Alexandre Falguière, teljes nevén Jean Alexandre Joseph Falguière (Toulouse, 1831. szeptember 7. – Párizs, 1900. április 20.) francia szobrász és festő.

Pályafutása

Toulouse-ban született a Valade utca 5. szám alatt, apja, Joseph, asztalos volt.Pierre Salies, Dictionnaire des rues de Toulouse, 1. kötet, Milan kiadó, Toulouse, 1989. 456. o. Bernard Griffoul-Dorval szobrász osztályába került a toulouse-i Képzőművészeti és Iparművészeti Iskolában (École supérieure des Beaux-Arts de Toulouse). Itt elért sikerei eredményeként ösztöndíjat kapott, hogy Párizsban folytathassa a képzését, azonban egzisztenciájának megteremtése érdekében előbb munkába állt Albert-Ernest Carrier-Belleuse szobrászművész igen jól menő cégénél, majd Jean Louis Chenillion mellett dolgozott.Léonce Bénédite, Gustave Larroumet (előszó), Alexandre Falguière, Librairie de l'art ancien et moderne, 1902. 5. o.

1854-től tanult az École des Beaux-Arts-ban, ahol Jouffroy tanítványa volt, de nem követte mestere klasszikus irányát, hanem kezdettől fogva a művészi valóságábrázolás híve volt, így a realizmus egyik első mesterének tartják, bár őt az antik szellem is befolyásolta. Tulajdonképpeni eleme a kisplasztika, kedvenc kísérleti anyaga az agyag. 1859-ben elnyerte a Római Díjat a „Mézence blessé, sauvé par l'intrépidité de son fils Lausus” (A megsebesült Mezentius, akit fia, Lausus bátorsága mentett meg) című bazalt domborművével,Mesentius, akit Aeneas megsebesített és fia Laususz megmentett című, Falguière, 1859, reliefFalguière alkotása a Joconde adatbázisban. Megtekintve 2023-05-01 párhuzamosan Louis-Léon Cugnot-val, aki azonos témájú reliefjével szintén elnyerte a díjat.Louis-Léon Cugnot reliefje, 1859 Az ösztöndíj birtokában 1860 és 1864 között a Villa Medici lakója volt, ahol 1861-ben újra találkozott toulouse-i földijével, Raymond Barthélemyvel, aki 1860-ban nyerte el a Római Díjat, és aki egykor Toulouse-ban ugyancsak Griffoul-Dorval tanítványa volt.

Párizsba visszatérve már hírneve volt, a rue de l'Ouest 36.(Luxembourg kerület, ma rue d'Assas 68.) szám alatt lakott.

1864-ben nagy sikert aratott bronzalakjával, mely egy kakasviadalban győztes fiút ábrázol („Le Vainqueur au combat de coqs”),Le Vainqueur au combat de coqs, Musée des Augustins, Toulouse. Bronz, 1864-es Párizsi Szalon; márvány, 1870-es Párizsi Szalon és készült fából is. és 1869-ben Szent Tarzíciusz vértanúságát ábrázoló szoborművével.Tarcisius, martyr chrétien, Musée des Augustins, Toulouse, 1868. Azután elkészítette a Dráma alakját a párizsi új opera számára (1869), Pierre Corneille ülőszobrát a Comédie-Française számára, az Egyiptomi táncosnőt (1873), Toulouse város megbízásából Svájc allegorikus alakját, aki egy francia katonát támogat (1875),Svájc, 1874. Musée des Augustins a Zenét, az Asszonyt pávával,Pávás nő, Musée des Augustins. Lamartine szobrát Mâconban (1878). Tőle való Ázsia alakjaKépek: Ázsia, Alexandre Falguière az 1878. évi párizsi világkiállítás Trocadéro palotája előtti szökőkúton,A Trocadéro szökőkút 1900-ban jelenleg a párizsi Musée d'Orsay előtt öt másik, hasonló méretű öntöttvas szoborral együtt látható, amelyek mindegyike egy-egy kontinenset (Észak és Dél-Amerika külön) képvisel.Európa, Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika és Óceánia szobrai, Párizs

1882-ben a párizsi École des Beaux-Arts professzorává nevezték ki, és a Művészeti akadémia (Académie des Beaux-Arts) tagjává választották. Falguière tanítványai közé tartozott Antonin Mercié, Alfred Jean Halou, Laurent Marqueste, Gaston Schnegg, Camille Crenier, Achille Jacopin, Maurice Bouval és Jean-Marie Mengue, akik közül a leghíresebb Antoine Bourdelle volt.

