Kazimierz Michał Władysław Wiktor Pułaski (angolul: Casimir Pulaski; Varsó, 1745. március 4. vagy 6. – Savannah, Georgia, 1779. október 11.) lengyel nemes és katonai parancsnok. Magyar barátjával, Kováts Mihállyal együtt az „amerikai lovasság atyjának” nevezik.
Apja nyomdokain járva korán érdeklődni kezdett a politikai, katonai és függetlenségi ügyek iránt. Katonai parancsnokként részt vett a lengyel–litván unióban egyre erősödő orosz hatalmi befolyás ellen meghirdetett bari konföderáció harcaiban. A felkelés bukása után száműzetésbe kényszerült.
Benjamin Franklin biztatására Észak-Amerikába vándorolt, hogy bekapcsolódjon az amerikai függetlenségi háború küzdelmeibe. A háború egész ideje alatt kitüntette magát, különösen azzal, hogy egy ízben megmentette George Washington életét. Miután kinevezték a kontinentális hadsereg tábornokává, barátjával, Kováts Mihállyal együtt létrehozta a Pułaski lovassági légiót, megújítva ezzel az amerikai lovasságot.
Savannah ostrománál, miközben bátor támadást indított a brit erők ellen, súlyosan megsebesült és röviddel később meghalt.
Mind Lengyelországban, mind az Egyesült Államokban számos hely, esemény és műalkotás őrzi az emlékét. Egyike azon nyolc embernek, akik tiszteletbeli amerikai állampolgárságot kaptak. Hírneve ellenére viták alakultak ki születése és elhalálozása helyéről és idejéről.
Nem házasodott meg és nem voltak leszármazottai. Modern DNS-vizsgálatok szerint lehetséges, hogy Pułaski biológiai értelemben nő volt, csak férfiként élt vagy interszexuális lehetett.
Magánélete
A családi udvarházban született Varsóban, Marianna Zielińska és Józef Pułaski második fiaként. Apja a Korona Bíróságán ügyvédkedett és Warka elöljárója volt, így a város előkelőségéhez tartozott.
Pułaski első iskolája egy varsói elitkollégium volt, amit a katolikus egyház vallási rendje szerint a theatinusok vezettek. Tanulmányait azonban nem fejezte itt be.
Feltételezések szerint szabadkőműves volt, aki az USA-ban mester fokozatot szerzett, és akit szabadkőműves tiszteletadással temettek el. Tényleges tagságára azonban nincs bizonyíték.
Katonai karrierje Kezdetek Katonai pályafutását 1762-ben Károly Krisztián kurföldi és zemgalei hercegnek, a lengyel király vazallusának szolgálatában kezdte. Hat hónapot töltött a mitaui hercegi udvarban. Amikor az udvart elfoglalták az orosz erők, visszatért Varsóba. Apja ekkor nekiadta Zoleińce falut Podóliában, így a térség közigazgatási elöljárója (sztaroszta) lett.
Bari konföderáció Családjával részt vett az új lengyel uralkodó, II. Szaniszló Ágost 1764-es megválasztásában. 1767 decemberében Pułaski és az apja csatlakozott a bari konföderációhoz, amely Szaniszló királyt orosz bábként látta, és arra törekedett, hogy az orosz hegemóniát lefékezze a Nemzetközösség felett. A konföderáció szemben állt a Lengyelországban állomásozó orosz erőkkel. Pułaski fegyveres egységet alakított, és 1768. február 29-én aláírta a konföderáció aktusát, így a mozgalom hivatalos támogatójának nyilvánította magát. Március 6-án megkapta ezredesi rangját, és egy lovassági zászlóalj parancsnoka lett. Márciusban és áprilisban a lengyel hadseregben agitált, sikeresen meggyőzve néhány egységet, hogy csatlakozzanak a konföderációhoz. Április 20-án volt az első ütközete Pohorełe közelében. Győzelemre vitte csapatát, akárcsak április 23-án Starokonstantynów közelében egy másik ütközetet.
