Otto Ribbeck német filológus. Művei többnyire a latin költészet kritikáira és klasszikus jellemrajzokra korlátozódnak.
Élete A berlini Frigyes Vilmos Egyetemen végezte felsőfokú tanulmámyait, ahol Karl Lachmann, Franz Bopp és August Böckh mellett tanult, majd onnan a Bonnba ment, ahol Friedrich Gottlieb Welcker és Friedrich Ritschl filozófiai rendszerét tanulmányozta. Miután Berlinben megszerezte diplomáját egy évig Olaszországban tartózkodott, 1853-ban visszatért Berlinbe, ahol August Böckh iskolájában tanított. Ezután Elberfeldben és Bernben kapott katedrát. Miután professzori kinevezést kapott a Kieli Egyetemen és a Heidelbergi Egyetemen, Ritschl utódja lett a klasszikus filológia tanszéken a Lipcsei Egyetemen, ahol meghalt. 1887/88-ban az egyetem rektora volt.
A szentpétervári Orosz Tudományos Akadémia 1893-ban levelező tagjává fogadta.
Sokoldalú, szellemes tudós, akit modern műveltség és ízléses előadás is jellemeznek; a szövegkritika nagymesterének tartották.
Munkássága Ribbeck több, a római költőkről és költészetről szóló alapmű szerzője volt, amelyek közül a legfontosabbak a következők: Geschichte der römischen Dichtung ("A római költészet története", 2. kiadás, 1894-1900); Die römische Tragodie im Zeitalter der Republik ("A római tragédia a köztársaság idején", 1875); Scaenicae Romanorum Poesis Fragmenta, beleértve a tragikus és komikus töredékeket (3. kiadás, 1897).
Szövegkritikusként jelentős meggondolatlanság jellemezte, és soha nem habozott megváltoztatni, átrendezni vagy hamisítványként elutasítani azt, ami nem felelt meg az ő mércéjének. Ezek a tendenciák szembetűnően megmutatkoznak Horatius Episztoláinak és Ars Poeticájának (1869), Juvenális szatíráinak (1859) kiadásában és a Der echte und unechte Juvenal ("Valódi és hamisított Juvenaális", 1865) című kiegészítő esszéjében. A későbbi években azonban sokkal konzervatívabbá vált.
Vergilius kiadása (Vergilii Opera, prolegomena és kritikai jegyzetekkel, 5 kötet, 1859-69; 2. kiadás, 1894-1895), bár csak kritikai jellegű, nagy hatású mű, különösen a prolegomena Ritschl életrajza (1879-1881) a maga nemében az egyik legjobb munka. Ritschl hatása látható Ribbeck Plautus Miles gloriosusának kritikai kiadásában, valamint Beiträge zur Lehre von den lateinischen Partikeln ("Hozzájárulások a latin partikulák tanításához") című, igen ígéretes munkájában. Több művét Reden und Vorträge című művét halála után adták ki (Lipcse, 1899). Nagy érdeklődést tanúsított a monumentális Thesaurus Linguae Latinae iránt, és főként az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a szász kormányt rávették, hogy jelentős támogatással segítse annak elkészítését. Klasszikus jellemrajzai (amelyek a Rheinische Museumban jelentek meg, amelynek 1876-ban szerkesztője lett).
Fő művei Sccenicae Romanorum poesis fragmentav (2. kiad. 1871, 2 köt.); Die römische Tragoedie im zeitalter der Republik (1875); Nagy Vergilius-kiadása (1859-68, 5 köt.).
Egyéb dolgozatai Juvenális-kiadása (1859) Der echte und der unechte Juvenal (1865) Horatius episztoláinak kiadása (1869) Beiträge zur Lehre von den latein. Partikeln (1869) a Plautus-féle Miles gloriosus kiadása (1881) Alazon, ein Beitrag zur antiken Ethologie (1882) Kolax, eine ethologische Studie (1883) Agroikos (1885)
Számos kisebb tanulmányt is írt, főleg az általa szerkesztett Rheinisches Museumban. Kitűnő munka Ritschl-életrajza (1879-81, 2 köt.).
Magyarul A római költészet története, 1-3.; ford. Csiky Gergely; Akadémia, Bp., 1891–1893 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. U. F.)
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk Emma Ribbeck (szerk.): Otto Ribbeck, ein Bild seines Lebens aus seinen Briefen 1846–1898'' (Stuttgart: Cotta, 1901). (Digitalisat)
Kategória:Erfurtiak Kategória:Német klasszika-filológusok Kategória:1827-ben született személyek Kategória:1898-ban elhunyt személyek