A saját név hatása betűpreferenciára azt a tendenciát jelenti, hogy az emberek előnyben részesítik azokat a betűket, amelyek szerepelnek a nevükben, azokkal szemben, amelyek nem. Hogyha megkérdezik az alanyokat, hogy rangsorolják, értékeljék őket, vagy válasszanak egy betűt kettő közül, akkor legtöbbjük előnyben részesíti azokat a betűket, melyek a nevükben szerepelnek, miközben nincsenek ennek tudatában.
Jozef Nuttin belga pszichológus a jelenséget 1985-ben fedezte fel. Azóta számos tanulmány foglalkozott a témával, több mint 15 országból vizsgáltak alanyokat, négyféle írással. A jelenséget megtalálták különböző életkorú és nemű alanyoknál is. A hatás az alany által viselt összes név összes betűjére kiterjed, de legerősebb a kezdőbetűknél.
A jelenség hátterében az állhat, hogy a legtöbb ember szereti saját magát, és a nevét a saját részének tekinti. Így előnyben részesíti azokat a betűket, amelyek a nevében szerepelnek, még úgy is, hogy azok más szavakban is megtalálhatók. Azok, akik nem szeretik saját magukat, nem mutatják ezt a jelenséget. Hasonló a hatás a születésnappal kapcsolatban is: a legtöbben előnyben részesítik a hónapnak azt a napját, amelyen születtek. A kutatások kizárták azokat az alternatív magyarázatokat, amelyek a gyakori használatot vagy a korai elsajátítást támogatták.
Bizonyítékok vannak arra, hogy a jelenség a való életben is befolyásolja döntéseinket. Laboratóriumi körülmények között az alanyok előnyben részesítették azokat a márkákat, amelyek neve valamelyik nevük kezdőbetűjével kezdődött. A segélyszervezetekhez befutott adományok adatainak elemzése közben észrevették, hogy aránytalanul sok olyan ember adományozott egy hurrikán után, akiknek neve ugyanazzal a betűvel kezdődött, mint a hurrikán neve, például a Katrina hurrikán után Kate és Kevin. A nagyobb döntésekre vonatkozó eredmények ellentmondásosak.
Története A betűk kedvelésének kutatását Mecherikoff és Horton 1959-es tanulmányával kezdődött, akik a márkaválasztást kutatták. A téma közelebbről a csomagoláson megjelenő nevek népszerűsége volt. A kutatás folytatásaként az alanyokat arra kérték, hogy rendezzék sorba az angol ábécét aszerint, hogy mennyire szimpatikusak a nagybetűk. Miközben nem találtak általános preferenciasort (alacsony konkordanciaegyütthatók), addig erős korrelációt találtak a betűk átlagos rangja között és aközött, hogy milyen gyakran fordul elő egy családnév elején.
Robert Zajonc szociálpszichológus 1968-ban publikálta cikkét szópárok közötti választásokról: a legtöbb tesztben a gyakoribb szavak voltak a népszerűbbek. Zajonc nonszensz szavakat is tesztelt, és úgy találta, hogy a gyakrabban hallottak voltak a népszerűbbek. Ebből arra következtetett, hogy az ismerősebb általában szimpatikusabb, pusztán a gyakorisága miatt.
Jozef Nuttin belga kísérleti pszichológus 1977 körül autópályán vezetés közben figyelte a rendszámokat, és azt találta, hogy előnyben részesítette azokat a rendszámokat, amelyek betűi a saját nevében is benne voltak. Elcsodálkozott azon, hogy emberek előnyben részesítenek olyan ingereket, amelyek hozzájuk kapcsolódnak, a puszta hozzájuk tartozás miatt, szemben a puszta ismerősséggel.
Az első tanulmány Nuttin a Leuveni Katolikus Egyetemen levő laborjában kísérleteket szervezett azzal kapcsolatban, hogy az emberek magasabbra értékelik azokat a betűket, amelyek a nevükben szerepelnek. Fontos volt úgy szervezni a kísérletet, hogy kizárjanak más tényezőket, például a puszta ismerősséget. Ugyanis ha olyan betűket választott volna, amelyek nagyon gyakoriak, akkor nem lehetett volna kizárni a puszta ismerősséget.
Módszer +Az első 11 ingerIrma MaesJef Jacobs A U A U M D M D T R T R I G I G V S V S E N E N A P A P L M L M H F H F E I E I J K J K
A puszta gyakoriság kizárására két alanynak is ugyanazokat a betűpárokat kellett kiértékelnie. Voltak betűk az adott alany, a vele párba állított másik alany nevéből, illetve további, véletlenszerűen választott betűk. Ebben az elrendezésben bármely eltérés a nevek hatásának tulajdonítható.
