George Bacovia, (Bákó, 1881. szeptember 17. – Bukarest, 1957. május 22.), valódi nevén George Vasiliu, román szimbolista költő. Neve a latin Bacchus via kifejezésből ered, ami azt jelenti Bacchus útja, de utal szülővárosára is (Bacău).
Életrajza 1881. szeptember 17-én (régi naptár szerint 4-én) született Dimitrie Vasiliu, kiskereskedő, és Zoe Langa gyermekeként, Bákóban. Elemi és középiskolai tanulmányait is Bákóban végezte. 1903-ban beiratkozott a bukaresti egyetem jogi karára, de 1904-ben abbahagyta és visszaköltözött szülővárosába. 1907-től a Jászvásári egyetemen tanul jogot, 1911-ben szerzett diplomát. Beiratkozott az ügyvédi kamarába, de soha sem gyakorolta a mesterséget: tanárként, kistisztviselőként, könyvelőként dolgozott. Irodalmi bemutatkozása visszhangtalanul maradt, és 1910-ig jelentéktelen lapok közölték műveit. Ezt követően ha ritkán is, de jelentek meg versei a jónevű Flacăra, Noua revistă română, Cugetul românesc illetve Gândirea folyóiratokban. Két rövid életű irodalmi lap kiadása is fűződik a nevéhez: Orizonturi noi (1915) és Ateneul cultural (1925). 1925-ben megkapta a Romániai Írószövetség költészeti díját. 1928-ban feleségül vette Agatha Grigorescut.
1933-ban a fővárosba költözött, és ott is halt meg 1957. május 22-én.
Költészete A román szimbolizmus legnagyobb alakja, ezt bizonyítja az is, hogy róla bakovinizmusnak nevezték el a korabeli román szimbolista költészetet. Az idő folyamán azonban más, modernista jelleggel is ötvöződtek versei, mint például szürrealizmussal, expresszionizmussal, egzisztencializmussal és mással. Sajátos lírai atmoszférájának elemei a nyirkos és hideg ősz, a komor alkonyatokkal teli kemény tél, a pokoli hőségű nyár, amelyben lassanként, a hullák oszlanak, a műemlékek és kulturális élet nélküli ódón és szerencsétlen város monotóniája. A költői terének díszletei a magányos parkok lombjavesztett fákkal, kopár kertek, amelyeket kegyetlen esők és havazások járnak át és gyilkos szelek gyötörnek; kórházak, menhelyek, vágóhidak, üres kávlházak; mindez egy ólomszínű ég alatt. Bacovia költészete a megváltásra vágyakozó, de reményétvesztett lélek kifejezése.
Érzéseit leginkább színek segítségével fejezi ki: a sárga a reménytelenség, betegség és halál kísérője, a fekete a kiégettségé, a fehér és fekete kettőssége az abszolút gyászé, a lila a hallucináció velejárója. Még a piros sem az életöröm, hanem a halál asszociációja az Abator (Vágóhíd) című költeményében: Megalvadt vértől gyúl ki a fehér / Varjak tipegnek benne ... és eszik.Kiss Jenő fordítása Gyakran él az ismétléssel, akár szavak, akár teljes sorok vonatkozásában.
Legjellegzetesebb versei a Lacustră (Cölöpépítmény) és a Plumb (Ólom) (mindkettő a Plumb kötetében jelent meg), melyben az Bacovia szimbolizmusának legjellegzetesebb vonásai figyelhetőek meg: az elzárkózottság, az idegesség, a lehangoló természet, a széteső, megrothadó anyag stb.
Kötetei Plumb (Ólom), Bukarest, 1916 Scântei galbene (Sárga szikrák), Bákó, 1926 Bucăți de noapte (Éjszakai darabok), Bukarest, 1926 Poezii (Versek), Bukarest, 1929 Cu voi (Veletek), Bukarest, 1930 Poezii (Versek), Adrian Maniu előszavával, Bukarest, 1934 Comedii în fond, Bukarest, 1936 Opere, Bukarest, 1944 Stanțe burgheze, Bukarest, 1946 Poezii (Versek), Bukarest, 1956
Magyarul
Lila alkonyat. Válogatott versek; ford. Kiss Jenő, előszó Matei Călinescu, utószó Agatha Grigorescu-Bacovia: Bacovia emlékezete, ford. Békési Domokos; Irodalmi, Bukarest, 1961 George Bacovia legszebb versei; ford., bev. Kiss Jenő; Albatrosz, Bukarest, 1972 Ólom. Versek; vál., ford. Kiss Jenő; Kriterion, Bukarest, 1981
Németül
Blei und andere Gedichte. Dionysos, Boppard, ins Deutsche: Christian W. Schenk, 2018, .
Díjai 1923-ban a Művészeti Minisztérium díjazta a Plumb című kötetéért 1925-ben a Román Írók Társasága díjazottja Lucian Blagával együtt 1934-ben a Nemzeti Díj tulajdonosa lett, csakúgy mint Tudor Arghezi
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk Agatha Grigorescu-Bacovia, Bacovia (viața poetului), Bukarest, Editura pentru Literatură, 1962 Mihail Petroveanu, George Bacovia, Bukarest, Editura pentru Literatură, 1969 Ion Caraion, Bacovia. Sfârșitul continuu, Bukarest, Editura Eminescu, 1975
Versek (MEK) Versek (románul) George és Agatha Bacovia Emlékház
Kapcsolódó szócikkek
Román Költők
Kategória:Román költők Kategória:1881-ben született személyek Kategória:1957-ben elhunyt személyek Kategória:Bákóiak Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:A Bellu temetőben eltemetett személyek