A Kaczanówka április 28-án bekövetkezett elkötelezettsége vereséget eredményezett. Május elején ő bevonult Chmielnikre, de visszavonulásra kényszerült, amikor a szövetséges megerősítések győztek. Visszavonult egy berdyczówi kolostorba, amelyet a királyi erők több mint két hétig ostrom alatt tartottak június 16-ig. Végül kénytelen volt átadni, és fogságba ejtették az oroszok. Június 28-án szabadságvesztésre került, cserébe a zálogjogért, hogy nem fog felvenni fegyvereket a konföderációval, és hogy a Konföderációkat lobbantja az ellenségeskedések megszüntetésére. Mindazonáltal Pułaski úgy ítélte meg, hogy az ígéret nem kötelezi, és erre vonatkozóan nyilvános nyilatkozatot tett, miután a konföderáció táborát július végén elérte. A zálogjognak való megfelelés elsősorban gyengítette a konföderációi hatalma és népszerűségét, és a saját apja mérlegelte, hogy bíróság elé állítja-e vagy sem; néhány heves vitát követtek, és Pułaski csak szeptember elején állt aktív tevékenységbe.
1769-ben a Pułaski egységét ismét számszerűen erősebb erők támadták meg, ezúttal Okopy Świętej Trójcy régi erődjében, amely az előző év decemberi működésének bázisaként szolgált. Azonban határozott védelem után képes volt megtörni az orosz ostromot. Április 7-én a Krakkói vajdaság regimentarzja lett. Májusban és júniusban Przemyśl közelében működött, de nem vitte el a várost. Bizonyos szövetségi szövetségesei által kritizálták, Pułaski június 3-án távozott Litvániába szövetségeseivel és mintegy 600 férfival. Ott Pułaski megpróbált nagyobb lázadást kezdeményezni Oroszország ellen; annak ellenére, hogy nem volt döntő katonai siker, képes volt összegyűjteni egy 4000 fős hadsereget, és visszaadni egy konföderációs állomáshelyre. Ez az expedíció nemzetközi hírnevet kapott, és így a bari konföderáció egyik leghatékonyabb katonai vezetőjeként hírnevet szerzett. Ezután Zamość felé költözött, és – miután majdnem elvesztette az életét a jövő általános Alekszandr Szuvorov tábornoknak az Orekhowa katasztrofális csatájában – a következő napon, szeptember 15-én ismét legyőzte a włodawai harc az erőivel szinte teljesen eloszlott. Az év hátralévő részében lengyel Kárpátalja régiójában újraépítette alakulatát.
1770 februárjában Pułaski közeledett Nowy Targhoz, és márciusban segített a Józef Bierzyński lázadásának leverésében. Izbiben alapították, később Lengyelország déli részén működött és május 13-án erőszakot legyőzött a dęborzyni csatában. Június 9-10-én, Prešovban, más konföderációs vezetők konferenciáján találkozott II. Józseffel, német-római császárral, aki üdvözölte Pułaskit a cselekedeteiben. Július 3-4-én Pułaski táborát Johann von Drewitz elfogta, és kénytelen visszavonulni Ausztriába. Augusztus elején találkozott a francia külügyminiszterrel, Charles-François Dumouriez-vel. Figyelmen kívül hagyta azt a parancsot, hogy Lanckoronát vegye fel, és inkább Krakkóban, augusztus 31-én este tett együttműködést Michał Walewskivel. Ezután elindult Częstochowához. Szeptember 10-én, a Walewski mellett, átvette a Jasna Góra-i kolostort. Szeptember 18-án találkozott Franciszka z Krasińskával, a Krasiński család arisztokratájával és Szászországi Károly feleségével, Courland herceggel; lenyűgözte, és ő lesz az egyik védője. Körülbelül szeptember 22-24-én Walewski lett Jasna Góra parancsnoka, amely gyengítette Pułaskit. Mindazonáltal továbbra is a Jasná Góránál és környékén állomásozó konföderációs csapatok de facto parancsnokaként folytatta. 1771. szeptember 10-én és 1771. január 14-én Pułaski, Walewski és Józef Zaremba megparancsolták a lengyel erőket a Jasna Góra kolostor ostroma alatt. Sikeresen védekeztek Drewitz ellen egy sor elkötelezettséggel, a legnagyobbat november 11-én, majd ostrom követte december 31-től január 14-ig. Jasna Góra védelme tovább fokozta hírnevét a konföderációk és külföldön. Született egy népszerű konföderációs dal, amely Drewitzet gúnyolta, Pułaskit és Jasna Górát említő dalszövegeket is tartalmazott. Pułaski Drewitzet akarta folytatni, de egyre növekvő ellentmondás volt közöttük és Zarembával, ami meggátolta, hogy ez valóságos lehetőség legyen.