Például az oldalt látható táblázat Irma Maes és Jef Jacobs fiktív kísérleti alanyok számára készült. Az első pár az A és U betűkből áll: az előbbi nem szerepel Irma nevében, az utóbbi igen. A második pár az M és D betűk: az első szerepel Irma nevében, a második nem. Így végighaladnak a keresztnéven, majd a vezetéknéven is. Ezután Jef nevének betűi is szerepelnek. A betűk felsorolása visszafelé halad, hogy az alanyok ne olvassák ki nevüket a táblázatból. A szürkítés jelöli az egyes alanyok által kiválasztott betűket, amelyeket minél gyorsabban be kellett karikázniuk.
Az első teszteket 38 holland ajkú helyi iskoláslánnyal végezték. Szignifikánsan a saját nevük betűit részesítették előnyben a velük párba állított lányéval szemben. A másik az egyetem 98 holland ajkú hallgatóját vonta be, az olvasásban szerzett tapasztalat esetleges hatásának kimutatására. Négy további tényezőt variáltak: két betű helyett három betű; az előnyben részesítettől eltérő betűk áthúzása az előnyben részesítettel szemben; a QXYZ betűk bevonása, amelyek ritkák a holland nyelvben; a saját név betűinek előre vagy hátra sorolása. Az összes elrendezésben mutatkozott a névben szereplő betűk előnyben részesítése. A hatás akkor volt a legerősebb, amikor használták a QXYZ betűket, és a nem kiválasztott betűt ki kellett húzni. Nem voltak szignifikáns különbség a keresztnév, vezetéknév vagy mindkét név használata között. Habár a hatás a kezdőbetűk esetén volt a legerősebb, a többi betűnél is kimutatható volt. Diszkusszió Nuttin arra következtetett, hogy függetlenül a látási, hallási, esztétikai, szemantikai és gyakorisági jellemzőktől, az egyének előnyben részesítik azokat a betűket, melyek előfordulnak a nevükben. Eredményét a nárcizmus, Gestalt elmélet és tudatosság keretein belül fogalmazta meg, amit az 1985-ös cikk címében is kifejezett: "Narcissism beyond Gestalt and awareness: the name letter effect", ahol a nárcizmus az önszeretetre utalt; a "beyond Gestalt" azt fejezte ki, hogy a betűk egymástól elkülönítve szerepeltek; és a "beyond awareness" azt jelentette, hogy nem hívták fel az alanyok figyelmét arra, hogy a saját nevük szerepel. Nuttin azt állította, hogy az általa talált hatás elsőként néz a Gestalt és a tudatosság mögé.
Második tanulmány 1987-ben Hilde Sas közreműködésével megjelent Nuttin második tanulmánya, melyben leírta 1984–85-ben végzett kísérleteit. A hatás pszichológiai elméletekre vonatkozó messzemenő következményeire való tekintettel úgy döntött, hogy először annak robusztusságát, valamint elterjedtségét teszteli, és csak utána próbálja a mélyebb folyamatokat megérteni. A vizsgálatot kiterjesztette különböző nyelvekre és kultúrákra, habár csak egy, a görög használt más ábécét, mint a többi. Ki kívánta zárni a Belgiumban beszélt holland nyelv esetleges specialitásait. Módszere A kísérletek körébe 13 európai egyetemet vont be, 12 különböző nyelvvel: holland, angol, finn, francia, német, görög, magyar, olasz, norvég, lengyel, portugál és spanyol. A kísérleti elrendezést egyszerűsítették, hogy könnyebben szabványosítható és távolabbról is könnyen követhető legyen. Az alanyoknak a helyi ábécé összekevert betűi közül kellett hat betűt kijelölniük, hogy melyek a legszimpatikusabbak, és ezeket sorba is kellett állítaniuk, 1 a legszimpatikusabbnak, 2 a második legszimpatikusabbnak, és így tovább. Az új módszert Belgiumban tesztelték 2047 hallgatóval. Diszkusszió Összevetve a nyelveket és a betűket, egy betű 0,30 valószínűséggel lett kiválasztva, ha szerepelt az alany nevében, és 0,20 ha az alany neve nem tartalmazta. A legerősebb hatást a norvég és a finn eredmények mutatták, míg a leggyengébbet a magyar, a portugál és az olasz kísérletek jelezték. Itt is jelen volt a hatás, de nem ért el szignifikáns szintet. A csak a vezetéknevet használó kísérletekben is jelentkezett a hatás, de legerősebben a monogramokra vonatkozott; itt az összes kísérletben szignifikánsnak jelezték. A nevek kezdőbetűit 0,46 valószínűséggel választották ki. További kísérletek megmutatták, hogy a kezdőbetűk kizárásával is megmarad a hatás az összes nyelvben.
