A kannabisz, más néven marihuána (vagy a szlengben „fű, susnyás, pázsit, gyep, zaza, csár, gandzsa”) a kendernövény, főként az indiai kender (Cannabis indica) és a hasznos kender (Cannabis sativa) szárított, megtermékenyítetlen (termős) kendervirágzata, melyet a múltban, időnként (tévesen) neveztek vadkendernek is, annak ellenére, hogy azzal nem azonos.A magyarországi sajtóban gyakran elhangzó állításokkal ellentétben a marihuána nem azonos a vadkenderrel. A vadkender (Cannabis sat. subsp. spontanea) olyan gyomnövény, amely tudatmódosító hatással nem rendelkezik (nem készíthető belőle marihuána), egy „kivadult” kenderfajta, amelynek tulajdonságai a hasznos kender tulajdonságaihoz viszonyítva, (a kivadulás folyamán) jelentős mértékben megváltoztak: a kannabisz fő pszichoaktív hatóanyagából (THC-t) alig tartalmaz valamit. Ez a növényváltozat (a feltételezések szerint) úgy alakult ki, hogy a hasznos kender egy másik kenderfajtával, a Cannabis ruderalisszal, kereszteződött, így természetes keresztbeporzás révén új növényváltozat, hibrid jött létre. A növény virágzatán és a kísérőleveleken nagy számban található mirigyek által termelt gyantát elválasztva a többi növényi résztől „kief”-nek nevezik.
Farmakológiai szempontból a marihuána fő pszichoaktív összetevője a tetrahidrokannabinol (THC), ami az egyik az összesen 483 ismert vegyület közül, amelyek a marihuánában találhatók. A kannabinoidok főleg a kender gyantájában vannak jelen. A legtöbbet vizsgált kannabinoid a THC, melyen kívül a marihuána még legalább 113 különböző kannabinoidot tartalmaz, ilyenek például a kannabidiol (CBD), a kannabinol (CBN), a tetrahidrokannabivarin (THCV), valamint a kannabigerol (CBG).
A marihuána használatával kapcsolatos legkorábbi feljegyzések az időszámítás előtti 3. évezredre tehetők. A 19. század közepétől az 1940-es évek közepéig Amerikában és Európában is gyógyszerként és gyógynövényként tartották számon. Mivel a 20. század elején kezdődő, és az 1970-es évekig tartó folyamat során a világ számos országában jogilag korlátozták a marihuána birtoklását, kikapcsolódási célú vagy orvosi kísérletek során történő használatát, a pszichoaktív kannabinoidokat tartalmazó készítmények használata a világ számos országában illegálissá vált, majd (főként a '90-es évektől kezdődő folyamat során) néhány országban a gyógyászati célú vagy a kikapcsolódási célra történő használatát is újra engedélyezték, üldözésével felhagytak. A kannabisz jelenleg teljes mértékben legális élvezeti szerként használható Dél-Afrikában, Kanadában, Luxemburgban, Grúziában, Máltán, Mexikóban, Németországban, Thaiföldön, Uruguayban, illetve az Egyesült Államok egyes tagállamaiban.
Bár a gyógyhatásait modern korban vizsgáló kutatók az 1970-es években is mutattak fel eredményeket, a törvényi szigorítások miatt a kísérletek megfeneklettek, és érdemben csak a 2000-es éveket követően folytatódtak, miután a politika, valamint a törvényhozás területén korábban kialakult marihuánával kapcsolatos kemény fellépés enyhült. Hatóanyagainak állatkísérletekben megfigyelt, rákellenes hatását Munson és munkatársai már 1974-ben felfedezték, ezt más kutatókAz amerikai Toxikológiai Társaság kutatói. legkorábban csak az 1990-es évek során, rákbeteg emberek esetében pedig legkorábban csak 2006-ban vizsgálták tovább, és erősítették meg.Kis egyedszámú, nem placebo kontrollált vizsgálatokkal. Ennek ellenére, kellőképpen nagy beteglétszámú vizsgálatokkal a kannabisz rákellenes hatását sohasem vizsgálták klinikai körülmények között, ugyanakkor azt, hogy a kannabisz különféle betegségek esetén gyógyhatással rendelkezik, a klinikai próbák igazolták. Az orvosi marihuána vagy orvosi kannabisz elnevezés arra utal, hogy a kender növény virágzatát, vagy annak kivonatát orvosok által előírt gyógyszer-, vagy gyógynövény-terápia részeként használják többek között Kanadában, Hollandiában, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok több államában, főként a sclerosis multiplex betegség tüneti kezelésére, mely esetén hatásosnak bizonyult, a görcsösség, a remegés, az alvászavar, a rendellenes hólyagműködés esetében, valamint a betegség progressziójának lassításában, rákos betegek esetében fájdalomcsillapító, állapotjavító, támogató kezelésében, valamint a kemoterápia mellékhatásainak enyhítésére, Ausztráliában az epilepsziás gyermekek gyógykezelésére is engedélyezett.A 2017. évtől hatályos jogszabályok szerint. Mivel a 2010-es években több mint 500-beteg részvételével végzett több mint három ellenőrzött klinikai próba során bizonyítást nyert, hogy a kannabisz vagy kivonatai jelentős mértékű gyógyhatással rendelkeznek bizonyos – a hagyományos terápiákkal nem kezelhető – súlyos lefolyású gyermekkori epilepsziás megbetegedés esetén, ezért az amerikai droghatóság, az FDA 2018-ban engedélyezte a kannabisz egy hatóanyagának használatát, bizonyos epilepsziás állapotok kezelésére.
