A szintaxisban (mondattanban) az igeidő-egyeztetés hagyományos terminus azokra a szabályokra vonatkozik, amelyek meghatározzák, mely igeidőben állhatnak egy összetett mondat tagmondatainak igéi adott viszonyukban. Tulajdonképpen az igeidők használata összefonódik az igemódokéval, ezért igemód-egyeztetésről is szó van az időegyeztetéssel együtt. Alárendelő összetett mondatban a mellékmondat igéjének ideje és módja a főmondat állítmányának idejétől és módjától függ, de a mellérendelt mondatok igéinek ideje és módja is függ egymástól.Bidu-Vrănceanu 1997, 140. o.
Az igeidő-egyeztetésnek vannak többé-kevésbé tág értelmezései. Összetett mondatban mindig van egy bizonyos időviszony az igék között: egyidejűség, előidejűség vagy utóidejűség. Alárendelő összetett mondat esetében a mellékmondatból kiindulva állapítandó meg, hogy mely viszonyról van szó: a mellékmondat igéjének cselekvése, történése, állapota stb. egyidejű, előidejű vagy utóidejű a főmondatéhoz viszonyítva. Mindig van igeidő-egyeztetés abban az értelemben, hogy a mellékmondat igéje mindig kifejezi az időviszonyt, akkor is, ha ideje nem változik, amikor a főmondat állítmánya múlt idejű, ahhoz képest, amikor jelen idejű, mint ahogy az a magyar nyelvben van.Cf. Kenesei 1998 (57–58. o.), Erdős 2001 (F. Az összetett mondat), Szende – Kassai 2007, (257. o.). Olyan nyelvek grammatikáiban, mint az angol vagy a francia, amelyekben a mellékmondat igeideje megváltozik a főmondat állítmánya idejének változásakor, az egyezést erre a változásra értik.Cf. Close 1979 (45. és 49. o.), Delatour 2004 (134 és 139. o.), Kalmbach 2017 (630. o.).
Több nézet van arra vonatkozóan, hogy mely mondattípusokban van ilyen egyeztetés. A fenti meghatározás a legáltalánosabb, de vannak korlátozóbbak is. Egyes, román grammatikával foglalkozó szerzők úgy alárendelő, mint mellérendelő összetett mondatban létező igeidő-egyeztetésről szólnak.Például Bidu-Vrănceanu 1997 vagy Avram 1997. Egyes szerzők azokat a szabályokat is az igeidő-egyeztetéshez sorolják, amelyek a feltételes mellékmondatos összetett mondatban használandó igeidőkre és igemódokra vonatkoznak.Bidu-Vrănceanu 1997 megjegyzése szerzők megnevezése nélkül (140. o.), vagy Bussmann 1994 (1064. o.) és Close 1979 (58. o.) nézetében. Francia grammatikákban az igeidő-egyeztetést a que ’hogy’ kötőszós mellékmondatok esetére korlátozzák, amikor a főmondat állítmánya valamelyik múlt időben van.Például Delatour 2004 (134 és 139. o.) vagy Kalmbach 2017 (630. o.).
Az egyeztetési szabályok által előírt korlátozások száma nyelvtől függően különbözik. Vannak olyan nyelvek, mint az angol vagy a francia, amelyekben kevesebb szerkezetnek van szinonimája, mint más nyelvekben, például a románban. Egyazon nyelven belül is létezhet több vagy kevesebb alternatíva nyelvi regiszter szerint, mint más nyelvek esetében.
A magyar nyelvben
A magyar nyelv esetében igeidő-egyeztetésről inkább más anyanyelvűeknek szóló grammatikákban van szó, annál is inkább, mivel sokkal kevesebb igeidőalak van a magyarban, mint más itt említett nyelvekben.
Kenesei 1998 a tárgyi mellékmondattal kapcsolatban mutatja be az igeidő-egyeztetést. Egyszerű mondatban az igeidőalakok abszolút használatúak, azaz a beszéd időpontjához viszonyulnak. A magyarban ugyanazokat az időalakokat használják mellékmondatban is. Ha a főmondat állítmánya múlt idejű, akkor az időalakok relatív használatúak, azaz a főmondat állítmányának idejéhez viszonyulnak.Kenesei 1998, 57–58. o. Következésképpen az időviszonyokat ugyanazok az igealakok fejezik ki a tárgyi mellékmondatban, amikor a főmondat állítmánya múlt idejű, mint amikor jelen idejű. Példák: egyidejűség: Látom/Láttam, hogy baj van;Erdős 2001, F. Az összetett mondat. előidejűség: A feleségem nem tudja/tudta, hogy a házasságunk előtt Spanyolországban éltem;Szende – Kassai 2007, 257. o. utóidejűség: Anna tudta, hogy Péter elolvasItt az olvas ige perfektív (befejezett) értelmű az igekötő révén, ezért jelen idejű alakja ellenére abszolút használatban is jövőbeli cselekvést fejez ki./ el fog olvasni egy könyvet.
