Darrington az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington állam Snohomish megyéjében elhelyezkedő város. A 2010. évi népszámlálási adatok alapján 1347 lakosa van.
Az 1940-es és 1950-es években érkező appalache-i bevándorlók nagy szerepet játszottak a darringtoni hagyományok kialakulásában.
Története Őslakosok A térség első lakói a stillaguamish, sauk-suiattle és felső-skagit indiánok voltak. A mai Darrington területén egykor a sauk-suiattle-k települése és temetkezési helye feküdt. A felső-skagitok a Kudsl Kudsl (más néven Kuds-al-kaid) átjárót áruszállításra használták.
Burn (más néven Sauk Portage) területét a földmérők sűrűn látogatták. A Northern Pacific Railway 1870-ben egy lehetséges vasútvonal nyomvonalát tervezte, amely végül a Stampede-hágón át épült ki. A Stillaguamish-völgy északi részét a telepesek a hideg telek miatt „Starve Out” („Kiéhezés”) néven illették. Mivel a telepesek szerint az őslakosok rájuk támadtak, az indiánokat a térségbe érkező katonák kilakoltatással fenyegették; később kiderült, hogy a vádak alaptalanok voltak. A törzsek területigényüket később földmérőkkel is feljegyeztették.
Az 1889-es Monte Cristo-i aranyláz miatt a térség gyors fejlődésnek indult. A Mountain Loop Highway a karavánok által 1891-től használt nyomvonalon épült ki. A mai Darrington területe éjszakai pihenőhelyként szolgált; az Everett and Monte Cristo Railway vasútvonala három évvel később nyílt meg. A térségben több mint száz települést alapítottak.
Megalapítása A Sauk Prairie területén 1888 és 1891 között felépült lakóházak körül megalapították The Portage települést. Az 1891 júliusában tartott szavazáson a lakók a The Portage (más források szerint Norma), valamint a Darrington név közül választhattak (utóbbi W. W. Christopher telepes édesanyjának lánykori neve); a névválasztás a postahivatal megnyitásának feltétele volt. Egyes feljegyzések szerint a település neve „Barrington” lett volna, azonban a posta vagy a lakosok elírták. Az évtized végére a településen iskola, bolt és szálló is működött. A Fehér Ló-hegy nevét Fred Olds postavezető lováról kapta.
A lakosság a Seattle and International Railway Arlingtonból induló szárnyvonalának megépítéséért felajánlotta, hogy a bányákban kitermelt érc 75%-át a társaság szállíthatja. A később a Northern Pacific Railwaybe olvadt cég vasútvonalának kiépítése 1900-ban kezdődött; az első vonat egy évvel később érkezett meg Darringtonba.
Mivel a bányák kezdtek kiapadni, térség gazdasága a faiparra állt át. A településen maradt befektetők kohót alapítottak. 1906-ban Darringtonban megnyílt a második szálló és egy közösségi ház is. A bányászat feltámasztása érdekében a Hosszú-hegyen bornitbányát nyitottak, azonban a lelőhely kapacitása túl kicsinek bizonyult. A U.S. Lumber Company üzeme az 1910-es években napi 54 négyzetméter faanyagot állított elő.
A faipari vállalat 21 japán munkást alkalmazott, ami a lakókban heves ellenállást váltott ki. 1910 júniusában a japánokat kiűzték a településről és egy Everettbe tartó vonatra terelték őket. Az esetről Hajasi Kindzsiro konzulhelyettes jelentést írt a japán kormánynak. Mivel a fehér bőrűek a gyár felgyújtásával fenyegettek, a vállalat távolságtartást kért. Ugyan a kérelmet a bíróság elutasította, Hirojasu Fusimi herceg látogatását követően a helyiek megengedték húsz munkás visszatérését.
Kora 20. század Darrington lakosai ellenezték a megyei szesztilalmat, így városi rangot szerettek volna, amelyet azonban a U.S. Lumber Company és más tisztviselők megakadályoztak. Az 1910-es népszavazáson 46–35 arányban elutasították a szesztilalom bevezetését, azonban a megyében megszavazták azt.
A település az 1920-as években jelentősen növekedett; megnyílt a tűzoltóság, valamint elérhetővé vált az elektromos áram és a vezetékes víz. 1922-ben a Standard Oil töltőállomást létesített, és elindult a postakocsijárat. Az első mozi 1923-ban, a középiskola és a fogda 1925-ben nyílt meg; utóbbi egy használaton kívüli tehervagont váltott le.
