Magyarország 1957–1989 közötti időszaka, más néven a Kádár-korszak a Magyar Népköztársaság 1956. november 7-e és 1989. október 23-a közötti történelmének közkeletű elnevezése, nevét az országot 1988 májusáig vezető Kádár Jánosról kapta.
Megtorlás és konszolidáció (1956–1963) bélyeg|260px|Kádár János (jobbra) Willi Stoph mellett (1958. július 12. Berlin) bélyeg|150px|bal|Magyarország címere 1957–1990 között(„Kádár-címer”) bélyegkép|jobbra|260px|Szepesi György 1960. május 1-i riportot készít Kádár Jánossal a Felvonulási tér dísztribünjén Az 1956-os forradalom leverésével egy időben Kádár Jánost jelölték ki Moszkvában magyar vezetőnek (bár Münnich Ferenc is esélyes volt rá). A kádári megtorlás során három év alatt mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint személyt börtönöztek be, 16-18 ezer főt internáltak. RestauráltákMagyarország a XX. században - A kommunista egyeduralom restaurálása, mek.oszk.hu a Magyar Dolgozók Pártja irányításával 1948–1950 között kiépült kommunista diktatúraGyarmati György: A diktatúra intézményrendszerének kiépítése Magyarországon (1948–1950 , rev.hu intézményrendszerét, ugyanakkor az új hatalom igyekezett féken tartani az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) néven újjáalakuló, a hatalmi konstrukcióhoz szervezett kommunista párton belüli sztálinista ellenfeleit is. Rákosi Mátyást, Gerő Ernőt és keményvonalas társaikat 1962-ben végleg kizárták a pártból. A megerősödött diktatúra egyik fő politikai célja továbbra is az állampolgárok minél szervezettebb hatalmi felügyelete maradt. A terrort azonban lényegében már 1956/57 fordulójától csak szelektív módon alkalmazták. A hidegháború enyhülő szembenállásában az ENSZ és Nyugat-Európa politikája és állásfoglalása az úgynevezett „magyarkérdésben” egyértelművé tette, hogy az 1956 előtti politikához nincs visszatérés. Kádár (és ezáltal az egész ország) legitimitását a nyugati hatalmak ugyanis Magyarország ENSZ csatlakozásához kötötték, az ENSZ viszont 1958. december 12-én elfogadott állásfoglalásában elítélte a rendszert és napirendjén a „magyar kérdés” egészen a kádári kompromisszumig szerepelt.ENSZ-jelentés II.N (30–32. o.)
Mint a forradalom előtti rendszer népszerűtlenségének egyik fő tényezőjét, az ÁVH-t nem szervezték újjá, arra viszont megvolt a lehetőség, hogy egykori tagjai az új fegyveres testületekbe, például az újjászerveződő rendőrségbe vagy munkásőrségbe jelentkezzenek. Sokan közülük éltek is ezzel a lehetőséggel.
A kompromisszum értelmében Kádár 1956 elítéltjeinek általános amnesztiát hirdetett. (Amelynek keretében 1960-ban, majd 1963. március 15-én a bebörtönzöttek mintegy 80%-át kiengedték.)Papp Sándor - Kádár haknija / az 1963-as amnesztia (24.hu, 2016.10.26.) Cserébe Magyarországot nemzetközileg elfogadták, lehetővé vált nagykövetek delegálása és fogadása, a nagyobb magánéleti szabadság és karrierlehetőségek engedélyezéséért cserébe a politikai aktivitás szigorú korlátait fenntarthatta, így lekerült a magyarkérdés az ENSZ asztaláról. 3000 politikai foglyot szabadon engedtek, de nem mindenkit, mert sokakat köztörvényesként ítéltek el.
1957. május elsején, alig fél évvel a forradalom leverése után a Hősök terén több százezres tömeg vett részt (nemzeti színű és vörös zászlókkal) a hivatalos ünnepségen és majálison és ezt mint Kádár melletti rokonszenvnyilvánítást tüntették fel. Valójában inkább a megfélemlítés, a felvonulás munkahelyi kötelezővé tétele, illetve a beletörődés és a szép tavaszi idő, a majális vitte ki az embereket.Magyarország története 43. rész - A Kádári Konszolidáció, ismeretterjesztő filmsorozat 2009, MTV
A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) utódjaként 1957-ben megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), a párt ifjúsági szervezete. A még 1948-ban létrejött Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) nem érdekképviseletként működött, hanem a párt utasításait követte.