Egyéb típusú mellékmondatokban is ki van fejezve az időviszony, de igéjük ideje nem relatív használatú, pl. Bár Anna elaludt, Péter olvasni fog; Anna írta a könyvet, amelyet Péter olvasni fog.
Az angol nyelvben
Ebben a nyelvben más-más igeidőalakokat használnak tárgyi mellékmondatban akkor, amikor a főmondat állítmánya jelen idejű, és másokat, amikor múlt idejű. Ez jól látszik akkor, amikor áttérnek a független beszédről a függő beszédre, és a főmondat állítmánya múlt idejű:Eastwood 1994, 352. o. A főmondat állítmánya past simple-ben (egyszerű múlt időben) van. egyszerű jelen időről egyszerű múlt időre: Kay said ‘I feel ill’ ’Kay azt mondta: Betegnek érzem magam’ → Kay said she felt ill ’Kay azt mondta, hogy betegnek érzi magát’; egyszerű múlt időről régmúlt időre: He told us ‘I bought the shirt’ ’Azt mondta (nekünk): Megvettem az inget’ → He told us he had bought the shirt ’Azt mondta (nekünk), hogy megvette az inget’; egyszerű jövő időről múltbeli jövő időre, azaz az egyszerű jövő segédigéjének jelen idejéről annak feltételes mód jelen idejére: I told them ‘You will get wet’ ’Megmondtam nekik: Meg fogtok ázni’ → I told them they would get wet ’Megmondtam nekik, hogy meg fognak ázni’.
Az 1. és a 2. ponttal jelölt változások érvényesek a jelen és a múlt idő összetett alakjainak első elemére is: ‘We are losing’ ’Veszítésre állunk’ → We thought we were losing ’Azt hittük, hogy veszítésre állunk’, ‘Ann has been crying’ ’Ann sírt’ → Who said Ann had been crying? ’Ki mondta, hogy Ann sírt?’
Nem alkalmazzák a múlt idejű főmondat állítmánya esetében érvényes szabályokat, ha a mellékmondat igéje által kifejezett cselekvés, történés vagy állapot a beszéd időpontjában is fennáll, pl. I told you that the road is closed ’Mondtam neked, hogy az út le van zárva’.Close 1979, 45. o.
A francia nyelvben
Kijelentő módú igével a mellékmondatban
Ebben a nyelvben is, egyes kivételekkel, más igeidőalakok használatosak a tárgyi mellékmondatban akkor, amikor a főmondat állítmánya múlt idejű, mint akkor, amikor jelen vagy jövő idejű.Delatour 2004, 134. o. nyomán szerkesztett szakasz.
Je croyais qu’il partait (egyidejűség – folyamatos múlt idő) Azt hittem, hogy elmegy était parti (előidejűség – régmúlt idő) elment venait de partir (előidejűség – közvetlen régmúlt idő) kevéssel azelőtt ment el partirait (utóidejűség – jövő idő a múltban – a feltételes mód jelen idő alakja el fog menni allait partir (utóidejűség – közvetlen jövő idő a múltban) hamarosan el fog menni
Egyes esetekben nem kell alkalmazni ezeket a szabályokat, azaz a mellékmondat igeideje nem változik akkor, amikor a főmondat állítmánya múlt idejű: amikor a főmondat állítmánya összetett múltban áll, és világos, hogy a mellékmondat igéje olyan cselekvést fejez ki, amely a beszéd időpontjában is folyamatban van, illetve folytatódni fog azután is: Éric m’a dit ce matin que les Dupont sont en voyage et qu’ils reviendront bientôt „Éric azt mondta nekem ma reggel, hogy Dupont-ék utaznak, és hogy hamarosan vissza fognak térni”; amikor a mellékmondat általános igazságot fejez ki: Le professeur expliquait aux élèves que la Terre tourne autour d’elle-même et autour du Soleil „A tanár azt magyarázta a tanulóknak, hogy a Föld maga és a Nap körül forog”.
Megemlítendő még az, hogy ha a főmondat állítmánya jelen vagy jövő idejű, és a mellékmondaté kijelentő mód folyamatos múlt időben, kijelentő mód régmúlt időben vagy feltételes módban áll, ezek nem változnak, amikor az egész összetett mondat a múlt terébe kerül azzal, hogy a főmondat állítmányát valamelyik múlt időbe teszik.
Kötőmódú igével a mellékmondatban
Amikor a főmondat állítmánya kötőmódú igét követel meg a mellékmondatban, az igeidő-egyeztetés szabályai hasonlóak a kijelentő módú főmondat állítmánya esetében alkalmazottakéhoz, de van néhány különbség.Karakai 2008, 57–58. o. nyomán szerkesztett szakasz.