A nagy gazdasági világválság idején a fűrészáruk értéke jelentősen csökkent, így a faipari vállalatok 1930 végére szinte mindenkit elküldtek. 1931-ben skarlát- és himlőjárvány tört ki, később pedig egy hóvihar megrongálta a Sauk-völgy útjait és hidait. Az 1933-ban alapított építőtábor kétszáz férfinak adott munkát. Az 1935-ben alapított szövetkezet fűrészüzeme 33 személynek kínált munkát, továbbá költségmegosztással különböző szolgáltatásokat nyújtott.
Az építőtábor elsődleges feladata az erdőtüzek elleni védelem és a Mount Baker Nemzeti Erdő infrastrukturális fejlesztése (például tűztornyok építése) volt, emellett kialakították a Mountain Loop Highwayt és számos erdészházat is létesítettek. A tábor az appalache-i bevándorlók első hullámát alkalmazta, akik később Darrington népességének többségét tették ki. A munkások megnyitották a Cascade-hegységet a turisták előtt, valamint sípályákat is létesítettek.
A Work Progress Administration finanszírozásával 1936-ban új középiskola nyílt meg.
Városi rang és a faipar hanyatlása Darrington 1945-ben, a 96–60 eredményű szavazást követően kapott városi rangot; népessége ekkor 600 fő volt. Az 1967-ig rendszeresen megrendezett Timberbowl fesztivállal tűzoltósági berendezésekre gyűjtöttek pénzt. 1947-ben felépült a városháza, amely a rendőrség, a tűzoltóság és a könyvtár székhelye is volt. 1952-ben megnyílt a közösségi ház és az 1200 férőhelyes sportcsarnok. Az új középiskolát és a repülőteret 1958-ban adták át.
Az 1960-as években megjelent vállalkozók a faipari hulladékot a nyomdák számára értékesítették. Az 1960-as évek végén a Kennecott Utah Copper külfejtésbe kezdett volna, azonban ezt politikusok és környezetvédők megakadályozták. A Northern Pacific vasútvonalán 1960-ban leállt a közlekedés, 1967-ben pedig a darringtoni állomást lebontották. A nyomvonalon később túraútvonalat alakítottak ki.
A város legnagyobb fafeldolgozója (ma a Hampton gyára) a Summit Timber tulajdonába került. Az 1960-as években a térség több zsindelygyára is bezárt, amely népességcsökkenéshez vezetett. Az 1980-as és 1990-es években a nyugati erdeibagoly és más fajok védelme érdekében a kitermelésre vonatkozó korlátozásokat vezettek be. Az új szabályozás miatt a Summit Timber csak magántulajdonú erdőkben végzett kitermelést, azonban továbbra is a város legnagyobb vállalkozása maradt. A faipar hanyatlása az 1990-es években kisebb tüntetésekhez vezetett.
Turizmus és a 21. század A város szerette volna előtérbe helyezni a turizmust. Az 1970-es években elfogadott szabályokkal meg kívánták őrizni a település vidékies hangulatát, így 2002-ig nem folytak építkezések. Darrington ma Everett és Marysville alvóvárosa. 1990-ben négyszáz férőhelyes börtönmunkatábort létesítettek volna, azonban a lakók ellenzése miatt erre nem került sor.
A 2000-es évek elején a város NASCAR-pályára és uszodára is pályázott, azonban ezek nem valósultak meg. A 2003-as áradás elmosta a Mountain Loop Highwayt, melynek helyreállítására csak 2008-ban került sor. A lezárás miatt több üzlet bezárt, a város pedig 750 ezer dollár turisztikai bevételtől esett el. A legnagyobb faipari feldolgozó a 2008-as világválságra hivatkozva 2011-ben 67 főt küldött el. A válság évei alatt a város állami támogatásokból felújította a vízhálózatot és az utcákat.
2014. március 22-én az Oso közelében történt földcsuszamlás során 43-an meghaltak és 50 épület, valamint a Washington State Route 530 egy szakasza megsemmisült. Darrington volt a mentés egyik logisztikai központja. A közösségi házban az embereknek, míg a rodeópályán az állatoknak alakítottak ki menedékhelyet.
A WA-530-at részlegesen júniusban nyitották meg; a teljes felújítás szeptemberre készült el. A vállalkozások veszteségeit a kisvállalati ügynökség alacsony kamatozású hitelekkel és részben magánadományokból származó támogatásokkal kompenzálta. A városi reklámkampánynak köszönhetően a turizmus a lezárás előtti szintre állt vissza. Washington állam a Snohomish megyei Gazdasági Szövetséggel és a Washingtoni Állami Egyetemmel közösen 65 millió dolláros gazdaságvédelmi tervet dolgozott ki, melynek megvalósítása 2016-ban kezdődött.
