Az állatrendszertan az állatok rendszerezésével foglalkozó tudomány. Két részterülete a zooszisztematika, amely az evolúciós rokonsági viszonyok feltárásával és a csoportképzés kérdéseivel foglalkozó tudomány, valamint a zootaxonómia, amely a ma létező és kihalt állatfajok „leltározásával”, leírásával (descriptio) és elnevezésével (nomenclatura) foglalkozó biológiai segédtudomány, legszűkebb értelemben a zooszisztematika segédtudománya.
Fontosabb rendszertani kategóriái, a nagyobbaktól az alsóbb kategóriákig haladva: Birodalom – Ország – Alország – Törzs – Altörzs – Osztály – Alosztály – Rend – Alrend – Öregcsalád – Család – Alcsalád – Nemzetség – Nem – Faj – Alfaj
Példa erre a felbontásra: {| class="wikitable" |Ország: |Állatok (Animalia)
|Alország: |Valódi szövetesek (Eumetazoa)
|Főtörzs: |Laposféregszerűek (Platyzoa)
|Törzs: |Laposférgek (P'latyhelminthes)|- |Osztály: |Galandférgek (Cestoda)|- |Alosztály: |Eucestoda
|Rend: |Litobothriidea
|Család: |Litobothriidae
|Nem: |Litobothrium Dailey, 1969 |- |Faj: |L. amsichensis'|} {| class="wikitable" |Ország: |Állatok (Animalia)|- |Törzs: |Gerinchúrosok (Chordata)|- |Altörzs: |Gerincesek (Vertebrata)|- |Osztály: |Emlősök (Mammalia)|- |Rend: |Főemlősök (Primates)|- |Család: |Emberfélék (Hominidae)|- |Nemzetség: |Homi'nini|- |Alnemzetség: |Hominina|- |Nem: |Ember (Homo)
Az állatrendszertani nevek képzése (zootaxonómiai nomenklatúra)
Az állatrendszertanban használt taxonneveket általában latin, ógörög vagy más eredetű szavakból, de többé-kevésbé a latin nyelv szabályaihoz igazodva képezzük. A fajneveknek és az úgynevezett „koordinált kategóriák” (öregcsalád, család, alcsalád, nemzetség, nem, faj, alfaj) taxonneveinek általában latin vagy latinosított formában kell állniuk. A taxonnevek általában egy szóból állnak (uninomen), kivétel a faj (species) neve, amely egy jelzett szóból (főnév) és egy jelzőből (melléknév) áll (kéttagú tudományos név vagy binomen), továbbá az alfaj (subspecies) neve amely egy főnévből és két melléknévből áll (háromtagú tudományos név vagy trinomen). A taxonómiai neveket a faji és alfaji melléknevek kivételével nagybetűvel írjuk. Az ókori és középkori latintól eltérően a faji és alfaji jelzőket akkor is kisbetűvel írjuk, ha azokat tulajdonnevekből képeztük. A taxonómiai nevek szerves része (és a szövegben első említéskor fel is kell tüntetni), az adott nevet először leíró személyre való hivatkozás. Ez a hivatkozás úgy történik, hogy a faj neve után feltüntetjük a szerző (Auctor) vezetéknevét és az első leírás évszámát.
A névadások és névhasználat pontos szabályait a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe (ICZN) szabályozza. A fajok kéttagú nevei eredetileg (és logikailag) alapvető meghatározások, amelyek megadják az adott fajhoz legközelebb álló típusfaj nemének (genus) nevét (genus proximalis), és az adott típusfajtól való fajlagos eltérést kifejező jelzőt (differentia specifica).' Ez az eredeti jelentéstartalom ma már általában nem érvényesül. Ennek ellenére az utolsó Kódex megjelenése előtt a melléknevet a főnévvel nemben (nyelvtani genus) számban (numerus) és esetben (casus) egyeztetni kellett, még akkor is ha a főnév és/vagy a melléknév önmagában jelentés nélküli betűsor.
A nem (genus) neve alapértelmezésben egyes szám alanyesetben (singularis nominativus) áll, ezért a melléknevet legtöbbször csak nemben kell egyeztetni (az is egyes szám alanyesetben áll). A személyről elnevezett fajnév hagyományosan egyes szám birtokosesetben (singularis genitivus) áll. (Például: a Dudich Endréről elnevezett furcsapoloska latin neve: Alienates dudichi (szó szerint Dudich furcsapoloskája)). A fentiektől gyakran eltérések, kivételek lehetnek, különösen így van ez a latinul ragozott ógörög szavaknál. (Például a II. declinatio szerint ragozott -eus végű neveknél singularis genitivusban -i helyett -os állhat, amely a görög ragozás maradványa.)