Mára a kannabiszt a világ számos országában használják illegális szabadidős drogként, néhány országában legális élvezeti szerként, több országában gyógynövényként, gyógyszerként vagy gyógyszeralapanyagként, néhány országban pedig vallási vagy spirituális szertartások részeként. A marihuánát használói gyakran a pszichoaktív és élettani hatásai miatt használják, amelyek közül a legfőbbek a hangulatjavító, a nyugtató, szorongásoldó és a kellemetlen emlékek hatását csökkentő, valamint az étvágyfokozó hatás. A világszerte használt pszichoaktív szerek között a kannabisz népszerűségét tekintve az ötödik helyen áll a dohány, a koffein, az alkohol és a bételpálma után. Az illegális drogok között Európában és Magyarországon is a leggyakrabban használt pszichoaktív szer. Az ENSZ 1997-es adatai szerint világszerte megközelítőleg 141 millióra tehető a rendszeres kannabiszhasználók száma (ez a világ népességének 2,45%-a). Indiában ma is élő szokás a kannabisz különböző preparátumainak használata.
Használatának története thumb|130px|A (麻) kínai karakter jelentése: két kendernövény fedett helyen A marihuána népgyógyászati felhasználása i. e. 3000-ig vezethető vissza. Közép- és Dél-Ázsiába, régészeti leletekben bizonyítékokat találtak, melyek a marihuána belélegzéssel történő alkalmazására utalnak. Alkalmazására vonatkozó bizonyítékokat, az egyiptomi múmiák esetében is találtak i. e. 950-ből, a nyugati orvoslás területén való megjelenése az 1840-es évekre datálható, miután William Brooke O'Shaughnessy ír sebész és igazságügyi orvos szakértő indiai munkája során tanulmányozta a növény hatásait miközben a Brit Kelet-indiai Társaságnál dolgozott. thumb|140px|left|Cannabis sativa, Dioszkoridész, Codex medicus, 512
19. század Az 1840-es évektől O’Shaughnessy írásait követően a marihuánát, mint fájdalomcsillapító, nyugtató, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatású gyógynövényként tartották számon. A 19. században az orvosi folyóiratokban több mint 100 cikket közöltek, a marihuána terápiás felhasználásának módjairól. Akkoriban gyakran Cannabis Indicának vagy indiai kendernek nevezték. A 19. századtól egészen a 20. század elejéig a marihuána szabadidős célra való felhasználása nem volt szokás, sőt a szabadidős célra való felhasználásának lehetősége sem volt közismert a fejlett nyugati társadalmakban.
