A Titus Andronicus William Shakespeare egyik korai tragédiája, amely valószínűleg 1593-ban keletkezett. A mű az ókori Rómában játszódik, a római nép és a gótok háborújának idején. William Shakespeare egyik legvéresebb és legerőszakosabb tragédiájaként tartják számon. A történet legfontosabb karakterei Titus Andronicus, nagynevű hadvezér, halálos ellensége Tamora, a gótok királynője és a királynő titkos szeretője Aaron, a mór. A mű rengeteg vitát szított az irodalomkritikusok körében. Egyesek szerint Shakespeare stílusa egyértelműen kitűnik a sorokból, vannak azonban akik amellett érvelnek, hogy a mű nem Shakespeare alkotása, vagy legalábbis nem kizárólag az övé. „1986 óta széles körben elfogadott, hogy nem teljes egészében Shakespeare írta a Titus Andronicust, mivel a George Peele kezére utaló jelek lenyűgözően meggyőzők.”

Shakespeare Titus Andronicus című drámájának három magyar fordításáról adnak számot az online kritikai lapok. „Ezek közül az első a XIX. században született, Lévay József készítette, elsőként. A második fordítás Vajda Endre munkája, már a huszadik század első felében, a harmadikat Tandori Dezső készítette a kaposvári Csiky Gergely Színház részére 1997-ben.”

Szereplők (Vajda Endre fordításában)

SATURNINUS, az előző római császár fia, később kikiáltott császár BASSIANUS, Saturninus testvére, szerelmes Laviniába TITUS ANDRONICUS, római nemes, hadvezér a gótok ellen LUCIUS, Titus fia QUINTUS, Titus fia MUTIUS, Titus fia MARTIUS, Titus fia ifjú LUCIUS, Lucius fia, Titus unokája LAVINIA, Titus lánya MARCUS ANDRONICUS, néptribun, Titus testvére PUBLIUS, Marcus fia SEMPRONIUS, Titus rokona CAIUS, Titus rokona VALENTINUS, Titus rokona AEMILIUS, római nemes TAMORA, a gótok királynője, később római császárné ALARBUS, Tamora fia (néma szerep) DEMETRIUS, Tamora fia CHIRON, Tamora fia AARON, Tamora titkos szerelmese Római százados Hírnök Bohóc Dajka Mulatt csecsemő (néma szerep) Első gót Második gót Szenátorok, tribunusok, poroszlók, katonák, gótok és kíséret

Cselekmény I. felvonás I. szín A színmű a római császár halála után kezdődik, aki két fiút hagyott maga után: Saturninust és Bassianust, akik mindketten igényt tartanak a trónra. Csaknem verekedésbe torkolló vitájuknak Marcus tribunus érkezése vet véget, aki bejelenti, hogy a nép testvérét, Titust akarja császárnak, aki hamarosan győztesen tér vissza a gótok elleni tízéves hadjáratából, és fogolyként hurcolja magával a gótok királynőjét Tamorát, annak titkos szeretőjét a néger Aaront, valamint Tamora három fiát Alarbust, Chiront és Demetriust. Habár Tamora Titus könyörületét kéri, Titus a hagyományoknak engedelmeskedve és saját huszonegy fia elestét megbosszulandó a győzelmi ünnepségen feláldozza Alarbust, Tamora elsőszülött fiát, amivel azonban kivívja a királynő és fiai szenvedélyes gyűlöletét, akik az egész Andronici család ellen bosszút esküsznek. Marcus, a római nép szóvivője Titus elé tárja a nép akaratát, akik Titust kívánják új császáruknak. Titus azonban méltatlanságára hivatkozva nem kíván trónra lépni, és meggyőzi a népet, hogy Saturninust válasszák új császáruknak. Az új császár kijelenti, hogy első cselekedeteként feleségül veszi Titus lányát, Laviniát. Titus egyetért ezzel, ám a lány már jegyben jár Saturninus fivérével, Bassianusszal. Római jogaival élve Bassianus magának követeli Laviniát. Titus meg akarja akadályozni házasságukat, Mutius, Titus legifjabb fia azonban meg akarja állítani apját, aki felbőszülve fia árulásán megöli őt. Bassianus és Lavinia házasságot köt, az Andronici család kegyvesztett lesz, a sértett Saturninus pedig – Titus megdöbbenésére – Tamorát, a gótok királynőjét veszi feleségül. Bosszúja indításaként Tamora ráveszi Saturninust, hogy bocsásson meg Bassianusnak és az Andronici családnak is, amit az vonakodva, de megtesz.