Fajnévként nem csak egyszerű mellékneveket, hanem szóképzéssel vagy szóösszetétellel kapott szavakat is használhatunk. Az egytagú nevek végződései a koordinált kategóriák esetén rögzítettek: Rend (ordo): -formes (-alakúak) Alrend (subordo): -i (-alkatúak) Részalrend (parvordo): -ida Öregcsalád (superfamilia): -oidea (-szerűek) Család (familia): -idae (-félék) Alcsalád (subfamilia): -inae (-formák) Nemzetség (tribus): -ini (-rokonúak) Alnemzetség (subtribus): -ina
Az állatvilág tudományos rendszerezése (zooszisztematika)
Az állatvilág rendszerezése és ezzel összefüggésben a különböző taxonómiai kategóriák helye és alkalmazása még nem kiforrott. Jelenlegi ismereteink szerint a zootaxonómia által elsődlegesen leírt és elnevezett formális fajok (taxonómiai vagy nominális fajok) száma kb. 1,9 millió. Ezen kvázi-fajok több mint 95%-áról semmilyen érdemi tudományos ismerettel nem rendelkezünk a nevezéktani szempontból fontos primer fajleírásuk és esetleg néhány határozókulcsban vagy faunisztikai listában való szereplésükön kívül. Ezen fajok többségéről mint valódi biológiai entitásról beszélni egyelőre komolytalan. Az olyan állatfajok száma, amelyről egy szakértő biológus 10 percnél hosszabb ideig tudna érdemben (tehát nem nevezéktani, külső morfológiai, faunisztikai vagy tudománytörténeti vonatkozásban) beszélni, alattira becsülhető. A valóban jól ismert állatfajok száma (tehát amelyekről már ismeretterjesztő könyvet is érdemes írni) néhány száz körülire tehető. Az összes széles körben tanítható szintű biológiai ismereteinknek (tehát amivel közép- és felsőfokú biológiai tankönyveinket megtöltjük) több mint 90%-a kevesebb mint 50 állat-, növény-, gomba- és mikrobafaj ismeretén alapul.
Arisztotelész rendszere
Az állatok első tudományos rendszerezője Arisztotelész volt. Az állatok rendszere az ő álláspontja szerint:
Piros vérű állatok (gerincesek) Elevenszülők (emlősök) Tojást tojó tollas kétlábúak (madarak) Tojást tojó tollatlan csúszómászók és kétéltűek (kétéltűek és hüllők) Halak Piros vér nélküliek (gerinctelenek): Lágytestűek (polipok, kalmárok) Lágyhéjúak (rákok) Ízeltek (rovarok és pókok) Páncélosbőrűek (csigák, kagylók, tüskésbőrűek)
Arisztotelész ezen rendszere, bár mai szemmel kissé naivnak tűnhet, jelentősen megelőzte korát. Később a rómaiaktól a középkor végéig ennél sokkal rosszabb rendszerezést tanítottak (főként Pliniusra hivatkozva). Ebben az időben egyszerűen szárazföldi, vízi és repülő állatokról beszéltek.
Linné rendszere
A modern állatrendszertan nyitányát Carl von Linné (Carolus Linnaeus) „Systema Naturae…” kezdetű műve jelenti, amelynek 1758-ban megjelent 10. kiadását tekintjük a zoológiai nevezéktan induló dátumának. (Az ezt megelőzően keletkezett állatneveket a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe szerint az elsőbbség elve (lex prioritas) szempontjából nem kell figyelembe venni.)
Linné az állatok országát a következő csoportokra osztotta:
Mammalia (emlősök) Aves (madarak) Amphibia (itt kétéltűek és hüllők) Pisces (halak) Insecta (itt ízeltlábúak) Vermes (férgek)
Hagyományos rendszer A magyar iskolákban manapság is ezt tanítják.
törzs: Szivacsok törzs: Csalánozók osztály: hidraállatok osztály: kehelyállatok osztály: virágállatok osztály: kockamedúzák főtörzs: ŐSSZÁJÚAK törzs: Laposférgek osztály: örvényférgek osztály: szívóférgek osztály: galandférgek törzs: Fonálférgek törzs: Gyűrűsférgek osztály: kevéssertéjűek osztály: soksertéjűek osztály: nadályok (piócák) törzs: Puhatestűek osztály: csigák osztály: kagylók osztály: fejlábúak (lábasfejűek) törzs: Ízeltlábúak osztály: ezerlábúak osztály: százlábúak osztály: pókszabásúak rend: pókok rend: skorpiók rend: atkák osztály: rákok osztály: rovarok rend: szárnyatlan rovarok rend: szárnyas rovarok főtörzs: ÚJSZÁJÚAK törzs: Tüskésbőrűek osztály: tengerisünök osztály: tengericsillagok osztály: tengeriuborkák osztály: tengerililiomok törzs: Előgerinchúrosok osztály: zsákállatok törzs: Fejgerinchúrosok törzs: Gerincesek osztály: porcos halak osztály: csontos halak osztály: kétéltűek osztály: hüllők osztály: madarak osztály: emlősök
A lista nem teljes.
