Traianus (teljes nevén Caesar Nerva Traianus; 53. szeptember 18. – 117. augusztus 11.) a Római Birodalom császára volt 98-tól 117-es haláláig. A birodalom egyik legsikeresebb katonacsászára volt, aki hatalmas területeket hódított meg és uralkodása idején az állam elérte legnagyobb területi kiterjedését. Igazságossága, morális tartása miatt a szenátus megszavazta számára az optimus princeps ("legjobb császár") kitüntető címet. Jelentős katonai és polgári építkezéseket indított el, szociális segélyprogramot vezetett be a szegény és árva gyerekek neveltetésére. Az utókor az ún. "öt jó császár" közé sorolta.

Traianus arisztokrata családban született a dél-hispániai Italica városában, amelyet itáliai kolónusok alapítottak. Családja Umbriából származott. Apja, Marcus Ulpius Traianus befolyásos szenátor és hadvezér volt, Vespasianus császár támogatója. Katonai pályára lépett, a 7. légió legatusaként hű maradt Domitianus császárhoz, amikor Antonius Saturninus fellázadt a Rajnánál. Igen fiatalon viselt consuli hivatalt, rábízták Pannonia (vagy Germania Superior) provincia kormányzását. Domitinus 96-os meggyilkolását követően a gyermektelen Nervát választották császárrá, aki, hogy hadseregbeli népszerűségét növelje, fiává és örökösévé fogadta Traianust. Nerva 98-ban meghalt és Traianus különösebb incidens nélkül elfoglalhatta a trónt.

Nagyszabású építkezéseivel (Mint Traianus fóruma és vásárcsarnoka, oszlopa) megváltoztatta Róma arculatát. Agresszív, hódító külpolitikát folytatott, két háborúval legyőzte és annektálta a Dák Királyságot, valamint a birodalomhoz csatolta az arábiai Nabateát. 113-ban annektálta Örményországot és megtámadta a Pártus Birodalmat, amelynek meghódította mezopotámiai részét és fővárosát, Ktésziphónt. A megszállt területeken felkelés tört ki és Traianus ennek leverésén ügyködve megbetegedett, majd visszaútján Rómába a kis-ázsiai Selinusban meghalt. A szenátus istenné nyilvánította. Utódja unokaöccse és nevelt fia, Hadrianus lett. A hagyomány szerint hamvait Traianus oszlopának alapzatába temették.

Ifjúsága

Marcus Ulpius Traianus i. sz. 53. szeptember 18-án született Hispania Baetica provincia (a mai Dél-Spanyolország)Syme, Tacitus, 30–44; PIR Vlpivs 575 Italica városában (ma a Sevilla közelében fekvő Santiponce területén). Italicát i. e. 206-ban alapította Scipio AfricanusAppian, Iberian Wars, Book VII, Chapter 38Roman-Italic migration in Spain, in The origins of the Social War, Emilio Gabba és Traianus születésekor még mindig kisváros volt, nem volt közfürdője, színháza vagy amfiteátruma és csak közvetlen környezete tartozott a hatásköre alá. Születési ideje nem teljesen megbízható, egyes források 56-ra teszik.

A történetíró Cassius Dio azt állította, hogy Traianus volt az első császár, aki nem Itáliából származott és valódi, nem itáliai eredetű ibériainak tartotta. Ezt az állítást mára megcáfolták; bár Hispániában született, családja római eredetű volt.<ref>"Trajan: Optimus Princeps, Bennett, 2001,pp=1-3</ref>Colonial elites: Rome and Spain, Ronald Syme, 1970, p.22Hadrian: the Restless Emperor, London: Routledge, (1997), Anthony BirleyTrajan, Mason Hammond, Britannica Mint szülővárosának nevéből látható (és Appianus is megerősíti) a kolóniát itáliai telepesekkel hozták létre. Sextus Aurelius Victor leírása szerint a császár, Ulpius Traianus ex urbe Tudertina vagyis nemzetsége az umbriai Tuder (ma Todi) városából származott. Az Ulpia és Traia gens umbriai eredetét korabeli feliratokkal és nyelvészeti analízissel is alá lehet támasztani (mindkettő oszkoumbriai név).Epitome de Caesaribus abscriptum Aurelio Victori, XIII, Ulpius Traianus ex urbe Tudertina...George Davis Chase, "The Origin of Roman Praenomina", in Harvard Studies in Classical Philology, vol. VIII, pp. 103–184 (1897). Az Ulpia Traiana család az Ulpia és Traia nemzetségbeliek házassága révén jött létre; de nem tudni hogy erre még Umbriában vagy már Hispániában került-e sor.