Éghajlat A város éghajlata mediterrán (a Köppen-skála szerint Csb).
Népesség
Gazdaság A 2018-as adatok szerint a városban 955 aktív korú lakos él, a munkanélküliség pedig 6,9 százalék. A legnagyobb foglalkoztatók a gyártóipar (26,5%), az oktatás és az egészségügy (17,9%), a kereskedelem (15,4%), valamint a szórakoztatóipar (9,8%). A lakók 9,9%-a a városhatárokon belül, 13% Everettben, 6,4% Seattle-ben, 5,7% pedig Arlingtonban dolgozik; az átlagos ingázási idő 36,5 perc. 78,8% saját gépjárművel, 10,6% telekocsival, 5,3% gyalogosan, 1% tömegközlekedéssel, 4% pedig egyéb módon jut el munkahelyére.
A Hampton fűrészüzeme 138 munkahelyet kínál a Summit Timbertől 2002-ben megvásárolt és 15 millió dollárért felújított üzemében. A gyár hemlok- és duglászfenyőket dolgoz fel. A városban kézműves sörfőzde is működik. A Sauk-Suiattle indiánok kaszinója 50 személyt alkalmaz.
Közigazgatás A polgármestert és a képviselő-testület öt tagját négy évre választják.
2016-ban az önkormányzatnak hét alkalmazottja volt, költségvetése pedig hárommillió dollár. Darringtonban nincs postai kézbesítés, a küldemények csak a postahivatalban vehetők át.
Kultúra Sok tradíció a második világháborút követően érkező észak-karolinaiakhoz köthető. A halotti torokon gyakran a lakosság negyede részt vesz. A város életében nagy szerepet játszik az önkéntesség.
A darringtoni rendezvényközpont a várostól négy kilométerre nyugatra fekszik. Az 1964 óta június végén megrendezett Darrington Timberbowl Rodeo ezer feletti látogatót vonz. 2013-ban az esemény elmaradt, mert a lelátókat balesetveszélyesnek ítélték; a 25 ezer dolláros javítást követően 2014-ben újra megtartották. A rodeó nevét az 1964 és 1967 között megrendezett Timberbowl favágóversenyről kapta.
A Darrington Bluegrass Festivalt először 1977-ben rendezték meg az appalache-i bevándorlók leszármazottjai. A Whitehorse Mountain Amphitheaterben Bill Monroe, a Gibson testvérek és a Rural Delivery is fellépett. 2006 óta az amfiteátrum ad otthont a Summer Meltdown koncertsorozatnak, ahol négy nap alatt negyvenen lépnek a színpadra. A négyezer látogatót vonzó esemény részét képezi egy művészeti kiállítás is.
A városi rendezvények közé tartoznak még a Darrington-nap, a függetlenség napi felvonulás és a júliusi kirakodóvásár. Korábban vadvirágfesztivált és keresztény zenei eseményt is tartottak.
Parkok bélyegkép|jobbra|Az erdészet székhelye A Mount Baker–Snoqualmie Nemzeti Erdő a darringtoni erdészet székhelye. Az erdő területén három tájvédelmi körzet és 480 kilométer hosszú túraútvonal-hálózat található. Darrington területén több helyen van lehetőség kempingezésre, horgászatra és vadvízi evezésre is. A Mountain Loop Highwayen több madárles is megközelíthető.
Darrington városa 9,7 hektárnyi közparkot tart karban. Az Old School Parkban játszótér és kerékpárpumpa található, a Harold Engles Parkban pedig disc golfra nyílik lehetőség. A Nels Bruseth Memorial Gardenben kiállítótér és havasszépekert található. A Snohomish megye által üzemeltetett, 2007-ben megnyílt Whitehorse Community Parkban sportpályákat építettek ki. A városban íjászatra is lehetőség van; a pályákon a Nemzeti Terepíjász Szövetség rendszeresen szervez gyakorlatokat. Az 1954-ben megnyílt közösségi ház edzőteremként és rendezvényhelyszínként szolgál.
Oktatás A város két iskoláját fenntartó Darringtoni Tankerületnek a 2018–2019-es tanévben 451 diákja, 24 tanára és 21 egyéb alkalmazottja volt. Az általános- és a középiskola közös területen fekszik. Utóbbi kabalája a Darrington Loggers, amely nevét az egykor jelentős faiparról kapta. A középiskola sportcsapatai az 1950-es, 1980-as és 1990-es években több sportágban is nyertek bajnoki címet.
Az 1990-ben épült és 2008-ban felújított könyvtár fenntartója a Sno-Isle Libraries.
Infrastruktúra Egészségügy