Gádor Emil (született Geiszler) (Pécs, 1911. november 3. – Budapest, 1998. január 6.) magyar festő.
Élete, munkássága Geiszler Adolf járási írnok és Rumsauer Emília gyermekeként született . Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Glatz Oszkár, Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajos tanítványa volt. Ezt követően több kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton, de megfordult Egyiptomban, Kubában és a Szovjetunióban is. 1947-1958 között rajztanárként dolgozott Budapesten, majd 1958-1960-ban a Műcsarnok osztályvezetője volt.
Realisztikus felfogású városképeinek és csendéleteinek a szerkesztés konstruktivitása, illetve a színezés dekorativitása adott egyéni karaktert. Freskófestészettel is foglalkozott, több hazai templom (Nógrádbercel, Pölöskefő, Nagyharsány stb.) oltárképének kivitelezője.
Saját művészetéről egy, a 75. születésnapja alkalmából készült interjúban ekként vallottː
Kiállításai 1943-tól 1997-ig csaknem 40 kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt itthon és külföldön (Hollandia, Svájc, Németország). 1957-ben és 1966-ban a budapesti Fényes Adolf Teremben vett részt gyűjteményes kiállításon.
Díjai, elismerései A Szinyei Társaság kitüntető oklevele (1934) Alba Regia-díj (1959) Kiállítási és pályázati elismerések (1960, 1975, 1980) Janus Pannonius-érem (1965) Szocialista Kultúráért (1982)
Irodalom Bodnár É.: „Gádor Emil kiállítása a Fényes Adolf Teremben”. Művészet. 1966/8. Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. 1355, 1356. o. Úry E.-Né: „Gádor Emil 60 éves”. Művészet. 1972/1. W. E.: „Gádor Emil”. Vasárnapi Dunántúli Napló, 1986. szeptember 28. 4. o.
Jegyzetek
További információk A Kieselbach Galéria honlapján Az Artportalon
Kategória:Magyar festők Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:Pécsi képzőművészek