Az i. e. 1. században Italica municipiumi státuszt kapott, így lakói római polgárrá lettek. Ha az Ulpius Traianusok korábban helyi lakosokkal kötöttek volna házasságot és elvesztették volna polgárjogukat, ekkor mindenképpen visszakapták volna azt. Egy kisebbségi álláspont szerint a Traia ág az ibériai turdetanus törzsből származhatott.Alicia M. Canto, Las raíces béticas de Trajano: los 'Traii' de la Itálica turdetana, y otras novedades sobre su familia, Sevilla, 2003,

Traianus apját is Marcus Ulpius Traianusnak hívták és köztiszteletben álló szenátor és hadvezér volt. Anyja, Marcia a hasonló nevű nemzetségből származott és arisztokrata státuszát jól mutatja, hogy sógornője volt Titus császárnak (Titus második házasságában Marcia húgát, Marcia Furnillát vette el). Idősebb Marcus Ulpius Traianus Vespasianus főparancsnoksága alatt a Legio X Fretensist vezette a zsidó háborúban. Traianusnak volt egy nővére is, Ulpia Marciana, akinek unokáját, Vibia Sabinát Hadrianus vette feleségül.

Gyerekkoráról szinte semmit sem tudunk. Valószínűleg első néhány évét Italicában töltötte, majd a családdal Rómába költözött, aztán i. sz. 64-65 körül, 8-9 évesen, amikor apját Baetica kormányzójává nevezték ki, visszatért Italicába. Mivel az Ulpiusok kisvárosból származtak (akárcsak a velük szövetséges italicai szenátori család, az Aeliusok) szükségük volt a helyi befolyásos családok (Anniusok, Ucubusok, Dasumiusok) támogatására. Ezt a célt szolgálhatta Traianus házassága is a Gallia Narbonensisben született, de Baeticában nevelkedett Pompeia Plotinával. A család római háza, a Domus Traiana az Aventinuson feküdt; egy régészeti ásatás során feltehetően megtalálták a nagy, pompásan díszített külvárosi villát.

Katonai pályafutása

Traianus a hadseregben kezdte pályáját, többek között a birodalom legveszedelmesebb határvidékein szolgált. 76-77-ben apja Szíriában volt kormányzó (Legatus pro praetore Syriae); ő ugyanitt volt légiójának tribunusa. Mikor apját leváltották ő is az egyik rajnai provinciába került. Plinius állítása szerint mindkét szolgálati helyén harcokban is részt vett.

86 körül meghalt az unokatestvére, Aelius Afer és két kis gyermeke, Hadrianus és Paulina árván maradtak. Traianus és barátja, Publius Acilius Attianus elvállalták a gyerekek gyámságát. 91-ben az akkor a harmincas éveinek végén járó Traianust consullá választották. Tekintve hogy a consuloknál 32 év volt az alsó korhatár, megbízatása igen hamar érkezett, amit apja tekintélye magyaráz. Idősebb M. Ulpius Traianus maga is consulviselt férfi volt, hű támogatója a császári Flavius-dinasztiának és ő is akkoriban kapott patriciusi rangot. Traianaus ekkoriban hívta Rómába Damaszkuszi Apollodorust, a neves építészt; valamint ekkoriban vette feleségül Pompeia Plotinát.Augustan History, Life of Hadrian 2.5–6 Házasságából nem születtek gyerekek.

A jómódú rómaiak körében egyébként is általános volt a biszexualitás, de Cassius Dio szerint Traianus elsősorban a fiúkhoz vonzódott. A 4. századi császár, Iulianus egy kaján megjegyzése szerint "magának Zeusznak is résen kellett volna lennie, ha Ganümédésze (szépségéről híres ifjú, a főisten pohárnoka) Traianus közelébe kerül. A rosszindulatú pletykák szerint partnere volt nevelt fia, Hadrianus, az udvari apródok, egy Püladész nevű színész, egy Apolaosztosz nevű táncos, barátja, Lucius Licinius Sura vagy akár Nerva császár. Cassius Dio megjegyzi, hogy azért kötött szövetséget VII. Abgar oszroénéi királlyal, mert annak szép fia, Arbandész táncolt Traianus előtt egy lakoma során.