1771 februárjában a Pułaski üzemelt Lublin környékén; február 25-én Tarłówban győzedelmeskedett, és február 28-án és március 1-én este éjfélkor az övéi Kraśnikot ostromolták. Ez év márciusában a konföderáció katonai tanácsának tagja lett. Dumouriez, aki a szövetségesek katonai tanácsadójává vált, abban az időben „spontán, büszkébb, mint ambiciózus, a kurlandi herceg barátnője, a Potocki család ellensége, bátor és becsületes”, és más parancsnokok körében népszerű. Ez annak köszönhető, hogy megtagadta a parancsokat, és betartja a fegyelmet. Jędrzej Kitowicz, aki akkoriban találkozott vele, rövidnek és vékonynak ígérte, ingerült és gyorsan beszélt, és nem volt érdekelt a nőkben és ivott. Továbbá élvezte az oroszok elleni harcot minden más fölött, és annyira merészkedett, hogy elfelejtette a harcok biztonságát, ami a csatatéren elszenvedett számos kudarcát eredményezte.
1771 májusában Pułaski Zamośćba indult, és nem hajlandó összehangolni a Dumouriez-val való együttműködést Alekszandr Szuvorov ellen; Pułaski támogatása nélkül a konföderációsokat legyőzték a lanckoronąi csatában. Pułaski erői győzedelmeskedtek a majdanyi csatában, és rövid idő alatt Zamośćot ostromolták, de Szuvorov megkönnyebbült. Visszavonult, súlyos veszteségeket szenvedett Częstochowa felé. Július 27-én, Franciszka Krasińska nyomására, kijelentette, hogy ettől kezdve szigorúan betartja a konföderáció azon utasításait, amelyeket korábban rendszerint figyelmen kívül hagyott. Októberben megemelkedett a háborús tanácsban betöltött felelőssége, és ugyanabban a hónapban bekapcsolódott a Poniatowski király elrablására irányuló tervbe. Pułaski kezdetben ellenezte ezt a tervet, de később támogatta, azzal a feltétellel, hogy a királyt nem károsítják. A kísérlet kudarcot vallott, rontotta a konföderációk nemzetközi megítélését, és amikor Pułaski bevonása az emberrablás kísérletévé vált, az osztrákok kiutasították területükről. Częstochowában töltötte a következő téli és tavaszi időszakot, amely során számos követőjét legyőzte, elfogták vagy megölték.
1775. május 31-ére – Pułaski aki egyre inkább eltávolodott a konföderáció többi vezetőjétől, elhagyta a Jasna Górát, és Poroszországhoz tartozó Sziléziába ment. Időközben a bari konföderációt legyőzték, a legtöbb harc véget ért a nyár folyamán. Összességében Pułaskit úgy tekintették, mint az egyik leghíresebb és legeredményesebb konföderációs vezetőt. Ugyanakkor gyakran önfejűen viselkedett, nem engedelmeskedett a konföderáció parancsainak, és a zsarnokosok (köztük Dumouriez is) hírnevet szerzett az „elszabadult hajóágyú”-ról.
Poroszország elhagyásával Pułaski menedéket keresett Franciaországban, ahol sikertelenül próbált csatlakozni a francia hadsereghez. 1773-ban ellenfelei Lengyelországban azzal vádolták, hogy gyilkosságot kísérelt meg, és az eljárás a júniusi Sejm Bíróságnál kezdődött.
Maga Poniatowski figyelmeztette Pułaskit, hogy tartsa távol magát Lengyelországtól, vagy az életét kockáztatja. A júliusi távollétében kihirdetett bírósági ítélet minden „méltóságot és becsületet” elzárta Pułaskit, követelte, hogy birtokait elkobozzák és halálra ítélhessék. Az orosz–török háború idején megpróbálta felépíteni a szövetségi haderőt az Oszmán Birodalomban, de mielőtt bármilyen előrehaladást tudott volna elérni, a törököket legyőzték, és alig bírt elmenekülni a tengeren Marseille-be, Franciaországba. Nehéz helyzetben találta magát, és képtelen volt találni egy hadsereget, amely felvette volna soraiba. 1775-ben Franciaországban töltötte, időnként bebörtönöztek adósságai miatt, amíg szövetségesei nem gyűjtöttek elég pénzt a szabadon bocsátására. Körülbelül akkoriban barátja, Claude-Carloman de Rulhière erőfeszítéseinek köszönhetően a La Fayette márki és Benjamin Franklin (akivel 1777 tavaszán találkozott) beszervezték az amerikai függetlenségi háború ügyének szolgálatába.
Az Egyesült Államokban Északi Front