Dr. Palov József (Istvánvölgy, Jugoszláv Királyság, 1920. február 19. – Szarvas, 1998. május 14.) magyar botanikus, tanár, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum alapítója.
Életpályája Versectől északnyugatra fekvő Istvánvölgy nevű bánáti (ma Jugoszlávia) községben született, az apa itt volt tanító. Itt végezte iskoláit is, majd három évet hallgatott a belgrádi egyetemen. Az agrármérnöki majd a gazdasági tanári oklevelét már Budapesten szerezte – jugoszláv állampolgárként.
1944-től élt Szarvason. Először a mezőgazdasági technikumban, majd 1945-59-ig, az intézmény megszűnéséig a tanítónőképzőben tanított. Ezt követően a gimnázium tanára lett. 1963-tól a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba került. Ebben az intézményben – és jogutódjaiban – tanított nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig. Itt szerezte meg az egyetemi doktori majd a kandidátusi tudományos fokozatot.
Élete nagy művét, a múzeumot mellette alkotta meg. Az ötvenes években, tanítónőképző intézeti tanárként kezdte tanártársaival gyűjteni a Szarvas környéki néprajzi anyagot.
- emlékezett a kezdetekre a Szarvasi Krónika, 1994/8 számában vele készült interjúban.
1951-től hivatalosan is múzeummá minősített gyűjteményt először szekrényekben, később különböző épületekben, helyiségekben tárolta. Az általa alapított intézmény 1952-ben vette fel a Tessedik Sámuel Múzeum nevet.
1973-ban költözött a múzeum a mai helyére, a Tessedik-iskola akkor leromlott épületébe. Ő mentette meg a lebontástól Szarvas egyik legrégibb, 1788-ban épült műemlékét, majd azt az ő szívós munkájának eredményeként újították fel. Ugyancsak neki köszönhető, hogy a Szárazmalom szigorúan védett műemléképülete megmenekült az enyészettől.
1980-tól főhivatása lett a múzeumi munka, 1993-ig irányította igazgatóként.
Felesége: Palov Józsefné tanítónő, lányai: dr. Palov Katalin és Szentmiklósi Sára, unokái: Sebestyén Katalin."Sebestyén Katalin" és Szentmiklósi Ágnes."Szentmiklósi Ágnes"
Szarvason hunyt el 78 évesen, 1998. májusában, 1998. május 19-én kísérték utolsó útjára családja, tanítványai, volt munkatársai és tisztelői.
Munkássága Ő alapította meg a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumot. A város néprajzi és régészeti anyagának gyűjtője volt. Gyűjtő, szervező és irányító munkája mellett jelentősek publikációi is. Rendszeresen jelentek meg szakmai írásai a már megszűnt Békési Életben és a Tájolóban, különböző országos szaklapokban, a Szarvasi Krónikában és a Szarvas és Vidékében.
Az általa szerkesztett helytörténeti kiadványok ma már nélkülözhetetlen kézikönyvei a szarvasi helytörténészeknek.
1980-ban elsőnek kapta meg a Szarvas Városért kitüntetést.
Főbb munkái Adatok a Békés megyei zöldségöntözések fejlődéstörténetéhez (1890–1944) (Békési Élet, 1971) Képek Szarvas múltjából, 1972, 1992 A szarvasi szárazmalom, 1973, 1976 Tessedik városa hajdan és ma, 1979 A Körös-Sárréti útikalauz Túrák Szarvason és környékén című fejezete, 1984 Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8, 1985) Szarvas első artézi kútja (Szarvasi Krónika 3. szám, Szarvas, 1989) Adatok gr. Bolza Pál életéről... (Szarvasi Krónika 6/1992. szám)
Ő fordította le németből Tessedik Sámuel: A Tiszavidék szikes talajainak műveléséről és hasznosításáról című munkáját (1988)
Jegyzetek
Források
Szarvasi Krónika PIM További információk
Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság–Tarsoly Kiadó, 2002 Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1920-ban született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek