bélyegkép|300px|Laokoón-csoport szobra a római Vatikáni Múzeumban
A Laokoón-csoport Laokoón trójai papot és két fiát a kígyó halálos szorításában ábrázoló márvány szoborcsoport, amelyet Rómában, a Vatikáni Múzeumban őriznek.
1506. január 14-én egy Felice de Fredis nevű földműves találta meg Rómában, az Esquilinus-dombon lévő szőlőjében, Nero római császár palotájának romjainál, s ezt követően sokáig az ókori művészet legkiemelkedőbb alkotásai közé sorolták. Alkotói, a rodoszi Hagészandrosz, Athénodórosz és Polüdórosz a pergamoni-rodoszi patetikus stílus folytatói voltak az i. e. 2. században. A három művésznév újabban a sperlongai lelet egyik szobrának feliratán került elő. Nem sokkal megtalálása után II. Gyula pápa tulajdonába került. Mivel a szobor sérült volt, a pápa felkérte Michelangelót, hogy egészítse ki azt, de a művész visszautasította, mondván „képességei nem érnek fel hozzá”. A szobrot később mégis restaurálta Michelangelo egyik tanítványa. (Jelenleg a kiegészítések nélkül tekinthető meg). Rómába a Kr. u. 1. század második felének elején került, amikor a rodoszi szenátus a Róma előtti meghódolás jeléül felajánlotta Tiberius császárnak. Az ajándék állítólag azt jelképezte, hogy a sorsnak nem lehet ellenszegülni.
Szépirodalmi feldolgozás
Laokoón és fiai történetét a legplasztikusabban Vergilius Aeneis című eposzának II. éneke írja le: „Láokoón, választott Neptúnus-pap, a pompás Oltáron testes barmot készült bemutatni, Íme azonban két kígyó közelít Tenedosból – Most is borzadok, elmondva –, s gyűrűzve a csendes Tengeren át, fej-fej mellett, fövenyünk fele úsznak; Mellük fent a vizen, vérszínü taréjuk is, ámde Testük egyéb részével hajtják hátul az örvényt, Ormótlan derekuk roppant karikákba csavarván. S tombol a tajtékos hab; azok meg kúsznak a partra, S míg szemeikben vér és villám lángja vereslik, Rezgő nyelvükkel sziszegő szájuk nyalogatják. Sápadtan menekül mindenki. Eközben a hüllők Láokoónra, azaz kicsi két gyerekére vetődnek, Nyílegyenest, és átfonván testük gyürüikkel, Szánandó, csöpp tagjaikat tépdesve lemarják; Majd az atyát, ki rohan fegyverrel védeni őket Fojtják rémséges hurkokba: a pikkelyes izmok Törzse körül kétszer, kétszer tekerednek a tarkón, Ámde nyakuk s a fejük fent még így is kimagaslik. Gennytől és mocskos méregtől szennyes a papnak Szentelt szallaga, marka pedig tépné a csomókat, Ám rémült ordítással csak bőg az egekre; Mint sebesült bika bőg, mely rosszul kapta a taglót S oltárától elszabadulva kirázza nyakából. Közben a két sárkány a magas templom fele siklik, S ott, a kegyetlen Trítónis közelében, a várban, Lábánál, nagy pajzsa alatt eltűnnek előlünk. Fölvacogó szívünk uj iszony markolja meg ekkor, S összesugunk: vétkéért végzete Láokoónra Méltán mérte e sorsot, mert bűn volt gerelyével Úgy megsérteni, gyomrondöfni e drága fatáltost.”
Források
Vergilius: Aeneis. II. 199-249. Fordította Lakatos István.Több kiadásban. Online elérés: https://mek.oszk.hu/06500/06540/ Vojtech Zamarovsky- Istenek és hősök a görög-római mondavilágban, 2001
Kapcsolódó szócikkek Figura serpentinata
Kategória:Ókori görög műalkotások