. Saját bevallása szerint, sokáig hezitált a színészi és képzőművészeti pálya között.

1950-ben a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) mozgalom utolsó hullámával nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, de az Iparművészeti Főiskola akkori rektora, Schubert Ernő rábeszélésére ez utóbbi intézményben működő ötvöstervező tanszékre iratkozott be. A főiskolán szobrásztanára Dózsa Farkas András volt. 1955-ben ötvösművész diplomát szerzett, ezt követően egy éven át volt a főiskola ösztöndíjasa.

1958-ban kötött házasságot. Felesége Varga Piroska ápoló- és tanítónő. 1959-ben megszületett fia, László. 1960-ban szolgálati műteremlakást kapott a Budapest VI. ker., Izabella utca 65. sz. alatt. 1962-ben megszületett lánya, Piroska, aki később nevét Alexára változtatta.

Az 1960-as, 1970-es évekes években élénk társadalmi életet élt. Sok fiatal pályakezdő és már beérkezett, de a fennálló politikai rendszer működésével elégedetlen kortárs művész látogatta otthonát. Rendszeres kapcsolatot tartott a szentendrei Vajda Lajos Stúdió későbbi alapítóival, tagjaival.

1967ben Párizsban, majd 1978-ban Görögországban járt tanulmányúton.

1973-tól élete végéig a Százados úti művésztelepen élt és alkotott.

1990-ben felesége hosszan tartó súlyos betegség következtében elhunyt. Alig egy év elteltével, szívroham következtében követte őt.

Mestereinek Borsos Miklóst és Makrisz Agamemnont vallotta.

Művészete 260px|jobbra|bélyegkép| Szlávics László, id.: Szörnyecske, hegesztett vas, magasság 36 cm, 1990 260px|jobbra|bélyegkép| Szlávics László, id.: Sinka István emlékére, vegyes technika (assemblage), 100X60 cm , 1975 260px|jobbra|bélyegkép| Szlávics László, id.: Ítélet nincs, olaj-vászon, 70x80 cm , 1981 260px|jobbra|bélyegkép| Szlávics László, id.: Dromedár, hegesztett vas, magasság 60 cm, 1989 A fiatalon – rendkívül széles körben – elsajátított, magas szintű kézműves mesterségbeli tudását továbbfejlesztve, már a főiskolai évek alatt a figurális lemezszobrászat került érdeklődése középpontjába. A kőszobrok, és vert érmek készítése mellett ez az a terület, ahol a korai alkotásai között egyre érettebb műveket találunk. A klasszikus ötvösség területéről fokozatosan eltávolodva visszatért eredeti fő tevékenységi köréhez a szobrászathoz. Érdeklődése az organikus természeti formákból kiinduló, egyfajta sajátos nonfiguratív plasztikák felé fordult. Az anyaghasználat ez esetben is a lemez, majd később a nagy gondossággal cizellált öntvény volt. Ez utóbbi alkotásainak létrehozásához az 1960-as évek elejétől elsőként alkalmazta az alumíniumot. 1965-ben öntött alumínium és bronz kisplasztikáiból nagy sikerű kiállítást rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállítótermében (ma: Dorottya Galéria). A kis híján betiltott tárlaton bemutatott alkotások nem a szinte egyeduralkodó, a politikai ideológiának megfelelő szocreál szellemiséget sugározták, hanem – az akkori kritikák szóhasználata szerint – az imperialista művészetet képviselték. Ez a nyílt szembefordulása a kor művészetpolitikájával, meghatározó hatást gyakorolt későbbi pályafutására.

Az 1970-es években festeni kezdett. Előzménye plakettjei, lemezdomborításai, ahol már a festészeti képalkotás igénye jelenik meg. A sajátos, bizarr hangulatú képei egyfajta szürrealista látásmódot képviselnek. Festményein markánsan jelen van a plasztikai gondolkodásmód, ami társul egy rendkívül élénk színkezeléssel. Ekkoriban készült szobrain megjelenik az utólagos festés, majd egyre több assemblage került ki keze alól. Ezek a sajátos „tárgykollázsok” meghatározó jelentőségű alkotásai közé tartoznak.

