Kolbai Károly (Pozsony, 1901. augusztus 16. – Budapest, 1972. november 25.) mezőgazdász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1957).
Életpályája Oklevelét 1920-ban a magyaróvári Gazdasági Akadémián szerezte. Ugyanitt lett gyakornok, majd 1924-től tanársegéd, 1927-től segédtanár. 1931-től a keszthelyi Gazdasági Akadémián a növénytermesztés tanára. Rövid budapesti működése után 1949-től a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára, 1957-től 1960-ig rektora is volt. 1968-ban vonult nyugalomba. Budapesten hunyt el 71 évesen, 1972. november 25-én.
Munkássága Kutatási területei: a legelő- és rétgazdálkodás kérdései, a fedőlapos szervestrágya-kezelés, a lucernanemesítés és magtermesztés, a gyepes vetésforgó, az ikersoros kukoricatermesztés problémái.
Jelentős a szakirodalmi munkássága is. Több száz tanulmánya, illetve cikke jelent meg. Növénytermesztéstani egyetemi jegyzeteket is írt.
Munkásságát 1953-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével ismerték el.
Főbb munkái Az Alföld takarmányszükségletének fedezése (Debrecen, 1926) Új gyepek telepítése magvetéssel (Keszthely, 1940) A helyes talajművelés (Budapest, 1941) Gödöllői ikersoros kukoricatermesztés (Budapest, 1957) A kukorica szerepe növénytermesztésünk belterjességének növelésében (Budapest, 1959) A füvesvetésforgós földművelési rendszer elvi tanulságai hazánkban (Budapest, 1962)
Források Magyar életrajzi lexikon
Kategória:Magyar mezőgazdászok Kategória:1901-ben született személyek Kategória:1972-ben elhunyt személyek Kategória:Pozsonyiak Kategória:Magyar rektorok Kategória:Kossuth-díjasok