A magyar dinoszauruszkutató expedíció (vagy magyar dinoszauruszkutató csoport). A magyarországi paleontológiai kutatások mezozoikumi részterületével foglalkozik. Pontosabban a hazánkban található triász, jura, kréta időszakban lerakódott üledékekben található élőlények maradványait tanulmányozza. Ezen belül is főként a gerinces állatok maradványaira fekteti a hangsúlyt.

Története

A paleontológia, azon belül is a gerinces őslénytan a felfedező kutatások egyik legérdekesebb ágának tekinthető, mely nemcsak dinoszauruszokkal, hanem a hazai mezozoikumi gerinces lelőhelyek élővilágával is foglalkozik. A kutatócsoport tagjai végzik a lelőhelyekről előkerült ősmaradványok tudományos feldolgozását, dokumentálását, szaklapokban történő leközlését is, eredményeiket konferenciákon tárják a hazai, illetve nemzetközi tudományos közönség elé.

A földtörténeti középkorból (mezozoikum) a történelmi Magyarország területéről az első leletek a 19. század vége körül kerültek elő Erdélyből, a Hátszegi-medence területéről, melyek gazdag, késő kréta korú szárazföldi gerinces leletekből álltak, melyek kutatását a világhírű (és tragikus sorsú) báró Nopcsa Ferenc kezdte el, és a munkát az erdélyi magyar és román kollégák máig folytatják.

A mai Magyarország területéről azonban mezozoikumi szárazföldi gerincesek maradványai sokáig szinte ismeretlenek voltak. Ez részben annak is köszönhető, hogy hazánk területén a mezozoikumban uralkodóan tengeri üledékek rakódtak le. Ismeretes néhány szórványlelet a mezozoikumi üledékekből, ezek azonban szinte kizárólag tengeri gerincesek maradványai voltak, melyek közül leghíresebbek talán a veszprémi Jeruzsálem-hegy felső-triász rétegeiből előkerült Placochelys placodonta maradványai, melyekre Laczkó Dezső tanár bukkant 1901-ben majd 1902-ben.

Az első dinoszauruszokra utaló nyomokat 1966-ban a mecseki kőszénbányák területén Wein György geológus fedezte fel. Az itt talált lábnyomokat 1983-ban Kordos László paleontológus írt le Komlosaurus carbonis néven, majd 1988-ban terepgyakorlaton résztvevő geológus hallgatók és tanáraik hasonló nyomok egész összefüggő sorozatait találták meg és gyűjtötték be.

2000-ig a mai magyarországi mezozoikumból gyakorlatilag nem volt ismert gazdag kontinentális gerinces lelőhely. 2000 tavaszán aztán hosszas előzetes információgyűjtés és kutatás után az Iharkút Németbánya területén létrejött hatalmas külszíni fejtések, amelyeken 50-60 méter vastagságú, kréta kori szárazföldi rétegsorok is voltak a kutatók figyelmét is felkeltette. A területen az első csontokra az akkoriban az ELTE geológushallgatója, Ősi Attila bukkant rá. Azóta az ő vezetésével minden nyáron többhetes ásatás keretében gyűjtenek újabbnál újabb maradványokat a főleg egyetemi hallgatókból álló expedíciók. Ezen felső kréta kori folyóvízi üledékeiből kerültek elő az első dinoszaurusz-testfosszíliák a mai Magyarország területén. 2010-re a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE Őslénytani Tanszékének munkatársai által végzett ásatások nyomán már egy teljes szárazföldi gerinces fauna vált ismertté a lelőhelyről. Ez a bakonyi dinoszaurusz-lelőhely hazánkban egyedülálló. 2000 óta a dinoszauruszok mellett egy teljes mezozoos szárazföldi gerinces faunát tártak itt fel a kutatók. A lelőhely több, korábban ismeretlen új nemmel büszkélkedhet, mint például a Hungarosaurus (páncélos dinoszaurusz, egyetlen faja a Hungarosaurus tormai), az Iharkutosuchus (növényevő krokodil, egyetlen faja az Iharkutosuchus makadii) és a Bakonydraco (repülő hüllő, egyetlen faja a Bakonydraco galaczi).

A begyűjtött leletek alapján legalább 30 különböző gerinces állatfaj, köztük halak, kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, pteroszauruszok és madarak maradványai kerültek elő. A gerinces fosszíliák mellett rengeteg lelet tanúskodik az egykori növény- és gerinctelen élővilágról is. Ezek kagylók, csigák maradványai, megszenesedett fatörzsek, levéllenyomatok, kövült magvak, pollenek és borostyánszemcsék, bennük a legváltozatosabb rovarzárványokkal. Ezek ismerete elengedhetetlen abból a szempontból, hogy minél pontosabban feltérképezhető és rekonstruálható legyen azt a 85 millió évvel ezelőtti világ, ahol, többek között, a bakonyi dinoszauruszok is éltek.

Leírt új fajok A kutatócsoport tagjai által felfedezett, a tudomány számára új fajok többsége az iharkúti késő kréta korú dinoszaurusz lelőhelyről származik, de néhány más területről is írtak le új taxonokat.

Iharkúti lelőhely:

Ajkaceratops kozmai (Dinoszaurusz) Bakonybatrachus fedori (Béka) Bakonydraco galaczi (Pteroszaurusz) Bauxitornis mindszentyae (Enantiornithes madár) Chromatogenys tiliquoides (Gyík) Distortodon rhomboideus (Gyík) Foxemys trabanti (Teknős) Hungarobatrachus szukacsi (Béka) Hungarosaurus tormai (Dinoszaurusz) Iharkutosuchus makadii (Krokodil) Mochlodon vorosi (Dinoszaurusz) Pannoniasaurus inexpectatus (Moszaszaurusz) Pelsochamops infrequens (Gyík) Pneumatoraptor fodori (Dinoszaurusz)

Ajkai lelőhely:

Hungarosilia verdesi (pók) Ajkaelater merkli (pattanóbogár) Alienopterix santonicus (csótány) Ajkanesia harmincipsziloni (darázs) Amissidigitus belai (darázs) Spathiopteryx soosi (darázs)

Egyéb lelőhely:

Dortoka vremiri (teknős) Erdélyből. Magyarosuchus fitosi (Tengeri krokodil) a Gerecséből. Strophodus dunaii (Cápa)

Jegyzetek

Források A csoport honlapja Iharkuti dinók Origo.hu http://publication.nhmus.hu/NatEu/HNHM_Exhibition/HNHM-PAL_Iharkutosuchus_koponya.pdf 20 éves az iharkúti dinoszaurusz lelőhely

__LEGYENTARTALOMJEGYZÉK__

Kategória:Őslénytan Kategória:Magyarország tudományos élete