bélyegkép|alt=Salon d'Automne 1903, katalógus borítólapja|Salon d’Automne 1903 a katalógus borítólapja A Salon d’Automne ([salɔ̃ d‿otɔn], magyarosan kb. „szalon dotonn”) magyarul Őszi Szalon, egy 1903 óta minden ősszel a Société du Salon d’Automne (Őszi Szalon Társaság) által Párizsban megrendezett, külföldi művészeket is fogadó, nagyszabású, multidiszciplináris művészeti kiállítás, mely a hivatalos művészet konzervativizmusa elleni reakcióként jött létre, és fennállása óta számos új művészeti irányzat születésének színtere volt.
Az 1903-as nyitó kiállításon kívül az Őszi Szalon történetében három másik dátum is történelmi jelentőségű. 1905-ben a fauvizmus születésének színtere volt, 1910-ben innen indult a kubizmus. 1912-ben pedig a kiállítás idegengyűlölő és antimodernista viszályt eredményezett Franciaország Nemzetgyűlésében. Az Őszi Szalon tanúja volt a 20. század szinte összes jelentős áramlata megjelenésének és fejlődésének, mint például a futurizmus, az orfizmus, az absztrakt művészet, a szürrealizmus.
Alapítása Az Őszi Szalon Társaságot 1903-ban Frantz Jourdain francia építész, műkritikus és irodalmár hozta létre Hector Guimard George Desvallières, Eugène Carrière, Félix Vallotton, Édouard Vuillard, Eugène Chigot, Georges Rouault és mások közreműködésével. A 89 alapító tag mellett számtalan tiszteletbeli tagot, és rendes tagot számlált az Őszi Szalon Társaság már az alapítás évében is. Frantz Jourdain elnök mellett Eugène Carrière és Albert Besnard a társaság tiszteletbeli elnökei lettek. Alelnökök Yvanhoë Rambosson és George Desvallières voltak. Olivier Sainsère, politikus és művészetek patrónusa, is a Salon d’Automne tiszteletbeli bizottságának tagja volt.
Az utolsó pillanatig függőben volt az első kiállítás előtt még az épülethasználat engedélyezése is. Az adminisztrációs feladatokat a holland Jean-Henri Jansen által alapított Maison Jansen interieur design cég vállalta, amelynek nagy szerepe volt a finanszírozásban is, és gondoskodott a helyszín, a Petit Palais sötét alagsorának megvilágításáról. Jansen és Jourdain kitartásának volt köszönhető, hogy sikerült elhárítani minden akadályt.
Az Őszi Szalon nonprofit társaság, mely 1920 óta közhasznú társaságként működik.
A Szalon korai éveiben olyan elismert művészek, mint Pierre-Auguste Renoir támogatták az új kiállítást, sőt Auguste Rodin is bemutatott több művet.
A társaság tagja lehetett, akit az alapító tagok meghívtak. Azóta tag lehet az is, aki jelentkezését az Őszi Szalon kiállításaira ötször elfogadták, és ötször részt vett a kiállításon.
A Salon d’Automne platformja a kiállításra való nyílt jelentkezésen alapult, amely a művészet minden területéről fogadta a művészeket. A zsűritagok magának a társaságnak a tagjai voltak, nem az Akadémia, az állam vagy a hivatalos művészeti intézmények tagjai.
Az Őszi Szalon célkitűzése bélyegkép|alt=Petit Palais Párizs|Petit Palais, Párizs bélyegkép|alt=Grand Palais, Párizs|Grand Palais, Párizs Jourdain a Salon d’Automne létrehozása előtt befolyásos művészeti kritikusi szerepe mellett a Chicagói Világkiállítás (1893), a Brussels International Exhibition (1897) és a Paris Exposition Universelle (1900) dekoratív művészeti zsűrijének tagja volt. Jourdain világosan felvázolta az akadémiai út követésének veszélyeit a Paris Exposition Universelle (1889) áttekintésében, ugyanakkor rámutatott a művészet számára a mérnöki esztétikában rejlő lehetőségekre, a díszítőművészettel való fúzió és a társadalmi reform szükségességére. Hamarosan a tradicionalizmus elszánt kritikusaként és a modernizmus buzgó híveként vált ismertté, bár később a kubisták még számára is túl messzire mentek.
A társaság megalapítása és az első kiállítás megrendezése a hivatalos Párizsi Szalon konzervatív politikája elleni reakció volt, és szinte azonnal a 20. századi festészet, rajz, szobrászat, grafika, építészet és dekoratív művészet új áramlatainak és innovációinak bemutatója lett.
