Ifjabb Arnobius (), (? – 451 utánAltaner, i. m., 248. o.) ókeresztény író.
Valószínűleg Észak-Afrikából származott, szerzetes volt, és a vandálok betörése elől menekült körülbelül 432-ben Rómába. Támadta a kegyelemről szóló szent ágostoni tanítást, tehát szemipelagiánusnak tekinthető.
A következő művei maradtak fennː A zsoltárok allegórikus magyarázata (Commentarii) Expositiunculae in evangelium Scholionok a Máté-, Lukács- és János evangéliumból vett szövegekhez Conflictus Arnobii catholici cum Serapione Egyptio – vita egy monofizita ellenféllel Praedestinatus 3 könyvben – névtelenül maradt fenn III. Szixtusz pápa idejéből, de nyelvileg és tárgyilag rokon a zsoltármagyarázati művel. Az 1. könyv Szent Ágoston De haeresibusa nyomán 90 eretnekséget (az Ágoston-féle 88-at + a nesztoriánusokat és a predestinációt tanítókat) tárgyal. Szerinte az eretnekségek között az „az utolsó és a legnagyobb” a predestinációt tanítók tévelygése. A 2. könyv a kegyelemről és a predestinációról közöl értekezést, amelyet tévesen Szent Ágoston neve alatt terjesztettek. A 3. könyv támadja a 2. könyvben kifejtett gondolatokat Liber ad Gregoricum – aszketikus tartalmú vigasztaló irat egy boldogtalan házaséletű római arisztokrata úrnőhöz
Elképzelhető, hogy Arnobius hagiográfiai legendákat is írt.
Jegyzetek
Források Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet (Patrologia), Szent István Társulat, Budapest, 1947, 24. és 248–249. o.
Kapcsolódó szócikkek Ókeresztény irodalom
Kategória:Ókeresztény latin írók Kategória:Ókori teológusok Kategória:A 450-es években elhunyt személyek