Traianus katonai pályafutásának kezdetei alig ismertek. 89-ben, amikor Lucius Antonius Saturninus, Germania Superior helytartója fellázadt Domitianus ellen, ő a Legio VII Gemina legatusaként hű maradt a császárhoz. Valószínűleg egy ideig a Rajna-vidéken maradt a lázadás elfojtása után is, hogy részt vegyen a Saturninusszal szövetkező chattus törzs megbüntetésében, de aztán visszatért légiója hispániai állomáshelyére. 91-ben Acilius Glabrióval közösen consuli hivatalt viselt; akkoriban ritkaság volt, hogy egyik consul sem tartozott az uralkodói családhoz. Egy időre Pannonia vagy Germania Superior (lehet hogy mindkettő) kormányzását is rábízták. Plinius a jelek szerint szándékosan igyekezett minél kevesebb információt szolgáltatni Traianus és a zsarnoknak tartott Domitianus közti kapcsolatról.

Hatalomra kerülése

Domitianus meggyilkolása után a szenátus az öreg és gyermektelen szenátort, Nervát választotta meg császárnak. Nerva nem volt népszerű a katonák körében és a Casperius Aelianus, a testőrgárda parancsnoka kényszerítette, hogy végeztesse ki Domitianus gyilkosait. Hogy elhárítsa az államcsíny veszélyét, Nerva 97 nyarán a tapasztalt parancsnokot, Traianust nevezte meg utódjául, és egyúttal örökbe is fogadta őt. A korabeli forrásokban találhatunk közvetett utalásokat arra, hogy Nerva nem teljesen a maga akaratából fogadta örökbe Traianust. Plinius azt írta, hogy bár egy császárt nem szabad semmire sem kényszeríteni, de ha Traianusnak ezen a módon kellett uralomra jutnia, akkor megérte. Egyes mai történészek szerint a Nerva és Traianus közti "természetes folytonosság" eszméjét csak az utóbbi uralma alatt író Tacitus és ifjabb Plinius találta ki.Jason König, Tim Whitmarsh, eds., Ordering Knowledge in the Roman Empire. Cambridge University Press, 2007, , p. 180

A Historia Augusta szerint Hadrianus vitte meg a hírt gyámjának arról, hogy Nerva örökbe fogadta. Hadrianus, aki ekkor a Rajnánál volt katonai tribunus, Traianus közeli bizalmasai és tanácsadói közé tartozott, akárcsak Germania Inferior szintén hispániai származású kormányzója, Lucius Licinius Sura. Sura igen befolyásos személyiség volt, háromszor viselt consuli hivatalt. Az Aventinus lábánál volt egy róla elnevezett fürdő, amit vagy ő vagy Traianus építtetett; mindenesetre az hogy egy középületet ne az uralkodócsalád valamelyik tagjáról nevezzenek el, különleges kegynek minősült.Garrett G. Fagan, Bathing in Public in the Roman World. University of Michigan Press, 2002, , pp. 113/114 Egyes szenátorok afféle szürke eminenciásnak tartották Surát. Köztük volt Tacitus is, aki elismerte ugyan annak katonai és szónokai erényeit, de kapzsisága és alattomossága miatt a Vespasianus mögött álló Licinius Mucianushoz hasonlította őt.Eugen Cizek, "Tacite face à Trajan", , pp. 127/128. Állítólag Sura tudatta 108-ban Hadrianusszal, hogy Traianus őt választotta utódjául.Barbara M. Levick, Faustina I and II: Imperial Women of the Golden Age.Oxford University Press, 2014, , p. 42

Nerva uralkodása alatt Traianus Germania Superior kormányzója volt és az ellenséges germánokkal határos provincia ügyes, határozott irányításáért megkapta a kitüntető "Germanicus" melléknevet.Fritz Heichelheim, Cedric Veo, Allen Ward,(1984), The History of the Roman People, pp. 353, 354 Prentice-Hall, New Jersey 98. január 28-án Nerva meghalt és Traianus minden különösebb incidens nélkül az örökébe lépett.Feriale Duranum 1.14-15: "V K[al](endas) [Feb]rarias... ob imperium [Divi Traiani]." Nem sietett egyenesen Rómába, hosszú hónapokig ellenőrizte a rajnai és dunai limes állapotát. Ennek egyik oka az lehetett, hogy bizonytalannak érezte a helyzetét mind Rómában, mind a határvidéki légióknál; de jelentheti azt is, hogy tapasztalt katonaként biztosnak akarta látni a birodalom határait, mielőtt elfoglalja a császári trónt. Tervezett hódításaihoz meg kellett erősítenie a határ védelmét, a felderítést, valamint a dunai szállítási útvonalakat. Közvetlenül Nerva halála után, még mielőtt elindult volna szemleútjára, magához rendelte a korábban Nervát fenyegető Aelianus testőrparancsnokot, akit aztán – Cassius Dio szavaival – "eltétetett láb alól" Helyét Attius Suburanus vette át.

Uralkodása