A művészi szabadság védelmében Jourdain nem egyéneket, hanem intézményeket támadott konzervativizmusuk miatt, mint például a Société Nationale des Beaux-Arts, a Société des Artistes Français és az École des Beaux-Arts (Párizs) fellegvárait, amelyeket akkoriban a művészet legfőbb iskolájaként ismertek el.
Frantz Jourdain meggyőződése volt, hogy a műkritikusnak kettős szerepet kell betölteni, mert kötelezettsége van mind a művészek, mind a közönség felé. Így egyfelől mecénási, másfelől közművelői szerepe van. Koncepciójában a nyilvános kiállítások fontos társadalmi funkciót töltöttek be azáltal, hogy fórumot adtak ismeretlen, újító, feltörekvő művészeknek, és lehetőséget adtak a nagyközönségnek az új művészet megértéséhez. Jourdain meggyőződése szerint, a kritikusok úgy járulhatnak hozzá a társadalom fejlődéséhez, ha felrázzák a közönséget önelégültségéből és szembesítik az új ötletekkel.
A Párizsi Őszi Szalon célja az volt, hogy ösztönözze a képzőművészet fejlődését, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson különböző nemzetiségű fiatal művészek számára, és platform legyen az impresszionizmus terjesztéséhez és népszerűsítéséhez a közönség körében.
A kiállítás őszi időpontjának megválasztása több szempontból is stratégiai döntés volt: elkülönült időben a másik két nagy szalontól, a Société Nationale des Beaux-Arts ill. Société des Artistes Français kiállításaitól, amelyekre mindig tavasszal kerül sor, és általában a tél folyamán készült műtermi munkákat mutatják be. Ezzel szemben az új szalon őszi időpontja, alkalmat ad a művészeknek, hogy a nyár folyamán a szabadban készített, legfrissebb alkotásaikat állítsák ki.
A Salon d’Automne kitűnik multidiszciplináris megközelítésével, mivel nyitott festményekre, szobrokra, fényképekre (1904-től), rajzokra, metszetekre, iparművészetre. Teret ad zenészek, írók és költők bemutatkozására is. Többé-kevésbé iskolánkénti elrendezése és ennek köszönhető áttekinthetősége is erényei közé tartozik. A külföldi művészek különösen számosan képviseltetik magukat.
Az 1903 évi első Őszi Szalon bélyegkép|alt=Paul Gauguin, Táj Dominikán lóval és disznóval (Hiva Oa), 1903|Paul Gauguin, Táj Dominikán lóval és disznóval (Hiva Oa), 1903 Az első Őszi Szalont a Petit Palais rosszul megvilágított, párás pincéjében tartották, mivel a Grand Palais kiállítóterét nem bocsájtották az Őszi Szalon Társaság rendelkezésére. Míg Rodin üdvözölte a törekvést, és rajzokat nyújtott be, nem volt hajlandó csatlakozni a társasághoz, mert kételkedett a sikerben.
Ennek ellenére az első Őszi Szalon váratlanul sikeres volt, és széles körű kritikai elismerést kapott. A kiállítás számtalan progresszív művész munkáit mutatta be, akik közül kiemelhető Pierre Bonnard (Nr. 62-64), Henri Matisse (Nr. 386-387), Francis Picabia (Nr. 438-440), Jacques Villon (Nr. 566-567), Édouard Vuillard (Nr. 568-569), Félix Vallotton (Nr. 558-559), Henri Manguin (Nr. 391-393), Armand Guillaumin (Nr. 270-272), Henri Lebasque (Nr. 344-346), és Gustave Loiseau (Nr. 363-365). Az 1903-as Őszi Szalon külön megemlékezett Paul Gauguinről néhány festményével, aki ennek az évnek a tavaszán, 1903 május 8-án hunyt el.
Három magyar származású művész is részt vett az 1903-as Őszi Szalon kiállításán. Szikszay Ferenc tanulmányait a Julian Akadémián, Párizsban végezte, itt festette tájképeit és alakos kompozícióit is. Őszi reggel Bretagne-ban (Nr. 530) és Tavasz Normandiában (Nr. 531) című képeivel szerepelt a kiállításon. Kunffy Lajos jogi tanulmányokat végzett, ezzel párhuzamosan pedig az Iparrajziskolában és Vágó Pál műtermében folytatta művészeti tanulmányait. 1890-ben Hollósy Simon müncheni magániskolájába járt, majd Párizsban a Julian Akadémián folytatta tanulmányait. Két festménnyel szerepelt az Őszi Szalonon (Nr. 329-330). Zubriczky Lóránd művészeti tanulmányokat Budapesten, Münchenben és Párizsban folytatott. Tanulmányai végeztével Párizsban telepedett le, majd az I. világháború kitörése után Genfbe költözött. A budapesti Műcsarnokban és a Párizsi Szalonban gyakran szerepelt kiállításokon. Téli táj a Szajna partján című képével szerepelt a tárlaton.
