Neményi Imre, született Neumann Ignác (Rákospalota, 1859. augusztus 21. – Budapest, 1942. május 12.)Meghalt Neményi Imre (1942. május 14.) Pesti Hírlap, 64. évfolyam, 109. szám, 6. szám magyar pedagógus, kultúrpolitikus, szakíró. Neményi Ambrus politikus, újságíró öccse.

Élete Neumann Zsigmond és Kohn Júlia fiaként született izraelita családban, de családjában egyedüliként, későbbiekben áttért a keresztény hitre. Tanulmányait Baján, Iglón, Miskolcon végezte és ez utóbbi város református gimnáziumában tett érettségi vizsgát.

A tanári pályát választotta és belépett a budapesti állami Paedagogiumba, ahol szorgalmának köszönhetően a legmagasabb ösztöndíjat nyerte el. Első éves paedagógiumi hallgatóként, rendes vizsgáján felül, letette az elemi iskolákra képesítő vizsgát is és tanítói oklevelet nyert. Két évvel később kitüntetéssel tette le a polgári tanári képesítő vizsgát is, majd középiskolai tanári és doktori oklevelet szerzett. Ezután berendelték katonának Boszniába és öt havi szolgálat után a szarajevói osztrák-magyar iskola igazgatója lett.

1883-ban a liptószentmiklósi állami iskola igazgatójának választották, majd következő év szeptemberétől a ferencvárosi kereskedelmi középiskolában tanított.

1888 áprilisa és 1893 között az újpesti polgári leányiskola igazgatójaként működött. Aktívan részt vett az újpesti polgári társasági és közéletben. 1888-ban az újpesti Világosság nevű szabadkőműves páholy a tagjai közé fogadta. A páholy tisztviselője majd főmester-helyettese lett. 1892-ben újpesti állami faipari ipariskola bizottságába választották. 1889–1891 között az Újpesti Hírlap egyik szerkesztője volt.

Ezután kinevezték Csanád vármegye tanfelügyelőjének. 1895-ben mozgalmat indított a népoktatás államosításának ügyében. Szorgalmazta, hogy azokat a felekezeti népiskolákat, amelyeket egyházi forrásból nem tudnak fenntartani, közös megegyezés alapján vegye át az állam. 1896-ban a vallás-és közoktatásügyi minisztériumba rendelték. Megszervezte a polgári iskola és tanítóképző intézeti tanárok tervszerű képzését és az iskolai könyvtárak hálózatát. 1897-ben előléptették és kinevezték az Országos Közoktatási Tanács, az Országos Kereskedelmi és Iparoktatási Tanács rendes tagjává, illetve királyi tanácsosi címet is kapott. 1900-ban miniszteri titkár lett és ugyanebben az évben osztálytanácsosi címmel is gazdagodott.

Ezt követően beutazta Európa közel összes országát és utazásairól szaklapokban és napi lapok cikkeiben számolt be. 1917-ben Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztériumának államtitkára lett. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor, alig ötvennyolc évesen lemondott minden állami tisztségéről. Úgy érezte, hogy számára elfogadhatatlan politikai berendezkedés valósult meg az országban. 1919-ben megalakította a Magyar Királyság Pártját, melynek egy ideig ügyvezetője volt.

1925-ben megindította és szerkesztette a Magyar Közalkalmazottak Lapját. Később a Veres Pálné Gimnázium kurátora, majd a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet helyettes elnöke lett. 1927-ben kinevezték az Országos Kereskedelmi és Iparoktatási Tanács iparoktatási és kereskedelmi oktatási szakosztályba mint nyugalmazott államtitkárt. Nyelvészeti, irodalomtörténeti és pedagógiai könyveket írt. Szakkönyvei jelentek meg a nőnevelésről, az ifjúsági könyvtárak nevelőhatásáról, a szünidő eredményes felhasználásáról. Végakaratában a Nagykőrösi Tanítóképzőre hagyta könyvtárát.

Felesége Wiesel Janka (1866–1951) volt, Wiesel Lipót és Klein Borbála lánya, akivel 1907. július 22-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.

Főbb művei

Magyar alak- és mondattan. A gymnasiumi, polgári és reáliskolai tanuló ifjúság használatára (Budapest, 1886) A gyermekek szünidejének értékesítése (Budapest, 1888) Néhány őszinte szó az anyákhoz leányaikról (Budapest, 1889) Polgári leányiskoláink fogyatkozásai (Budapest, 1891) Az eltévesztett irány (Újpest, 1891) Apáczai Csere János mint pedagógus (Budapest, 1893) Sajátlagosságok a pedagógiai világból (Újpest, 1893) Magyar szerkezet-, irály- és költészettan. Polgári és felsőbb leányiskolák, valamint polgári fiúiskolák III. és IV. osztályainak használatára. A miniszteri tanterv értelmében (Budapest, 1886., 2. átdolgozott és tetemesen bővített kiadás. Budapest, 1896.). Szemelvények Apáczai Csere János paedagogiai műveiből (Budapest, 1900) Ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában (Budapest, 1902) Nőkérdés a múltban és a jelenben (Budapest, 1902) Állami népoktatás (Budapest, 1903) Népfőiskolák (Budapest, 1921) Apáczai Csere János (Budapest, 1925)

Díjai, elismerései

Ferenc József-rend középkeresztje (1912) Lipót-rend lovagkeresztje (1916) Polgári Hadi Érdemkereszt I. osztály (1917) Vaskorona-rend II. osztály

Jegyzetek

Források

Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves Páholyok Budapesten. Budapest, Heraldika Kiadó, 2006.

Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar szakírók Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1942-ben elhunyt személyek Kategória:Rákospalotaiak Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek