Bálint Gyula István (Csíkkozmás, 1824. február 18. – Kolozsvár, 1894. november 21.) tábori lelkész, műfordító.
Életútja
Gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón végezte, majd Kolozsváron tanult bölcsészetet. Belépett a ferences rendbe; a teológia elvégzése után 1849-ben pappá szentelték. 1850-től kezdett latinból, németből és olaszból fordítani. 1851-től különböző helyeken tábori lelkészként tevékenykedett. 1860 és 1864 között Bécsben állomásozott. Miután kilépett a rendből, a Szombathelyi egyházmegye papja lett. 1871-ben nyugdíjba vonult, ezt követően Kolozsváron az irodalomnak élt.
Fordításai bélyegkép|210px|Részlet a Dante-fordításból
A megszabadított Jeruzsálem. Torquato Tasso után. Bécs, 1863 (Arany János bírálata) Jadwiga. Költemény 11 énekben. Beck Károly után. Pest, 1864 Vers-szemelvény. A régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból. A latin eredeti nyomán. Gyulafehérvár, 1871 Phaedrus aesopi meséi. Kolozsvár, 1876 Dante: Isteni színjáték (a fordítás könyv alakban nem jelent meg, 8 éneket még életében, egyet halála után újságban közöltek) (Kaposi József bírálata)
Jegyzetek
Források
Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest, 1994
További információk Nekrológ (Gyalui Farkastól) Kaposi József: Bálint Gyula, in: Dante Magyarországon, Bp., 1911. 137-146. old.
Kategória:1824-ben született személyek Kategória:1894-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar ferences szerzetesek Kategória:Magyar teológusok Kategória:Tábori lelkészek