Jourdain, aki jól ismerte a művészet sokrétű világát, pontosan megjósolta, hogy a siker ellenségeskedést fog gerjeszteni, részben azokban a művészekben, akik nehezményezték az 1903-ban Gauginnek és 1904-ben Cézanne-nak szentelt kiemelt figyelmet, másrészt akadémiai körökben, akik kifogásolták a dekoratív művészet felé irányuló figyelmet, illetve nem sokkal később a kubistákban, akik azt gyanították, hogy a zsűri velük szemben a fauve-okat részesítette jogtalan előnyben. Még Paul Signac, a Salon des Indépendants elnöke sem bocsátotta meg Jourdainnek, hogy rivális szalont alapított.
Amit nem látott előre, az az új szalon jövőjét veszélyeztető megtorlás volt. Carolus-Duran, a Société Nationale des Beaux-Arts elnöke, azzal fenyegetőzött, hogy kitiltja Société-ből azokat a művészeket, akik fontolóra veszik a Salon d’Automne kiállításán való részvételt. Jourdain védelmében a nagy tekintélyű Eugène Carrière nyilatkozatot adott ki, hogy ha választásra kényszerül, csatlakozik a Salon d’Automne-hoz, és kilép a Société Nationale des Beaux-Arts-ból. A vitáról szóló sajtócikkek által keltett értékes publicitás a Salon d’Automne javára vált. Így Eugène Carrière megmentette a frissen induló szalont.
1903 októberében Henry Marcel lett a Beaux-Arts de Paris igazgatója, aki pártolta az Őszi Szalont, és biztosította, hogy a következő évben a tekintélyes Grand Palais-ban kerülhetett megrendezésre. A Salon d’Automne sikere azonban nem pusztán a viták kapcsán kialakult figyelemnek volt köszönhető, hanem annak, hogy kiállításai óriási hatást gyakoroltak a művészeti világra és a nagyközönségre, 1903-tól az első világháború kezdetéig. Minden egymást követő kiállítás a modern művészet fejlődésének egy-egy jelentős mérföldköve volt. Gauguin és Cézanne retrospektív kiállításai után itt mutatkoztak be a fauve-ok (André Derain, Henri Matisse); ezt követték a proto-kubisták (Georges Braque, Jean Metzinger, Albert Gleizes, Henri Le Fauconnier, Fernand Léger és Robert Delaunay), majd a kubisták, az orfisták és a futuristák.
Őszi Szalon 1904 bélyegkép|alt=Párizsi Őszi Szalon 1904, Cézanne terem, Ambroise Vollard |Párizsi Őszi Szalon 1904Cézanne terem, Ambroise Vollard A nagyon hamar elért sikert bizonyítja, hogy 1904-től az Őszi Szalont már nem a Petit Palais pincéjében rendezték meg, hanem a Grand Palais-ban. Ebben az évben Paul Cézanne, Odilon Redon és Pierre-Auguste Renoir festményei még mindig nagyjából illeszkedtek az elfogadott művészeti irányzatba, de az 1905-ös botrányosra sikerült esemény főszereplői, Henri Matisse, Henri Manguin, Albert Marquet és Charles Camoin már jelen voltak a XVII számú teremben.
Az 1904-es Salon d’Automne egyik termét Paul Cézanne-nak szentelték a kiállítás rendezői. A művész harmincegy alkotása volt látható, köztük különféle portrék, önarcképek, csendéletek, tájképek és fürdőzőket ábrázoló festmények (katalógus 106. oldal). Sok műalkotás Ambroise Vollard gyűjteményéből származott, így a festmények mellett Cézanne által készített fényképek is (Nr. 2045-2047), melyek a fotó szekcióban voltak kiállítva.
Külön terem mutatta be Puvis de Chavannes negyvennégy alkotását. (108.o.) Egy másik termet pedig Odilon Redonnak szenteltek hatvannégy alkotással, köztük festményekkel, rajzokkal és litográfiákkal. (111. oldal) Auguste Renoir (115. o.) és Henri de Toulouse-Lautrec (117. o.) is külön helyiséget kaptak harmincöt, illetve huszonnyolc alkotással.
Pierre Bonnard két festménnyel (Nr. 114-120) és egy művel a metszet és litográfia szekcióban (Nr. 1866) vett rész az Őszi Szalonon.