A fonológiai szó az a tartomány, amelyben bizonyos – nyelvtől függő – fonológiai szabályok működnek.
A fonológiai szó tartományára jellemző jelenségek a magyarban
A magánhangzó-harmónia. A toldalékolt szavak általában fonológiai szónak minősülnek, mivel a toldalékok túlnyomó többsége illeszkedik a tőhöz. A -kor képző azonban önálló fonológiai szót alkot. Az összetett szavak nem alkotnak fonológiai szót, mert az összetételi tagok között sosem működik a magánhangzó-harmónia. A h-törlés. Néhány szavunk tővégi h-ja (fonológiai) szó végén és mássalhangzóval kezdődő toldalékok előtt kiesik: cseh [cse], cseh+nek [csenek], cseh+vel [csevel], cseh+hez [csehez], azonban: cseh+ül [csehül], cseh+ek [csehek]. Mivel az összetett szavak nem fonológiai szavak, csupán az összetételi tagok azok, az összetételi határon a h ugyanúgy néma, mint szó végén: Cseh+ország [cseország] (nem pedig [csehország]). (Más szavak esetében a h nem a semmivel, hanem a "kemény h-val" ([x]), például düh, doh. A palatalizációs hasonulás. Ha t, d, n után j következik, a fonológiai szón belül bekövetkezik a hasonulás, a fonológiai szó határán (azaz például az összetett szavak tagjainak határán) azonban nem, vö.: kád+juk [kággyuk], de kád+lyuk [kádjuk]; kánon+ja [kánonnya], de kánon+jog [kánonjog]. Ha egy dentális felpattanó zárhangot (t, d) szibiláns (s, sz, z, zs) követ, a kapcsolatukból fonológiai szón belül affrikáta (c, cs, dz, dzs) születik. Például hat+szor [haccor]. A szóösszetételi tagok határa a fonológiai szó határa is, ezért azon keresztül a hasonulás nem megy végbe: hat+szög [hatszög]. Hasonló jelenség figyelhető meg az eltérő képzéshelyű szibilánst megelőző affrikáták esetében is: bohóc+ság [bohóccság] (hosszú cs), de bohóc+sapka [bohóc-sapka] (külön ejtett [c] és [s]).
Megjegyzés: A fenti különbségek nem mindig érvényesülnek maradéktalanul. A hasonulások lassú, gondos beszédben időnként a fonológiai szó tartományán belül sem mennek végbe, gyors, hanyag beszédben viszont a fonológiai szavak határán is végbemehet.
Lásd még
szó lexikai szó morfológiai szó szintaktikai szó
Irodalom
É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan. Osiris, Budapest, 1998. 189. Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia Szerk. Kiefer Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. 77. Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia Szerk. Kiefer Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 242-268.
Szo