Az 1980-as évek utolsó nagy alkotói korszakát jelentik. Ekkor újra leginkább szobrokat készített. Az egyedileg, vas anyagból hegesztéssel összeállított, néhol talált tárgyakat tartalmazó kisplasztikáit, szobrait, időnként színes festéssel gazdagította. Több alkotásában a rideg vasat kővel, kaviccsal kombinálta, így hozva létre képzeletbeli bizarr lényeket, figurákat.

Festményeit jellemzően zsinórírásos Szlávics László teljes névvel vagy Sz. L. monogrammal szignálta, legtöbb esetben a készítés idejének megjelölésével. Korai plasztikáin nyomtatott betűsorból álló acél névbeütőt használt Szlávics László felirattal.

Kiállításai (válogatás) Csoportos kiállítások 1960 – Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1967 – től 1., 3., 5., 6., 8., 9., Kisplasztikai Biennále, Pécs 1981 – Fa és környezet, faplasztikai kiállítás, Cegléd 1981 – SCI-FI a képzőművészetben c. pályázat kiállítása, Budapest 1981 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Salgótarján 1982 – Országos Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1983 – IV. Országos Érembiennále, Sopron 1984 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Gyermekváros, Zánka 1985 – Új művészetért 1960-75, Szeged 1985 – 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda Galéria, Budapest 1989 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Gyermekváros, Zánka

Egyéni kiállításai 1965 – Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállító-terme (ma: Dorottya Galéria), Budapest 1966 – Szombathelyi Képtár, (Szombathely) 1966 – Műcsarnok, Győr 1967 – Iparművészeti Múzeum, Budapest 1968 – BME Diákszállója, Budapest 1973 – Művelődési Ház, Zalaszentgrót 1975 – Kesztyűgyár, Pécs 1981 – Budapest (?) 1983 – Szabadtéri kiállítás, Zichy Kastély belső udvara, Óbuda 1986 – Óbudai Pincegaléria, Budapest

Halálát követően 1994 – egy időben két helyszínen nyílt Emlékkiállítás műveiből: Óbudai Társaskör Galéria és Óbudai Pincegaléria 1996 – Erdész Galéria, Szentendre 1996 – Glossator Antikvárium Galériája, Budapest 1997 – Cseri Kastély, Tótvázsony 1997 – Hotel Mercure Korona, Budapest 2001 – Végh Szalon nyitó kiállítása, beszélgetés az alkotóról, Budapest 2002 – Collegium Hungaricum (Magyar Kulturális Intézet) Bécs 2003 – Lincoln Galéria, Budapest 2003 – A Százados úti Művésztelep évtizedei, Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum 2006 – Százados úti Művésztelep alkotóinak kiállítása, Pataky Galéria, Budapest 2009 – Magyarországi Művésztelepek Szentendre Vendégei, kiállítás-sorozat első tárlata a 98 éves Százados úti Művésztelep kiállítása, Művésztelepi Galéria, Szentendre 2011 – 100 éves a Százados úti Művésztelep, Siklósi Vár, Siklós 2020 – „Szlávicstól – Szlávicsig, idősebb és ifjabb Szlávics László képzőművészek kiállítása a Szolnoki Galériában", Szolnok

Jelentősebb köztéri alkotásai 1965 – (körül) Budapesti Történeti Múzeum, Budai Várpalota Mátyás Király palota rész, vörösréz lemezdomborítással burkolt kapu, és a pinceszintre vezető folyosó ajtaja, vörösréz lemezdomborítás 1974 – IBUSZ Utazási Iroda (Budapest, Erzsébet krt. 6.) portáljának burkolata, népi motívumokkal díszített vörösréz lemezdomborítás – az épületrész funkcióváltása után eltávolították, ma már nem látható. 1975 – Állatorvostudományi Egyetem Marek József Kollégium (Budapest, Mogyoródi út 59-63.) két nagyméretű vörösréz lemezdomborítás, „Ló” és „Bika”. 1977 – Sopron város 700. éves évfordulójára készült „A város kulcsa” vörösréz lemezdomborítás, és plasztika. Sopron, Tűztorony