1882-ben feltűnést keltett Diana istennő szobrával, 1883-ban elkészítette Gambetta szobrát Cahors-ban, 1893-ban Grévyét Dijonban. További emlékszobrai: Courbet admirálisról Abbeville-ben, Balzacról Párizsban az Avenue de Friedlandon, Lafayettről, Washingtonban). Ezután a párizsi Pantheon számára készített egy forradalmat dicsőítő csoportozatot. Legkedvesebb témája a meztelen női test, amelyet tökéletes tudással, francia könnyedséggel mintázott meg. Mellszobrai is értékes alkotások. Festéssel is foglalkozott, de képei (A birkózók, 1875;Lutteurs. A Musée d'Orsay honlapja Káin és Ábel;Káin és Ábel, 1876. Musée des Beaux-Arts de Carcassonne az Ülő Diána, Keresztelő János lefejezése; Sphynx stb.) kevésbé keltették fel a közfigyelmet. 1898-ban Falguière-t bízták meg a Balzac-emlékmű elkészítésével, miután a „Société des gens de lettres”, a szponzorai elutasították, hogy Auguste Rodin-től rendeljenek egy ilyen művet. Az ügy botrányt okozott, amelyet a sajtó „második Dreyfus-ügynek” nevezett, mivel Émile Zola Rodin-t támogatta. Annak bizonyítására, hogy ez az epizód semmiképpen sem befolyásolta barátságukat, Falguière egy Rodin mellszobrot készített az 1897-es Párizsi Szalonra, Rodin pedig egy Falguière mellszobrot.Falguière büszt, Musée Rodin weblapja

A közmegbízások közül kiemelhetjük Charles Lavigerie bíboros bayonne-i emlékművét, amelynek gipszpéldányát Toulouse-ban, a Musée des Augustinsban őrzik, a Pèire Godolin emlékművet Toulouse-ban, a Léon Gambetta emlékművet Cahors-ban, a Gilbert du Motier de La Fayette emlékművet Washingtonban.

1878-ban a francia becsületrend tisztjévé, 1889-ben parancsnokává avatták.Francia Köztársaság Becsületrendje, Léonore adatbázis

Betegségtől legyengülve Nîmes-be utazott, hogy felállítsák az Alphonse Daudet-emlékművét. Néhány órával a Párizsba való sietős visszatérése után, 1900. április 19-én Alexandre Falguière meghalt a rue d'Assas 68. szám alatti otthonában, özvegyét, a nála 19 évvel fiatalabb Blanche Charlotte Virginie néven született „Veidie”-t hagyva maga után.Archives de Paris, 6. kerület halotti anyakönyv, 1900/885. szám. - 2/26.b. oldalon . A lakóházuk előtt felállított díszes ravatalt a világ minden részéről megjelent gyászolók koszorúzták meg. „Magyar színekben pompázó koszorút helyezett el Zala György, jeles magyar szobrászművész, a budapesti képzőművészeti társaság elnöke a párizsi magyar művészek nevében, Kallós Ede és Szirmai Antal magyar szobrászok kíséretében.” Négylovas hintón kísérte a gyászmisére a menet, majd további szertartások kíséretében temették el a Père-Lachaise temetőben.Le Figaro, 1900, április 24. 3. oldal

Párizs 15. kerületében utcát, teret neveztek el róla (Rue Falguière), (Place Falguière), s emiatt egy metróállomás is viseli az ő nevét a metró kerületi vonalszakaszán. Az 1900-as évek elején a Cité Falguière nevezetű zsákutca műteremlakásaiban sok művész lakott (köztük magyarok is).Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1) Függelék A magyar festők párizsi lakcímei

Jegyzetek

Fordítás

Források

Kategória:Francia szobrászok Kategória:Francia festők Kategória:Toulouse-iak Kategória:1831-ben született személyek Kategória:1900-ban elhunyt személyek