A szórványemlék egy nyelv első emléke, nyelvtörténeti forrás, amely egy idegen nyelvű szövegbe ágyazott szó, szókapcsolat vagy mondattömb.
Hazai szórványemlékek bélyegkép|400px|A Tihanyi alapítólevél egy részlete, a legrégebbi fennmaradt magyar nyelvű szövegrészlet 1.) A tihanyi apátság alapítólevelében (1055) az alábbi magyar szavak találhatóak a latin szövegben: tichon=Tihany bolatin (szláv eredetű szó, jelentése: mocsaras) → Balaton munorau bukeur rea → mogyoróbokorra munorau kereku → mogyoróerdő fehervaru rea meneh hodu utu rea → Fehérvárra menő hadi útra rea → önálló szavak voltak eredetileg, de később egybeolvadtak magával a szóval. Sok ősi szavunkból az utolsó magánhangzó lekopott. Ezt hívjuk a tővéghangzó lekopásának. utu → út hadu → had varu → vár
2.) A veszprémvölgyi apácák adománylevele
3.) Váradi regestrum
4.) Anonymus: Gesta Hungarorum
Külföldi szórványemlékek
1.) Konsztantinosz Porphürogenétosz: A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio)
Lásd még
Szövegemlék Nyelvemlék
Külső hivatkozások Az egyházi kultúra kezdetei A veszprémvölgyi apácák adománylevele Középkor – Magyar irodalom Heribert C, Pannonhalmi és Veszprémvölgyi Alapítólevél