Egy modern filogenetikus rendszer
Linné rendszere az akkori és mai közgondolkodást, sőt részben még a képzett biológusok mindennapi gondolkodását is alapvetően áthatja. Napjainkban a különböző rendszertani iskolák különböző szintű csoportokat tekintenek törzseknek (például gerinchúrosok vagy gerincesek, ízeltlábúak vagy rágósok vagy légcsövesek...). Az alábbi ezek közül egy lehetséges változat. Az állatokat az egyik újabb filogenetikus osztályozás szerint az alábbi főbb taxonokba sorolják:
(Álszövetes állatok (Parazoa vagy Acoela) parafiletikus csoport, korábban alország) (Korábban a szivacsokat és a korongállatkákat együttesen az álszövetes állatok (Parazoa) alországába sorolták, újabb kutatások szerint azonban a csoport parafiletikus, ezért nem képezhet taxont. Egyesek a szivacsokat és a korongállatkákat nem is az állatok országába sorolják, hanem független evolúciós oldalágaknak tartják.) törzs: Szivacsok (Porifera) törzs: Korongállatkák (Placozoa) Valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alország főtörzs: Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata) korábbi néven Űrbelűek (Coelentera) csoport törzs: Csalánozók (Cnidaria) törzs: Bordásmedúzák (Ctenophora) Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) csoport Ősszájúak (Protostomia) csoport Spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia) csoport Laposféregszerűek (Platyzoa) csoport törzs: Laposférgek (Platyhelminthes) törzs: Kerekesférgek (Rotatoria) törzs: Buzogányfejű férgek (Acanthocephala) törzs: Csillóshasúak (Gastrotricha) Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa) csoport törzs: Puhatestűek (Molluscula) törzs: Gyűrűsférgek (Annelida) törzs: Zsinórférgek (Nemertea) törzs: Nyelesférgek (Entoprocta) törzs: Fecskendőférgek (Sipuncula) törzs: Ormányosférgek (Echiura) törzs: Pörgekarúak (Brachiopoda) törzs: Mohaállatok (Bryozoa) törzs: Csöves tapogatósok (Phoronida) főtörzs: Vedlő állatok (Ecdysozoa) törzs: Övesférgecskék (Kinorhyncha) törzs: Farkosférgek (Priapulida) törzs: Fonálférgek (Nematoda) törzs: Húrférgek (Nematomorpha) törzs: Karmos féreglábúak (Onychophora) törzs: Medveállatkák (Tardigrata) törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia) törzs: Nyílférgek (Chaetognatha) törzs: Félgerinchúrosok (Hemichordata) törzs: Tüskésbőrűek (Echinodermata) törzs: Gerinchúrosok (Chordata) altörzs: Előgerinchúrosok (Urochordata) altörzs: Fejgerinchúrosok (Cephalochordata) altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Testüregek szerinti felosztás Más vélemények szerint az ős- és újszájú elhatárolás még a fenti szűkebb értelemben is idejétmúlt, ehelyett a kétoldali részarányosokat Acoelomata (testüreg nélküliek) Archicoelomata (őstestüregesek) Eucoelomata (valódi testüregesek) Enterocoelomata (hármas testüregűek)
csoportokba lehet tagolni.
Ezen csoportok közül az Enterocoelomata közel azonos tartalmú az újszájúak (Deuterostomia) fogalmával, de ide tartoznak még a pörgekarúak (Brachiopoda), mohaállatok (Bryozoa), csöves tapogatósok (Phoronida) is.
Az Eucoelomata az ősszájúak egy részének felel meg, a puhatestűeket (Mollusca), az elő-gyűrűsférgeket (Gephyrea) és a szelvényeseket (Articulata) foglalja magában.
Az Archicoelomata csoportjai a laposférgek (Platihelminthes), a zsinórférgek (Nemertinea), a nyelesférgek (Kamptozoa=Entoprocta), a fonálférgek (Nematoda), a csillóshasúak (Gastotricha), a kerekesférgek (Rotatoria), a húrférgek (Nematomorpha), az övesférgek (Kinorhyncha), a buzogányfejű férgek (Acanthocephala) és a farkosférgek (Priapulida) törzsei.
A rendszerezés nehézségei A faj fogalma A rendszerezés legalapvetőbb kategóriáját, a faj fogalmát nehéz, sőt valószínűleg lehetetlen definiálni, annak ellenére, hogy az általános nézet szerint „a faj definiálható és sok esetben kísérleti úton is meghatározható rendszertani alapegység”.Forrás:Géczy Barnabás: Őslénytan