Joseph-Marie Vien (Montpellier, 1716. június 28. – Párizs, 1809. március 27.) francia festő, rajzoló és metsző, a neoklasszicizmus egyik előfutára. ifjabb Joseph-Marie Vien festőművész apja.
Pályafutása
Apja Germain Vien lakatosmester, anyja Catherine Siminion volt. Korán megmutatkozott rajztehetsége. Kisgyermekként virágokat, állatokat rajzolt, Charles Le Brun, Le serpent d'Airain (A rézkígyó) művérőlCharles Le Brun: A rézkígyó, 1760. már tízéves korában metszetet készített.Etienne Achille Réveil: Museé de peinture et de sculpture, ou, Recueil des principaux tableaux…, 7. kötet. Párizs, 1830. Notice sur Joseph-Marie Vien. Számozatlan oldalakLásd életét röviden: Etienne Achille Réveil, Museé de peinture et de sculpture, ou, Recueil des principaux tableaux…, 7. kötet. Párizs, 1830. 93. oldal Szülővárosában folytatott rajz- és festészeti tanulmányokat Legrand portréfestőnél. Apja a festészetet nem eléggé jövedelmező foglalkozásnak ítélve, egy ügyvédhez adta be fiát gyakornoknak, de ott nem maradt sokáig, hanem elhagyva szülővárosát, Sète és Frontignan környékének térképezésénél vállalt munkát, majd két évig egy fajanszgyárban helyezkedett el.Etienne Achille Réveil, i.m. Ezután a montpelliers-i Giral építészdinasztiához tartozók egyikének (feltételezhetően a Rómából ekkor visszatért Jacques Giral-nak) a tanítványául szegődött, itt több portrét készített.
1740-ben Párizsba ment, Charles-Joseph Natoire műtermében tanult és dolgozott, s Charles Parrocel ajánlásával az antikvitás, a klasszikus művészethez való visszatérés fő hívének Anne Claude de Caylus-nak a pártfogását is elnyerte. 1744. december 21-én Rómába távozott az 1743-as év Római Díj-ának jutalmazottjaként a David se résigne à la volonté du Seigneur qui a frappé son royaume de la pesteDávid beletörődik az Úr akaratába, aki pestissel sújtotta országát, 1743. École nationale supérieure des beaux-arts (ENSBA) című festményéért. Itt kötött ismeretséget Joseph Siffred Duplessis, főként portrékat festő művésztársával, akivel később is kapcsolatban maradt. Az itáliai táj és ókori emlékek mély benyomást gyakoroltak rá, és 1850-ben hazatérve szakított a rokokó túlburjánzó modorosságával, s szigorúbb stílusban kezdett festeni, melyet azonban kortársai nem értékeltek kellően. Az 1753-ban, a Párizsi Salonban bemutatott Embarquement de sainte MartheSzent Márta bárkába szállítása, 1753 A hagyomány szerint az ősegyház elleni üldözésben (40 körül) az egész keresztény közösséget, melynek Márta háza adott otthont, elfogták, a népes csoportot egy evező, vitorla és kormánylapát nélküli hajóra rakták, és a tengerre bocsátották. A kivégzés, a tengerbe fojtás nem ért el sikert, mert a hajó Gallia partjainál szárazföldet ért, s Márta remeteként még 30 évet élt. In: Diós István: A szentek élete, online című festményén a túl egyszerű természetábrázolást kifogásolva Vient akadémiai tagságra elégtelennek ítélték, különösen mestere, Natoire tartotta még erre éretlennek, majd a következő évben szintén elutasították a benyújtott Dédale dans le Labyrinthe attachant les ailes à IcareDaidalosz Ikarosz szárnyait rögzíti fel a labirintusban. Collection Louvre online című festményét. Mindeközben a római Accademia di San Luca professzori széket ajánlott fel számára. Végül ez évben (1754) François Boucher erőteljes tiltakozására, mely szerint ha egy ilyen festmény szerzője nem lép be az Akadémiára, akkor nem akarja többé betenni oda a lábát, a Francia Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia (Académie royale de peinture et de sculpture) tagja lett.
