Az illegális hírszerzés (diplomáciai mentesség nélkül végzett hírszerző tevékenység) a szovjet hírszerzés szakkifejezése, amit a szövetséges kelet-közép európai országok titkosszolgálatai is átvettek. Olyan hírszerző tevékenységet jelöl, amit a küldő ország hivatalos képviseleteitől (szinte) teljesen függetlenül végeznek mély illegalitásban dolgozó kémek. Az effajta tevékenységet értelemszerűen a nyugati titkosszolgálatok is ismerik és alkalmazzák, de nem használják rá az „illegális” kifejezést, helyette inkább „mély fedést”, vagy „beépülést” mondanak. A CIA megfelelő kategóriája a non-official cover (NOC).
Természetesen a hivatalos pozíciókból, azaz leggyakrabban a nagykövetségek fedése alatt folytatott hírszerzés is illegális a fogadó ország szempontjából, de az ilyen hírszerzők leleplezése általában csak kiutasítást von maga után, míg az „illegálisok” súlyos börtön- vagy helyenként halálbüntetést kockáztatnak.
Az illegális hírszerzés szervezése Az illegális hírszerzésre kiválasztott személyeket szigorúan egyénenként képzik ki. A tökéletes, akcentus nélküli nyelvtudás érdekében gyakran a célország nyelvéhez valamilyen módon kötődő jelölteket választanak. Az illegálisok egyik fő fegyvere az új személyazonosság és az ahhoz fűződő, jól kidolgozott „legenda”, azaz fiktív élettörténet. Az új személyazonosságot a 20. században általában fiatalon elhunyt idegenek adatainak, születési anyakönyveinek megszerzésével, megfelelő okmányok hamisításával szerezték. Az illegális hírszerző aztán a célterületre beutazva fokozatosan igazi okmányokra cserélhette a hamisítottakat.
Az illegális hírszerzők tevékenysége Az illegális hírszerzőknek csak ritka esetben, különleges szaktudás birtokában vagy szerencsés körülmények folytán volt saját hírszerző lehetőségük. Ehelyett leginkább a más úton-módon beszervezett, az adott országban élő fontos ügynökökkel való kapcsolattartás volt a feladatuk. Ilyen illegálisok tartották a kapcsolatot például az atomtitkot ellopó amerikai és más tudósokkal, vagy a cambridge-i ötökkel, hogy azok ne kompromittálódjanak a szovjet nagykövetséggel tartott kapcsolat miatt. További fontos működési területe lehetett az illegálisoknak az úgynevezett „tippkutatás”, azaz a komoly hírszerző lehetőségekkel vagy perspektívákkal rendelkező, az ügynöki munkára alkalmas személyek megtalálása, illetve a későbbiekben a beszervezése.
Az illegális hírszerzők veszélyessége a fogadó országra abban rejlik, hogy sokszor gyakorlatilag felderíthetetlenek, viszont az is gyakran előfordul, hogy rengeteg pénz és idő befektetése után semmiféle hasznos hírszerző tevékenységet nem tudnak folytatni, mint például Anna Chapman és köre, akik végső soron nevetségessé váltak.
Néhány híressé vált szovjet és orosz illegális Richard Sorge Konon Trofimovics Molodij Rudolf Abel Joszif Romualdovics Grigulevics Anna Chapman
CIA Az amerikai CIA egyik korai, nevezetes, a szovjet illegálisokhoz hasonlóan beépült ügynöke volt E. Michael Burke, aki 1951-től Rómában hollywoodi filmproducerként folytatott éveken át hírszerző tevékenységet.
A hatvanas évektől a CIA is sokat kísérletezett azzal, hogy NOC (non-official cover) ügynököket helyezzen el a Szovjetunió vagy szövetségesei területén. Az amerikaiaknak is azokkal a gondokkal kellett megküzdeniük, mint a keleti hírszerzőknek: a sok éves felkészülés, a nagy anyagi befektetések gyakran semmi eredményt nem hoztak, mert a kiképzett NOC ügynök nem tudott érdemleges hírszerzési forrás közelébe jutni, vagy egyszerűen meggondolta magát, nem vállalta a hosszú éveken át tartó mély fedés pszichikai terheit. Esetleg éppen ellenkezőleg, túlontúl jól érezte magát, és nem végzett érdemi hírszerző munkát.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kategória:Hírszerzés