Az édes élet (eredeti cím: La dolce vita, ejtsd: lá dolcse vitá) 1960-ban bemutatott olasz-francia film Federico Fellini rendezésében, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg főszereplésével. A film az 1960-as cannes-i fesztiválon elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát.
Az édes élet mérföldkő Fellini életműve alakulásában, egyúttal a modern európai filmművészetben is. Az, hogy a pápa és a polgári sajtó erőteljes társadalomkritikája miatt annak idején elítélte a filmet (még cenzúrát is emlegettek), ma már nem érdekes. Az, hogy Fellini rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz harmonizálása, a komponálás lett, felszabadító erővel bírt sok más filmesre, a korszerű filmnyelvre magára is.
Az olasz paparazzo kifejezés Az édes élet egyik szereplője, egy Paparazzo nevű fotós megjelenése óta használatos a köznyelvben. A szereplőt Walter Santesso alakította. A paparazzi a szó többes száma.
Cselekmény Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen „szertartásain” egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.
A film hét története bemutatja Marcello, a főhős környezetét. Marcello képtelen eldönteni, miképp, merre az életben. Vidékről került Rómába, korábban költő volt, aztán írónak készült, csak beszippantotta az újságírás. Élvezi az esték, éjszakák világát, a mulatozást, s bár pontosan tudja, hogy mit ér ez, nem tud, nem is akar kiszakadni belőle. Innen a spleenje, unottnak tűnő egykedvűsége.
A film nőalakjai: Marcello barátnője, Emma (Yvonne Furneaux), aki otthonról, gyermekekről álmodik és végtelenül unalmas. Sylvia (Anita Ekberg), a vérbő svéd színésznő, aki látszólag maga az életöröm, csak éppen veri a férje. Maddalena (Anouk Aimée), a dúsgazdag, unatkozó, léha nő, Marcello egyedül belé szerelmes.
A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner (Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is.
Szereposztás Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Magyar hangja (1. szinkron, 1972) Marcello Rubini Marcello Mastroianni Latinovits Zoltán Sylvia Anita Ekberg Váradi Hédi Maddalena Anouk Aimée Földi Teri Emma Yvonne Furneaux Almási Éva Fanny Magali Noël Esztergályos Cecília Steiner Alain Cuny Mensáros László Marcello apja Annibale Ninchi Gáti József Mario, paparazzo Walter Santesso Kern András Riccardo, villatulajdonos Riccardo Garrone Koncz Gábor Laura Laura Betti Halász Judit Robert Lex Barker Bitskey Tibor
Díjak, jelölések Cannes-i fesztivál (1960) díj: Arany Pálma – Federico Fellini Oscar-díj (1962) díj: legjobb kosztüm – Piero Gherardi jelölés: legjobb rendező – Federico Fellini jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv – Federico Fellini, Tullio Pinelli, Ennio Flaiano, Brunello Rondi jelölés: legjobb látvány – Piero Gherardi BAFTA-díj (1961) jelölés: legjobb film – Federico Fellini David di Donatello-díj (1960) díj: legjobb rendező – Federico Fellini
Jegyzetek
További információk
Roger Ebert kritikája La Dolce Vita Gyöngyösi S. Zoltán: Az édes élet (La dolce vita – 1960)
Kategória:1960 filmjei Kategória:Olasz fekete-fehér filmek Kategória:Olasz filmdrámák Kategória:Federico Fellini-filmek Kategória:Rómában játszódó filmek Kategória:Arany Pálmával díjazott filmek