Nuttin az alapján is elemezte az eredményeket, hogy van-e az ország nevének hatása az adott nép tagjainak betűpreferenciájára. De nem talált ilyen, még a norvégoknál (Norge) és a magyar résztvevőknél sem. Ebből Nuttin arra következtetett, hogy az egyedi tulajdonnak olyan érzelmi következményei vannak, mint amik nem figyelhetők meg köztulajdon esetén.
Nuttin még arra is gondolt, hogy egyes országok autójele más, mint amivel az adott ország neve kezdődik. Magyarország mellett (H) ilyen Ausztria is (németül Österreich, autójele A). De a hatást ezzel kapcsolatban sem mutattak ki.
A kísérleti elrendezés tartalmazott egy másik feladatot betűk kizárásáról. Az alanyokat arra kérték, hogy jelöljék meg az általuk legkevésbé kedvelt hat betűt. A saját névben szereplő betűket szignifikánsan kevésbé jelölték meg így. Az előző feladathoz képest aszimmetrikus eredmény adódott: a 12 nyelv beszélői nagyjából egyetértettek abban, hogy mely betűk a legkevésbé szimpatikusak. Ez az aszimmetria hasonló ahhoz, ahogy Czapiński elemezte a társválasztást osztálykirándulásokon: több volt abban a konszenzus, hogy mely három osztálytárs a legkevésbé népszerű, viszont abban nem, hogy kik igen.
Fogadtatása Az eredmények meglepősége miatt maga Nuttin is évekig habozott, mielőtt elkezdte őket nyilvánosságra hozni. Először az European Association of Experimental Social Psychology 1984-es konferenciáján említette meg, majd megírta a fent említett 1985-ös és 1987-es cikkeket. Ezek széles szkepticizmussal találkoztak, egyszerűen nem hitték el. Loosen szerint az eredmények annyira hitetlenek, hogy egy józan gondolkodású kutató spontán hamisítványnak tekinti. Több más kutató kételkedett pszichológiai relevanciájában. A publikáció utáni első öt évben (1985–1989) az 1985-ös cikket egyetlen egyszer hivatkozták, és csak egyetlen egy másik egyetemen, az Ohio Állami Egyetemen Johnson ismételte meg a kísérletet amerikai hallgatókkal, és reprodukálta az eredményeket. Johnson a hatást kezdőbetű hatásnak nevezte, mivel ezekre a legerősebb a hatás. Nuttin vitatta ezt az elnevezést, mivel nincs szükség arra, hogy két jelenséget feltételezzünk ott, ahol egyet is elég.
Loosen kritikája a kísérleti elrendezés félreértéséből adódott. Úgy értelmezte, hogy a párokat véletlenszerűen választották; pedig a kiválasztás nem véletlenszerű volt, hanem az alanyokat úgy párosították össze, hogy nevükben a lehető szótag egyezzen.
Ez 1995-ben megváltozott, amikor is Greenwald és Banaji rámutatott arra, hogy ez használható az önbecsülés közvetett mérésére, ahogy azt Nuttin is állította. Az ezt követő öt évben, 1995-től 1999-ig 14-szer, 2000-től 2004-ig 50-szer, 2005-től 2009-ig 114-szer, és 2010-től 2014-ig megközelítően 200-szor hivatkozták. A hatást már nem vitatják, és Stieger, Voracek, és Formann megtermékenyítő hatásúnak nevezte 2012-es metanalízisükben, ami 44 tanulmányt dolgozott fel a hatásról. Az elemzés nem találta nyomát a publikációs torzításnak.
Jellemzői Hoorens 2014-es metaanalízisében, ami több tucat tanulmányt vizsgált, a hatást robusztusnak nevezte, a következők tekintetében: Hatókör: A hatás a nevek kezdőbetűire a legerősebb, de ezek kizárása esetén is érvényesül a név többi betűjére. Koole, Smeets, van Knippenberg és Dijksterhuis csak a nevek kezdőbetűire talált hatást. Nem: Két tanulmány kivételével a hatás ugyanolyan erős volt nőknél és férfiaknál. Kivételek: Albers, Rotteveel és Dijksterhuis, illetve Stieger, Preyss, and Voracek tanulmánya. A hatásba beleszólhat a férfiak és a nők különböző társadalmi szerepe. Ez mérhető a nem-saját név betűi hatással, ahol az alanynak azt kell megadnia, hogy a betűket mennyire érzi férfiasnak vagy nőiesnek. Az alanyok rendszerint a saját nemüket kapcsolják a saját nevük kezdőbetűihez. Kor: A hatás iskolás gyerekektől egészen az idős alanyokig megtalálható. Egyetlen kivétel Kernis, Lakey és Heppner tanulmánya.