A lexikai szó olyan nyelvi alakzat, melynek jelentése nem vezethető le alkotóelemeinek jelentéséből (azaz nem kompozicionális). A szerkezetileg tovább nem bontható elemek mind lexikai szavak. (Ez a meghatározás azt is lehetővé teszi, hogy akár affixumokat is lexikai szavaknak tekintsünk, ám ez nem szokás.)
Bármilyen szerkezetű összetett nyelvi elem egyaránt lehet kompozicionális vagy nem kompozicionális (időnként a homonim szerkezetek is):
összetett szó: vasrúd 'vasból készült rúd' – kompozicionális, nem lexikai szó; vasút 'közlekedési eszközrendszer' – nem kompozicionális, lexikai szó képzett szó: franciázik 'franciát tanul' – kompozicionális (vö. angolozik, németezik stb.), nem lexikai szó franciázik 'orális szexszel van elfoglalva' – nem kompozicionális, lexikai szó jelzős szerkezet: meleg hely 'ahol magas a hőmérséklet' – kompozicionális, nem lexikai szó meleg helyzet 'veszélyes szituáció' – nem kompozicionális, lexikai szó egész mondat: Veri a szomszéd a feleségét – kompozicionális, nem lexikai szó Veri az ördög a feleségét 'esik az eső és süt a nap' – nem kompozicionális, lexikai szó
Lásd még
szó fonológiai szó morfológiai szó szintaktikai szó
Irodalom
É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan. Osiris, Budapest, 1998. 189. Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia Szerk. Kiefer Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. 78.
Szo