A 20. század első fele bélyegkép|140px|jobbra|A Cannabis indica alkoholos kivonat gyógyszerkészítmény üvege, 1937 előtt
A 20. század elején gyakori volt a marihuána orvosi célra való használata. Leggyakrabban a szülési fájdalmak csillapítására, asztma ellen, reumatikus panaszok, idegrendszeri betegségek kezelésére, valamint nyugtatóként használták. Viktória királynő állítása szerint ez volt az egyetlen szer, ami hatékonyan tudta csillapítani menstruációs fájdalmait. Az 1900-as évek elején nagy számban érkeztek az USA-ba mexikói vendégmunkások, akik körében népszerű volt a marihuána kikapcsolódási célra való használata. Az 1930-as évektől kezdődően a mexikói vendégmunkások hatására a marihuánahasználat először az amerikai lakosságnak csak szűk rétegeiben kezdett divatossá válni. Mivel az amerikaiak többsége nyugtalanítónak találta az egyre népszerűbbé váló marihuánahasználati szokásokat, ezért megalkották az első marihuánaellenes törvényeket. Harry J. Anslinger aki a szövetségi kábítószer ellenes hivatal első vezetője volt, valamint a Herbert Hoover elnök által felügyelt Szövetségi Nyomozóiroda-csoport több mint három évtizedig tartó "keresztes hadjáratot" indított a marihuána ellen. Anslinger, az államokat és a helyi hatóságokat is bevonta a marihuána elleni harcba. 1935-re már összesen 12 amerikai államban nyilvánították bűncselekménynek a marihuána kikapcsolódási célra való használatát. 1936-tól kezdődően Anslinger a filmipart is bevontat a marihuánaellenes hadjáratába. Ehhez különféle propagandafilmeket készítettek. Az ilyen jellegű filmek egyike a "Spangliőrület" című alkotás volt, amelyet eredetileg a marihuánahasználattól való elrettentésnek szántak. E filmben, valamint a rövid előzetes reklámfilmjében olyan alaptalan állítások hangoztak el, mint például az, hogy a marihuána erőszakosságot eredményez, gyilkosságba vagy öngyilkosságba hajszolhat, használata "remény nélküli elmebajhoz" vezet. Később még 20, ehhez hasonló, majd a következő 60 évben még számos különféle propaganda- és reklámfilm készült, amelyekben még több olyan állítást terjesztettek, melyek később nem igazolódtak be, többek között azt, hogy a marihuána használata növeli az egészségtelen ételek fogyasztásának esélyét, hippivé és homoszexuálissá tesz, felgyorsítja az öregedési folyamatot, valamint reménytelen (gyógyíthatatlan) függőséghez vezet. bélyegkép|140px|jobbra|Egy képkocka a kannabiszellenes, „Spangliőrület” című propagandafilmből, Dorothy Short színésznő, Mary Lane szerepében. 1936 1937-ben Anslinger marihuánaellenes tevékenységének egyik eredményeként az amerikai pénzügyminisztérium bevezette a marihuánaadó törvényét. Ez a törvény 1 dollár illetéket szabott ki unciánként a gyógyászati kannabisz használatára, és 100 dollárt unciánként a szabadidős használat esetén. Ezen felül a törvény előírta, hogy a marihuánát kizárólag zárjeggyel volt szabad szállítani. Az Egyesült Államok orvostársadalma a megváltozott törvénnyel nem értett egyet, és ezt gyakran kifejezésre is juttatta. Az amerikai orvosok szövetsége (AMA) is ellenezte a törvényt, mert az orvosoknak kellett befizetniük a különadót az orvosi marihuána felírása miatt, és ezzel kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségek is teljesíteniük kellett, ezen felül az AMA véleménye szerint a törvényi szigorításoknak nem volt megalapozott szakmai alapja, ugyanis nem volt objektív bizonyíték a marihuána káros hatására, valamint úgy gondolták, hogy a törvény megdrágítja és nehezíti a további marihuánával kapcsolatos orvosi kutatásokat. Az Anslinger tevékenységét kritizálók közül néhányan azt állítják, hogy Anslinger marihuánaellenes kampánya mögött rejtett önös érdekek húzódtak meg, amik összefüggésbe hozhatók Anslingernek William Randolph Hearsttel való ismeretségével. Az elmélet szerint a DuPont vegyipari nagyvállalat érdekei álltak a marihuánaellenes kampány mögött, melynek célja a kenderből készült versenytermékek kiiktatása volt. A kenderből készült termékek piacát szerették volna megszerezni, és a kenderből készült termékeket műanyagtermékekkel lecserélni. A DuPont cég, valamint számos ipartörténész vitatja a nylonfejlesztés és a megváltoztatott kender és marihuánatörvények közötti kapcsolatra vonatkozó állításokat. Ennek ellentmondani látszik, hogy annak ellenére, hogy Anslinger nyilatkozatai szerint nem gondolta, hogy a marihuána komoly veszélyt jelent az amerikai társadalomra, mégis belevette a marihuánát is a szabadidős drogok használatát korlátozó kampányába.