A keresztény keleti rítusok a vallás keleti felében kialakult liturgikus formák.
A keleti rítusok kialakulása hosszú történelmi folyamat volt. Az ősegyházban alapjában ugyanazok voltak mindenhol a szertartások, bár régiónként különféle kisebb eltérések mutatkoztak. Később a jelentősebb vallási központokban, elsősorban Antiochiában, Alexandriában, Konstantinápolyban, majd később az örményeknél és a távolabb keleten a káldoknál külön rítusok alakultak ki.Az Uj Nemzedék nagy képes naptára: Abesszinia és a keleti kereszténység (1936) Ennek a történelmi folyamatnak a következménye az a többféle keleti rítus, melyet ma megkülönböztetni szoktak.
Jellemzői A keleti egyházak szent szertartásait a következő vonások jellemzik :Verbényi-Arató: Liturgikus lexikon, Ecclesia az istenségét kétségbe vonó egykori ariánizmussal szemben Krisztus imádásának erőteljes hangsúlya az ősi keleti teológiai gondolkozás tükrözése a helyi egyház közösségének mély átélése. Ezért a keleti rítusok mindig közelebb maradtak a néphez, átvették a népnyelvet, látványosabbak és szimbólumokban gazdagabbak, mint a latin liturgia. A szentmisén és a zsolozsmán kívül más áhítatgyakorlatok nem alakultak ki. Minden keleti katolikus részegyháznak önálló liturgia-alváltozata van.
Fajtái bélyegkép|A bolgár egyház egy templomának ikonosztáziája A következő fajtáit különböztethetjük meg: Bizánci (görög) rítus , a legtöbb ortodox és tizenhét keleti katolikus egyház liturgikus szertartása. Történelmileg nem ez a legrégibb, de számbeli jelentősége emeli az első helyre, hiszen hívői tömegével messze kiemelkedik a keleti kereszténység összességéből. Ez a szertartás eredetileg Antiochiából indult el és úgy jutott el Bizáncba. Antiókhiai rítus nyugat-szír rítus, a hagyomány alapján ifj. Jakab apostol jeruzsálemi liturgiája. Ezt a szertartást Jakab apostoltól származtatják és Antiochiából származik. Nyelve az ó-szír (arám), a szertartás követői a monofiziták voltak. Követői ma már természetesen nem ismerik az ősi nyelvet és ezért a szentmise többnyire arab nyelven folyik. maronita rítus (antiochiai szír-maronita egyház) kelet-szír (káld vagy babilóniai) rítus, a hagyomány alapján Tamás apostol liturgiája. Az eredeti szír szertartás az idők folyamán Mezopotámiába és Perzsiába is átterjedt és ott nesztoriánus irányzattal keveredett, nyelve pedig a keleti-arám vagy káld lett. Szír-malabár szertartás. (Szent Tamás keresztények.) Ez az eredeti káld szertartásnak Perzsián át Indiába jutott változata, amely a 16. században alakult ki és lényegesen alig különbözik az előbbitől, ami a szertartási formát illeti. Alexandriai rítus, a hagyomány alapján Szent Márk liturgiája. Ehhez a szertartáshoz, amely az alexandriai patriarchátusból alakult ki, tartoznak az egyiptomi és az abesszíniai keleti egyházak. kopt rítus. keleti monofizita és az unítus etióp egyházak rítusa Örmény rítus, a hagyomány szerint Világosító Szt. Gergely liturgiája. Az örményeket görög és szír hittérítők vezették be a kereszténységbe és ezek rítusát vették át nemzeti nyelvükre lefordítva és azt később a keresztes hadjáratok idejében latin szokásokkal bővítették ki.
Jegyzetek
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Liturgia Latin rítusú katolikus egyház
Kategória:Keresztény fogalmak