II. felvonás I. szín Noha Lavinia már Bassianus felesége, Demetrius és Chiron mégis párbajra hívja egymást, mert mindketten áhítoznak rá. Aaron beléjük botlik és emlékezteti őket arra, hogy törvény ellen való kardot rántani ilyen közel a császári palotához. Olyan tervet eszel ki, melyben mindkét fiúnak kijut majd az élvezetből: a királyi udvar hamarosan vadászatot szervez, az erdőben pedig lehetőségük nyílik majd arra, hogy a védtelen Laviniát mindketten megkaparintsák.

II. szín Elkezdődik a vadászat. A színre lép Titus, három még életben lévő fia, továbbá Saturninus, Tamora, Bassianus, Lavinia, Chiron, Demetrius és szolgálók. Chiron és Demetrius arról sugdolóznak, hogy ők másféle vadra vadásznak majd: a kecses őzgidára, Laviniára.

III. szín Tamora és Aaron titokban találkoznak az erdő mélyén, de Lavinia és Bassianus rajtakapja őket. Közben színre lép Demetrius és Chiron, és az anyjuk, szeretője segítségével fortéllyal ráveszik őket, hogy öljék meg Bassianust, majd tegyék magukévá Laviniát. Bassianus holttestét egy gödörbe hajítják, Aaron pedig egy hamisított levéllel Titus két fiát, Martiust és Quintust keveri gyanúba, akiket a császár gyilkosság vádjával halálra ítél.

IV. szín Laviniát az erdő mélyére hurcolják és brutálisan megerőszakolják, majd két kezét levágják, nyelvét pedig kivágják, hogy ne tudjon számot adni a vele történt erőszakról. A megkínzott lányt Marcus találja meg és Titushoz vezeti.

III. felvonás I. szín Marcus Titus elé vezeti a megcsonkított Laviniát. Családja elszörnyed a lány szenvedésén, de a vele történteket nem tudják megfejteni. Színre lép Aaron, aki morbid viccet űzve Titusszal elhiteti vele, hogy ha ő, Marcus vagy Lucius levágatja kezét, azzal megmentik a halálra ítélt fiúk életét. Titus Aaron segítségét kéri, aki nagy örömmel segít keze levágásában, azt elküldik Saturninusnak, de a hírvivő a kézzel és Titus két fiának levágott fejével érkezik vissza. A felbőszült Titus megparancsolja fiának, Luciusnak, hogy szökjön el Rómából a gótokhoz és gyűjtsön sereget majd vezesse Róma ellen és bosszulja meg testvérei halálát.

II. szín Titus, Marcus, Lavinia, és az ifjú Lucius együtt étkeznek. Marcus megöl egy legyet, Titus pedig felháborodik a gyilkosságon. Ugyanakkor Titus megenyhül, miután öccse közli vele, hogy csak egy gonosz fekete teremtmény volt, éppen olyan, mint Aaron. Nem csupán megenyhül, még bocsánatot is kér öccsétől, és dicsőíteni kezdi tettét.

IV. felvonás I. szín

Ovidius Átváltozások című művéből Lavinia kikeresi Philomela történetét, hogy így családja értésére adja a vele történteket. Marcus megtanítja Laviniát hogyan írjon szája és csonkolt kezei használatával. Így végül Lavinia felfedi az erőszaktevő Chiron és Demetrius kilétét.

II. szín Tamora fekete gyermeknek ad életet, de rettegve viszonyuk napvilágra kerülésétől, meg akarja öletni a gyermeket. A dajka az apához viszi a csecsemőt, aki azonban nem hajlandó megölni gyermekét, ellenben megöli a dajkát, hogy a gyermek származása titokban maradjon és a gótok országába szökik, hogy ott nevelje fel.

III.szín Marcus aggódni kezd Titusért, akin mintha az őrület jelei kezdenének mutatkozni. Marcus a gótokhoz küldi Titus bajtársait, hogy vezessenek sereget Róma ellen, és álljanak bosszút Saturninuson.

IV. szín Titus eljuttat egy levelet a császárhoz, amiben megírja, hogy fiai ártatlanok voltak, de Saturninus nem hisz neki. Eközben megérkezik a hír, hogy hatalmas gót sereg tart Róma felé Lucius vezetésével. Saturninus aggódni kezd, mert tudja, hogy a nép szeretete Lucius felé hajlik.

V. felvonás I. szín Egy katona foglyul ejti Aaront és Lucius elé vezeti. Kiderül, hogy a csecsemő Aaron és Tamora közös gyermeke. Aaron megígéri, hogy feltárja titkait, cserébe megesketi Titus fiát, Luciust, hogy a csecsemőt életben hagyja és felnevelteti.

