A leucit (KAlSi2O6) kőzetképző ásványi anyag, amely kálium- és alumínium-tektoszilikátból áll. Forró magmából kristályosodva először szabályosan, majd pedig kb. 600 °C alá hűlve tetragonálisan kristályosodik. 1791-ben Abraham Gottlob Werner német mineralógus-geológustól kapta a nevét a görög leukos (fehér) szóból, a színváltozat gyakorisága miatt.
Képződése Nagyobb hőmérsékleten képződik kálidús magmákból. Káliföldpáttá alakulhat, és instabillá válik a huzamos kristályosodási állapotok között. Így kizárólag kiömlési kőzetekben fordul elő.
A leucit általában a vulkáni kőzetekben fehér, sárgásfehér színű, ritkán színtelen. Megjelenése gömbölyded.
Előfordulása Főleg Olaszország vulkánvidéke gazdag leucitban. Gyakori jelenség, hogy szabad leucitkristályok kerülhetnek a felszínre a Vezúv kitörésekor. De említésre méltók még a Kilimandzsáró és Meru, a közép-afrikai nagy vulkánok. Elszórtan a badacsonyi bazaltban is fellelhető. További lelőhelyei: Németország, Brazília, Amerikai Egyesült Államok, Kanada.
Műtrágya előállításához káliumtartalma miatt használták fel. Néha fogászatban alkalmazzák adalékanyagként, valamint kerámiához és ékszer készítéséhez.
További információ
Források
Kategória:Tektoszilikátok