A forradalom során megroppant és eleve elavult szerkezetű gazdaság talpra állítását és a konszolidációt a KGST, a Szovjetunió, Románia és Kína támogatta kölcsönökkel, áruhitelekkel és segélyekkel. Persze a szovjetek utalták a legnagyobb összegeket, a hitelkeretek felhasználási módjait azonban szinte teljes körűen megszabták.Honvári János - A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában (archivnet.hu, 7. évfolyam, 2. szám, 2007)
1961-re befejeződött az erőszakos kollektivizálás, aminek során a parasztokat sok esetben adminisztratív eszközökkel, zsarolással, veréssel kényszerítették, hogy földjeiket adják át a termelőszövetkezetek számára.Kislexikon az OSZK honlapján (hozzáférés: 2012. november 10.) Eredményeként a földek 90%-a TSZ-ek, állami gazdaságok kezére került. Megszűnt a beszolgáltatás rendszere és biztonságossá vált az élelmiszerellátás. 1963-ra minden településre eljutott az elektromos energia. Több figyelmet fordítottak a könnyű- és élelmiszeriparra, de fennmaradt a tervgazdálkodás és a torz iparszerkezet pazarló, túlszabályozott és bürokratikus rendszere. Az infrastruktúrát továbbra is elhanyagolták. Környezetvédelmi szempontok fel sem merültek.
Érett kádárizmus (1963–1979) bélyegkép|balra|250px|Ifjúgárdista gázálarcban az 1977-es VIII. Országos Ifjúgárda Szemlén bélyegkép|250px|A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház megnyitása, 1976. április 3-án A pártvezetés 1963-ra kicserélődött, teljesen autoriterré (tekintélyelvűvé) vált, már nem törekedett a totális diktatúrára, az emberek teljes körű ellenőrzésére. A sztálinista kádereket alsóbb pozíciókba küldték. Finomítottak a módszereken, az elnyomás közvetetté vált.Bihari Dániel - Ez volt a kádári elnyomás lényege (24.hu, 2020.06.21.) Kádár 1962-ben meghirdette az „aki nincs ellenünk, az velünk van”Méray Tibor 1961. október 23-án a külföldi ellenzéki Irodalmi Újságban megjelent Csodatevők vagy egyszerű emberek című írása alapján, ahol az író az 1956-os forradalom ötéves évfordulója kapcsán írta ezt véleményeként az adott állapotokra. Nem ismeretes Kádár hogy jutott hozzá az itthon betiltott külföldi újsághoz, de egyértelműen ez inspirálhatta az ominózus kijelentésre egy hónappal később december 8-án, a Hazafias Népfront kongresszusán, amit eztán neki tulajdonítottak. politikáját, már nem volt kötelező hitet tenni a rendszer mellett, de ellene továbbra is tilos volt cselekedni akár szóban, akár más formában. A pártállam puha diktatúrája időszakában Magyarországot a nyugati sajtóban gyakran a szocialista tábor „legvidámabb barakkjának” nevezték, összehasonlítva más szocialista országok keményebb diktatúrájával, de hívták „gulyáskommunizmusnak” és "fridzsiderszocializmusnak" is a korszak élhetőbb körülményeire utalva. Mivel a pártvezetés úgyis a közreműködésük lehetősége nélkül, a fejük felett hozta a döntéseket, a nép elfordult a politikától.
Néhány kérdés tabunak számított az ellentmondásokban bővelkedő rendszer irányított nyilvánosságában: a rendszer legitimitását, ideológiai alapjait tilos volt megkérdőjelezni (például a szovjet megszállás valóságátÁtmenetinek indult hazánk szovjet megszállása, végül 47 évig tartott - 24.hu, 2024.06.20., a proletárdiktatúra szükségességét, a teljes foglalkoztatottság miatt a gyárkapun belüli rejtett munkanélküliség tényét, 1956 keményvonalas kádárista értékelését, Kádár János személyét, a kiterjedt szociális ellátórendszerBódi Ferenc - Helyi szociális ellátórendszer Magyarországon / A szociális ellátórendszer kifejlődése Magyarországon, történeti háttér, nemzeti sajátosságok (Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011) Majtényi György - A Kádár-kor társadalma / MTA doktori értekezés (A Magyar Tudományos Akadémia Repozitóriuma, 2020) következtében a nyolcvanas évekre ugyan mérséklődő, de megmaradó szegénység tovább élésétBalogh Ebner Márton - Az alsóbb társadalmi rétegek fogyasztása a Kádár-korszakban (Napi Történelmi Forrás, 2016.10.06.)). Ezen felül azonban a legtöbb téma – a pártirányítás alatt álló sajtóban – gyakorlatilag vitatható volt az értelmiség részéről. Másfelől azonban bővült a lakosság titkosszolgálati megfigyelése, nőtt a besúgóhálózat, noha az NDK-beli szintet sohasem érte el. Csökkent a gyerekszületések száma (mint egyébként egész Nyugat-Európában is), amin az 1967-ben bevezetett GYES és az 1985-től utalt GYED bevezetése csak minimálisan tudott enyhíteni. 