II. szín Tamora és két fia őrültnek hiszik Titust, álruhába bújva megjelennek háza előtt, mint a Bosszú, Erőszak és Gyilkosság. Titus bolondnak tetteti magát, és eljátssza, hogy nem ismeri fel őket. Tamora meggyőzi Titust, hogy utasítsa Luciust a Róma elleni támadás elhalasztására és tartson megbékélési lakomát, amelyen Lucius és a császári pár is részt vesz. Titus Marcust küldi Luciusért. Miután Tamora távozik, Lavinia megjelenik egy tállal, Titus meggyilkolja a kérésére ott maradt fiúkat, vérüket Lavinia táljába folyatják, csontjaikat porrá őrlik, fejüket Tamorának szánt pástétomba sütik, húsukat pedig felhasználják a közelgő lakomára.

III. szín Titus szakácsnak öltözik a lakomára. Az ünnepség alatt megkérdezi Saturninust, hogy az apának meg kell-e ölnie megerőszakolt lányát, és amikor a császár igennel válaszol, megöli Laviniát (hogy ezzel véget vessen a lány és saját maga szégyenének) majd felfedi a császár előtt lánya erőszaktevőinek kilétét. Saturninus ekkor szólítja Demetriust és Chiront, amire Titus felfedi előtte, hogy a két fiút már felszolgálták a lakomán. Titus aztán megöli Tamorát, mire Saturninus azonnal megöli Titust, Lucius pedig apja halálát megbosszulandó, megöli Saturninust. Luciust Róma népe megválasztja császárnak, aki úgy rendelkezik, hogy a halottak mind kapják meg a nekik kijáró végtisztességet, kivéve Tamorát, akinek testét a városfalakon kívül az állatok elé vetik. Aaront a császár akasztásra ítéli, az azonban semmi megbánást nem mutat, hanem azt sajnálja, hogy életében nem tett még több gonoszságot. Erre Lucius úgy dönt, hogy Aaron megérdemli, hogy nyakig földbe ássák, hogy így haljon éhen.

A Titus Andronicus témái

Bosszú

A bosszú egyszerre több szálon fut a történetben. Tamora bosszút esküszik elsőszülött fia haláláért, amiért Titus a felelős. Fortéllyal ráveszi két fiát, hogy öljék meg Bassianust, majd a gyanút Titus két fiára terelik, akiket gyilkosság vádjával kivégeznek. Laviniát megerőszakolják és megcsonkítják, majd az elkövetőkre fény derülve Titus bosszút esküszik Tamora és fiai ellen. Titus megöli a két fiút, majd megöli Tamorát is, Saturninus megöli Titust, Lucius (Titus fia) pedig megöli Saturninust. Lucius bosszúból nem adja meg Tamorának a végtisztességet, nem temeti el testét, hogy így lelke ne nyugodjon békében. Aaront élve eltemeti.

Hatalom

Titus lehetőséget kap ugyan a római néptől, de elutasítja, mert hisz az örökletes monarchia eszméjében. Mindemellett egyértelmű az is, hogy Titus nem politikára termett, ahogy ő maga is mondja, egész életében harcolt, ebből kifolyólag nem várható el, hogy értsen a politikához. Előre ugyan nem tudja, de a trón elutasításával végzetes hibát követ el és ezzel szabadjára engedi a káoszt. Titus megnyugtatva az örököst, egyértelművé teszi, hogy Saturninust kívánja császárnak, a nép pedig tisztelve Titus döntését elfogadja Saturninust új uralkodónak. Tamora is korlátlan hatalmat kap Saturninusszal kötött házasságából kifolyólag. Rómába, mint láncra vert rab érkezik, majd a nász által a birodalom leghatalmasabb nőjévé emelkedik, és így lehetősége lesz arra, hogy minden eszközt bevetve bosszút álljon Tituson és családján.

A császár és a birodalom szolgálata

Titus egész életét a birodalom fenntartására, a császár biztonságára tette fel. Életének lényege a haza és az uralkodó iránti hűség. Bár lenne rá lehetősége, elutasítja az uralkodói szerepet, lánya Lavinia kezét pedig kötelességének érzi felajánlani az újdonsült császárnak, annak ellenére, hogy a lány már elígérkezett Saturninus fivérének, Bassianusnak. Titus ezzel mit sem törődve (bár Lavinia sem emel szót) atyai áldását adja a párra. Ezzel a lépéssel megint csak bonyodalmak születnek, hiszen Bassianus nem engedi át a lányt, a sértett Saturninus pedig inkább Tamorát, a gótok királynőjét veszi feleségül. Tamora ezzel olyan magas pozícióba kerül, hogy zavartalanul irányíthatja az eseményeket, és megbosszulhatja fia halálát.

Erőszak és gyilkosság