Elsősorban a kötőmód jelen idő egyidejűséget is és utóidejűséget is kifejez. Másodsorban, amikor a főmondat állítmánya múlt idejű, a szabályokat nem alkalmazzák a nyelv szokásos regiszterében, csak a választékos regiszter írott változatában, abban is ritkán, és csaknem mindig harmadik személyben, a subjonctif imparfait-t használva a kötőmód jelen idő helyett, és a subjonctif plus-que-parfait-t a kötőmód múlt idő helyett. Mme Dupont ne croyait pas que Pierre dorme (kötőmód jelen idő) vs. Mme Dupont ne croyait pas que Pierre dormît (subjonctif imparfait) ’Dupont-né nem hitte, hogy Pierre alszik’; Mme Dupont ne croyait pas que Pierre soit parti (kötőmód múlt idő) vs. Mme Dupont ne croyait pas que Pierre fût parti (subjonctif plus-que-parfait) ’Dupont-né nem hitte, hogy Pierre elment’.
A román nyelvben
Az angolhoz vagy a franciához képest a románban az igeidő-egyeztetés tárgyi mellékmondatban kevesebb megkötéssel jár, azaz több alternatív megoldás van, mint az angolban vagy a franciában. Amikor a főmondat állítmánya múlt idejű, elsődleges az igeidőalakok relatív használata, úgy, mint a magyar nyelvben, de lehetséges más, angol vagy francia alakokkal analóg alakok használata is.Pană Dindelegan 2013, 63–64. o. Példák: egyidejűség: N-am observat că vine după mine (kijelentő mód jelen idő) vagy N-am observat că venea după mine (kijelentő mód folyamatos múlt idő) ’Nem vettem észre, hogy jön utánam’;Avram 1997, 218. o. előidejűség: Mi-a spus că a lipsit o lună (kijelentő mód összetett múlt) vagy Mi-a spus că lipsise o lună (kijelentő mód régmúlt idő) ’Azt mondta nekem, hogy egy hónapig hiányzott’; utóidejűség: Andrei mi-a spus că va pleca / pleacă la Brașov (kijelentő mód jövő idő vagy perfektív (befejezett) értelmű jelen idő) vagy Andrei mi-a spus că avea să plece la Brașov ’Andrei azt mondta nekem, hogy Brassóba fog menni / megy’.
Vannak olyan típusú mellékmondatok, amelyekben az igeidő-egyeztetés kötött. Például olyan időhatározói mellékmondatban, mint În timp ce mânca, a sunat telefonul ’Miközben evett, megszólalt a telefon’,Avram 1997, p. 223. vagy olyan okhatározóiban, mint Am ieșit repede, fiindcă mă grăbeam ’Gyorsan kimentem, mert siettem’,Bărbuță 2000, p. 311. az ige csak folyamatos múltú lehet egyidejűség kifejezésére.
Egymás mellé rendelt tagmondatokban, ha a cselekvéseik egyidejűek, igéik egyazon idejűek, esetleg különböző módúak, például:Avram 1997, 411. o.Muncește și cântă ’Dolgozik és énekel’;Să nu adormi și să fii atent la bagaje (Mindkét ige kötőmódú.) ’Ne aludj el, és vigyázz a poggyászra’;Dă-mi mâna și să uităm supărarea (Az első ige felszólító módú, a második felszólító értelmű kötőmódú) ’Add a kezed, és felejtsük el a haragot!’
Előidejűséget, illetve utóidejűséget kifejező példák:El mâncase și acum dormea (A második ige múltbeli állapotot fejez ki a folyamatos múlt idővel, az első előidejűséget a másodikhoz viszonyítva a régmúlt idővel.) ’Evett, és most már aludt’;Ea este la noi, dar o să plece curând (Az első ige a közlés időpontjában levő létet fejez ki, a második utóidejűséget az elsőhöz viszonyítva a jövő idővel.) ’Nálunk van, de hamarosan elmegy/el fog menni’.
Vannak korlátozások a kijelentő mód jelen idő használatával kapcsolatban más igeidő-alak helyett. Ezek szerint nem társítható az összetett múlt a történelmi jelennel egyazon mondatban (pl. *s-a născut în... și moare în... ’született ...ban és meghal ...ban’), vagy a felszólító mód a felszólító értékű kijelentő mód jelen idővel (*pleacă... și faci... ’menj el... és csinálsz/csináld...’). Ilyen igéknek azonos alakúaknak kell lenniük.Avram 1997, 217. o.
Más nyelvekben
A BHMSz-benBosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv. Klajn 2005 állítása szerint nincs igeidő-egyeztetés, hanem csak igeidőalakok relatív használata. Amikor a főmondat állítmánya múlt idejű, a mellékmondat igéje lehet relatív jelen idejű, mint a Pitao sam ga šta traži u mojoj sobi ’Megkérdeztem tőle, mit keres a szobámban’.Klajn 2005, 121. o. (szerb grammatika) mondatban.