Vángel Jenő (Perkáta, 1864. április 16. – Budapest, 1917. december 29.)Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 3259/1917. folyószáma alatt. zoológus, tanár, bölcseleti doktor, egyetemi adjunktus, tanítóképző-intézeti igazgató.
Élete
Vángel Károly és Veigl Etelka fia. Középiskoláit Budán végezte; majd a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol a természet- és földrajzból a tanári alap- és szakvizsgákat letéve, 1886-ban az állat-, növény- és ásványtanból bölcseletdoktorrá avattatott. Ugyanazon év őszén az egyetemi állattani és összehasonlító boncolástani intézethez került első tanársegédnek. 1892-ben a szövet- és módszertanból magántanárrá habilitálták, és 1897-ben adjunktussá lépett elő. Margó Tivadar halála után 1896-ban az állattan és összehasonlító boncolástan helyettes tanárává nevezték ki az egyetemen. Saját költségén és állami ösztöndíjjal több ízben külföldön is járt; tanulmányozta Ausztria, Németország, Belgium és Németalföld nevezetesebb zoológiai intézeteit, múzeumait és zoológiai megfigyelő állomásait. 1886-ban a Rovartani lapok társszerkesztője volt.
Eleinte kivált lepkészettel foglalkozott, tanulmányainak befejeztével pedig szövettannal, összehasonlító boncolástannal, édesvizi gerinctelenekkel, nevezetesen a mohaállatokkal és szivacsokkal. A Balaton tudományos vizsgálatában részt véve, a szivacsokat, mohaállatokat, és gyűrűs férgeket dolgozta fel. 1899-ben a nyári időszakot Berlinben, illetőleg a helgolandi stáción töltötte zoológiai ismereteinek kibővítése céljából. 1900-ban a budai polgári iskolai tanárképző tanára, majd 1910-ben annak igazgatója lett. Tüdőgyulladásban hunyt el 1917-ben. Neje Freisinger Anna volt.
Cikkei, értekezései, melyek a Természettudományi Közlönyben (1888 óta) és más szaklapokban jelentek meg, többnyire német és francia kivonatban is megjelentek; a Természettudományi Társulat által kiadott: «A Magyar Birodalom állatvilága (Fauna regni Hungariae)» című munkában a szivacsokat és a mohaállatokat állította össze; az Athenaeum által kiadott Nagy Képes Természetrajzban (1899) az állattani részt, a Pallas Nagy Lexikonában a madár- és rovartani cikkeket írta.
Munkái
Mikroskopi módszertan, kiváló tekintettel a zoologiai és histologiai vizsgálatokra. Dr. Margó Tivadar egyetemi tanár utasításai szerint. Bpest, 1889. A kir. m. tud. egyetemi, állattani és összehasonlító boncztani intézet multja és jelen állapotja. Uo. 1891. (Különny. a M. Salonból). Az állatok konzerválása gyűjtemények számára, kiváló tekintettel a gerincztelen állatokra. 27 ábrával. Uo. 1892. Pap János, Természetrajz elemei. I. Állattan. Átdolgozta. 166 ábrával. Uo. 1895. Roth Samu, Az állattan alapvonalai. Középiskolák felső osztályai számára. Átdolgozta 315 ábrával. 4. javított kiadás. Uo. 1895 (Ruménül. Uo. 1898). Nagy képes természetrajz a hazai művelt közönség számára. Első rész állattan, kiváló tekintettel Magyarország állatvilágára, 24 tábla színes rajzzal és 476 szövegábrával. Uo. 1899. Válasz Méhely Lajos «Még egy hang a magyar zoologia érdekében» cz. füzetére. Uo. 1900. Válasz Dr. Szterényi Hugónak «Nagy Képes Természetrajz» cz. munkára írt ismertetésére. Uo. (1900. Semayer Vilibalddal). Az állat-növénytan tanítása. Uo. 1902. (Különny. a Magyar Tanítóképzőből). Természetrajz a népiskolák V. oszt. számára 70 ábrával. Uo. 1906 és 1908. (Koch Ferenccel).
Jegyzetek
Források
További információk Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002. Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., Kis Akadémia, 1941.
Kategória:Magyar zoológusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek Kategória:1864-ben született személyek Kategória:1917-ben elhunyt személyek