A következő években rengeteg megbízást kapott, s egyre inkább érvényesült az általa képviselt szemlélet, így 1772-ben Jeanne du Barry a louveciennes-i kastély díszítésére megérkezett Jean-Honoré Fragonard-féle képeket Vien festményeire cseréltette, comte d'Angivillier,, a királyi kastélyok igazgatója pedig megbízta több Homérosz utáni jelenet megfestésével, melyeket a Párizsi Salonban is kiállítottak.Gaehtgens, Thomas W., Joseph Marie Vien. France Archives. Portail national des archives. 2016. Megtekintve 2022-06-07 1750 és 1775 között festőiskolát is alapított Párizsban, melyet számtalan követője látogatott, de irányzatának kiteljesítője tanítványa, Jacques-Louis David volt, aki Le Serment des Horaces, 1784 (Horatiusok esküje) című festményének átütő sikerével már egy új korízlést tett uralkodóvá. 1775-től 1781-ig a Római Francia Akadémia igazgatója volt. 1775-ben felvették a Szent Mihály Lovagrendbe, és engedélyezték számára a szalag és a kereszt viselését. 1789. május 17-én, nem sokkal e cím eltörlése előtt, a király első festőjévé („Premier peintre du Roi”) nevezték ki, mely címet 1791-ig viselte. 1804. június 14-én elnyerte a Francia Köztársaság Becsületrendje parancsnoki fokozatát.Léonore adatbázis
A francia forradalom kitörése előtt hazájába visszatért, és itt köztiszteletben élt 1809-ben bekövetkezett haláláig. I. Napóleon szenátorrá nevezte ki és grófi rangra emelte. Három klasszicista tanítvány került ki műterméből: Jean-Francois Peyron, François-André Vincent és a klasszicizmus nagy mestere: Jacques-Louis David. Egyike volt a legelsőknek, akik a természethez és az ókori művészethez való visszatérést akarták az elfajult rokokó művészet helyébe tenni, de ezt a törekvését csak tanítványa, David valósította meg teljes mértékben. Művei, pl. Hektor és Andromaché búcsúja,Les Adieux d'Hector et d'Andromaque, 1786. Louvre Hegedülés közben elaludt aggastyán,L'Ermite endormi, 1750. Louvre Szt. Germain és Vince,Saint Vincent de Saragosse et saint Germain recevant les couronnes du martyre, 1755. Louvre A vadászatLa chasse, 1772. Louvre (valamennyi a párizsi Louvre-ban), Szent Dénes prédikál GalliábanSaint Denis prêchant les Gaules, 1767. Szent Rókus-templom, Párizs átmenetet képeznek a rokokótól a klasszicizmus felé.
Családja 200px|bélyegkép|balra|Alexander Roslin: Marie Thérèse Reboul festőnő portréja; Joseph-Marie Vien felesége, olaj, vászon, 1757 1757. május 10-én Párizsban feleségül vette Marie-Thérèse Reboul-t, egyik tanítványát, akit 1757. július 30-án, nem sokkal házasságkötése után vettek fel a Francia Akadémia tagjai közé miniatűr-festőként. Három gyermeke született, két leány, és egy fiú, utóbbi ifjabb Joseph-Marie Vien néven szintén követte apja mesterségét, neves festőművész lett.
Párizsban, a quai Malaquais 3. szám alatt hunyt el. Egyedüli festőként a párizsi Pantheonban nyugszik.Joseph-Marie Vien felirata a Pantheonban, bal oldal 5. név. A Findagrave.com oldalán Sean McKim fotográfiája Montpelliers-ben 1851. október 21-től utca viseli a nevét.
Galéria
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kategória:Francia festők Kategória:Montpellier-iek Kategória:1716-ban született személyek Kategória:1809-ben elhunyt személyek