Molnár Károly (Székesfehérvár, 1863. május 26. – Budapest, 1908. február 18.)Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 382/1908. folyószáma alatt. egyetemes orvosdoktor, elmegyógyintézeti főorvos.
Életútja
Molnár Károly komáromi nemes származású ügyvéd és Gulyás Julia fia. Felsőbb gimnáziumi tanulmányai alatt unokatestvére Molnár Aladár író végezte nevelését. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen hallgatta és 1895-ben nyert orvosdoktori oklevelet. Már előbb 1888-ban mint gyakornok a Szent Rókus kórház szolgálatába lépett; a tiszti főorvosi hivatalban mint szakdíjnok és a Schwartzer-féle gyógyintézetben 12 évig mint első szekundárius működött. 1900 júniusától az angyalföldi magyar királyi állami elmegyógyintézet főorvosaként dolgozott. Neje Kutrovics Ella volt.
Munkái
Adatok a paralysis progressiva gyógyulásának kérdéséhez. Közlemény a Babarczi-Schwartzer Otto dr. egyetemi m.-tanár elme- és ideggyógyító intézetéből. Bpest, 1898. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból). Heveny fertőző betegségek kapcsán keletkezett elmebajok. Bpest, 1899. (Különny. a Gyógyászatból). Beitrag zur Frage der Heilung der Paralysis progressiva. Bpest, 1899. (Különny. a Pester Medizinisch-Chirurg. Presseből). Ueber die im Zusammenhange mit acuten Infectionskrankheiten auftretenden Geistesstörungen. Wien, 1899. (Különny. a Wiener Klinische Rundschauból).
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Székesfehérváriak Kategória:1863-ban született személyek Kategória:1908-ban elhunyt személyek