Tóth-Szabó László Pál (Hidvégardó, 1872. január 28. – Budapest, 1938. október 26.) levéltáros, történész.
Életpályája 1892-ben lépett be a premontrei rendbe, 1896-ban pedig pappá szentelték. 1897-től premontrei tanár Nagyváradon. 1907-től az egyháztörténelem tanára a Norbertinumban és a budapesti egyetemen lett magántanár. 1912-ben kilépett a rendből és Budapest főváros levéltárának levéltárosa lett. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején az Országos Levéltár vezetőjévé nevezték ki. 1920 után megfosztották állásától és visszatért a Fővárosi Levéltárba, ahol 1925-ös nyugdíjazásáig dolgozott.
Társasági tagságai Magyar Néprajzi Társaság, Szent István Társulat, Szigligeti Társaság, Magyar Történelmi Társulat, Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja.
Művei 1898 A magyar főpapság a rendi alkotmányban. Budapest. 1903 Magyarország a XV. sz. végén. Budapest. 1904 Nagyvárad az erdélyi fejedelmek és a török uralom korában. Nagyvárad. 1906 Szatmári György prímás. Budapest. 1917 A cseh huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest.
Források Magyar Katolikus Lexikon Magyar életrajzi lexikon ujkor.hu
Kategória:A Magyar Országos Levéltár levéltárosai Kategória:1872-ben született személyek Kategória:1938-ban elhunyt személyek