Radoje Domanović (Ovsište, 1873. február 16. – Belgrád 1908. augusztus 17.) – szerb szatíraíró, újságíró és pedagógus.
Művei Szatirikus elbeszéléseiben allegorikus formában állítja pellengérre a politikai rendszer visszásságait, a hatalom visszaéléseit és az emberi gyarlóságot: Razmišljanja jednog običnog srpskog vola („Imigyen gondolkodott egy közönséges szerb ökör”); Danga („A bélyeg”) – egy derék polgár álma valami távoli országról, ahol a lakosok büszkék rá, hogy a bírák és a pandúrok az ő hátukon lovagolnak; a polgárok homlokára bélyeget sütnek, hogy könnyen megkülönböztethetőek legyenek a betolakodó és ártalmas idegenektől; Vođa („A vezér”) – a hipnotizált tömeg követi a kultikus vezért, akiről a végén kiderül, hogy vak. A bélyeg, 1899 A mocsár, 1902 A vezér, 1901 Ahol megszűntek a szenvedélyek, 1898 Az érsek kandúrja, 1904 Imigyen gondolkodott egy közönséges szerb ökör, 1902 Kínlódia, 1902 Nem értem, 1898 Rendőr ész, 1905
Jegyzetek
Magyarul Radoje Domanović, Kínlódia, ford., utószó Bogdánfi Sándor; Fórum, Újvidék, 1961
További információk Radoje Domanović művei
Kategória:1873-ban született személyek Kategória:1908-ban elhunyt személyek Kategória:Szerb költők, írók