Művei gyűjteményekben 260px|jobbra|bélyegkép| Szlávics László, id.: Orgia, bronz, öntött, érem, 1985

Közgyűjtemények Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Éremtár – nyolc különböző öntöttbronz-érem, plakett Jelenkori Gyűjtemény – Tengerparti reggeli (vegyes technika), Sinka István emlékére (vegyes technika) valamint – Spartacus (lemez portrészobor), Női maszk (lemezdomborítás), Anya gyermekével (öntöttbronz-kisplasztika) Modern Magyar Képtár, Pécs – A pénz komédiája című sorozatból két bronz plakett Janus Pannonius Múzeum, Pécs – Papagáj (festett hegesztett vas kisplasztika) Szombathelyi Képtár, Szombathely – Szegkovács (kő portrészobor)

Magángyűjtemények Magyarország Franciaország Svédország Németország USA Kanada

Tagságai 260px|jobbra|bélyegkép| Szlávics László, id.: Az ifjú mester, vegyes technika (assemblage), 34x76 cm, 1978 Fiatal Művészek Klubja alapító tag 1956 Magyar Köztársaság Művészeti Alap, majd a jogutód Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Képzőművész tagozat 1956 Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szobrász Szakosztály

Emlékezete 2001 – Megjelent idősebb és ifjabb Szlávics László közös honlapja2021 – idősebb Szlávics László emlékoldala ifjabb Szlávics László honlapján

Irodalom (önálló cikkek, tanulmányok) 1958 – Kovács Gy.: Három fiatal ötvösművész. Magyar Ifjúság 1958. augusztus 23. 1963 – Kovács Gy.: A fémlemez. (Szlávics László művészete), Művészet c. folyóirat 1965 – Kovács Gy.: Bevezető, Szlávics László szobrászművész kiállítása. Budapest, KKI Kiállítóterme (katalógus) 1963 – Gerencsér M.: A Vagongyártól a Nemzeti Galériáig, Kisalföld. 1966 – Szlávics László szobrai. Kiállítás a Műcsarnokban. Kisalföld. 1966 – Geszti L.: Szlávics László szobrai a KKI-ben, Művészet c. folyóirat 1966 – Z. Szabó: A felelősség szobrai. Szlávics László kiállítása, Kisalföld. 1966 – Agócs Attila: Szlávics László, Dunántúli Napló 1967 – Kovács Gy.: Szlávics László kiállítása, Művészet c. folyóirat 1967 – Szántó G:Szlávics László kiállítása, Köznevelés. 1968 – Művészeti lexikon, III. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó 1971 – Gerencsér M.: A különös művész, Ifjúsági Magazin 1972 – Hamar Imre: Szlávics László műtermében, Kisalföld 1973 – Agócs A.: Szlávics László, Zalaszentgrót, kiállítás katalógus 1983 – Korszerűen szólni nehéz, Magyar Nemzet 1983 – Mezei Ottó: Szürrealizmus és szürrealista látásmód a magyar művészetben (René Passeron: A Szürrealizmus Enciklopédiája magyar fejezete, Corvina) 1986 – Szepesi Dóra: Vasplasztikák Óbudán. Szlávics László kiállítása. Esti Hírlap 1987 – Mezei O.: Technikai leleményesség és plasztikai kifejezőerő, Művészet 1989 – „Szene Budapest” Wiener Magazine 1994 – Kováts A.: Az Óbudai Társaskör Szlávics László kiállítása, Beszélő 1995 – Kováts A. – Andrási G.: Lakatos-ikonográfia, Új Művészet c. folyóirat 1998 – Mezei Ottó: Szlávics László, a művész-mesterember Budapest, kiadó: ART ’95 Bt.ART ’95 Bt . 1998 – Megjelenik előbbi könyv angol – német – francia – magyar nyelvű CD – rom verziója (kiadó: ART ’95 Bt.) 1999 – Mezei Ottó: Szlávics László, Magyar Nemzet 2001 – 2002 – V. L.: Az elfelejtett művész – kései köszöntő: hetvenöt éves lenne. Kisalföld. 2010 – Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945-2010, Budapest: Corvina, 2010