1971 és 2009 között létezett a szociálpolitikai támogatási rendszer (ismertebb nevén a "Szocpol"), amely a gyerek(ek)et vállaló családok önálló lakhatáshoz jutását segítette vissza nem térítendő támogatás formájában. (1986-ig célzottan csak lakótelepi panellakásokra lehetett igényelni. 1994-től megszüntetéséig megemelték az összegét.)https://www.ingatlantajolo.hu/blog/szocpolrol-altalaban-2627.html
Az egyház korábbi uralkodó szerepét a magánéletben is igyekeztek visszaszorítani, az egyházi keresztelő helyett szocialista névadó ünnepséget, templomi szertartás helyett polgári, munkásőr vagy KISZ-esküvőt szorgalmaztak, egyházi végtisztesség helyett bevezették a társadalmi szervezetek által lebonyolított temetési szertartást. Ezek azonban csak az MSZMP párttagok számára voltak kötelezően elvártak.Családi ünnepeink metamorfózisa a Kádár-korszakban - karpatmedence.net
bélyegkép|jobbra|250px|Újpalotai életkép Ikarus busszal és a Víztoronyházzal. A lakótelepek megoldották a nagyvárosokba áramló falusi népesség lakásproblémáját, a távfűtés, a fürdőszoba és az angol WC pedig pozitív minőségi ugrást képviselt az életformában Az érett Kádár-rendszert a „gulyáskommunizmus” jellemezte, mert 1956 miatt stratégiai kérdésnek tekintették a hétköznapi szintű elégedettséget, ezért igyekeztek bármi áron, akár fenntarthatatlan módon is növelni az életszínvonalat.Slachta Krisztina - Társadalmi átalakulás a Kádár-korszakban (1956-1989) - (ÁRKÁDIA szakmódszertani portál, 2019.05.16. Üdülők és szállodák sokasága épült, általánosan elterjedt a nyaralás lehetősége. Korlátozottan engedélyezték a külföldi (akár nyugati) utazásokat: három évenként lehetett ilyen irányú kérvényt benyújtani, amit a hatóságok vagy engedélyeztek vagy elutasítottak. Ugyan lassú ütemben, de fejlődésnek indult a közlekedés és a távközlés. A támogatott magánházak (ekkor terjedt el a kisebb települések arculatát meghatározó Kádár-kocka) mellett lakótelepek tömege épült, jelentős részük panelházakból. Kórházakat és orvosi rendelőket emeltek, 1975-től (1998-ig) állampolgári jogúvá vált és 100%-os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya, javultak az egészségügyi mutatók. Hozzá lehetett jutni tartós fogyasztási cikkekhez. Oktatási intézmények tucatjai épültek és javult az iskolázottsági szint. A politikailag megbízhatóak számára a szintén ingyenes felsőoktatás is elérhető volt osztályhelyzettől függetlenül. 1960-1978 között évente emelkedett a reálbér.
bélyegkép|balra|150px|Csak szocialista országokba érvényes útlevél 1972-ből
A fejlődés forrása kezdetben az alacsony energiaárak mellett az egyre csökkenő ütemben növekvő termelés volt. A hatékonyság javítása érdekében a kommunista vezetés megpróbálta néhány piaci ösztönző óvatos – de akkoriban bátornak számító – bevezetését 1968-ban. Ez volt az úgynevezett új gazdasági mechanizmus. Az ambiciózus intézkedések a mezőgazdaságban hozták a legnagyobb sikereket, ahol a termelőszövetkezetek önállósodásával és a háztáji magángazdaságok (mezőgazdasági kistermelők) engedélyezésével jelentős életszínvonal-emelkedés következett be.Varga Zsuzsanna - Az Új Gazdasági Mechanizmus elfeledett sikertörténete: a termelőszövetkezeti szektor – In: Betekintő, 2018/2. szám. A termelőszövetkezetek ezután ipari melléküzemágakat is létrehozhattak. A szocializmus Moszkva akarata ellenében történő reformálhatóságába vetett remény a prágai tavasz leverésének hatására elillant. A gazdasági reform eredményeit vissza kellett fogni, mert a növekvő belső zavarok nem szovjet típusú politikai megoldását Kádár a Csehszlovákiában történtek után nem vállalta.