Connie Imboden (El Paso, 1953 –) amerikai fotóművész.
Élete
El Pasóban született (Texas, Amerikai Egyesült Államok), gyermekkorát Baltimore külvárosában, Ruxtonban (Maryland) töltötte. Apja pszichiáterként dolgozott a Johns Hopkins Kórházban. Középiskolai tanulmányai alatt anyja bátorítására beiratkozott egy nyári fotótanfolyamra.
1971-1973: a baltimore-i képzőművészeti főiskola, a Maryland Institute College of Art hallgatója. 1977-1978: a Towson Állami Egyetemen folytatta tanulmányait festőművészet és művészettörténet szakon. 1986-1988: a Delaware Egyetemen tanult, többek között Minor White irányításával.
Jelenleg Baltimore-ban él és a Maryland Institute College of Art-ban tanít fényképészetet.
Művészete
Minor White-on kívül nagy hatást gyakoroltak rá Diane Arbus, Ruth Bernhard, Joel-Peter Witkin fényképei, továbbá Francis Bacon, Edward Munch és Francisco Goya festményei.
Az 1980-as években kezdett el a vízben fényképezni, bár nem esztétikai vagy technikai megfontolásból, hanem gyermekkora óta fennálló vízfóbiája legyőzésének érdekében. Imboden saját bevallása szerint, mindig is félt a víztől, abnormális irtózását még jobban fokozta gyermekkorában gyakran visszatérő rémálma, amely során egy mindent elborító hatalmas sötét víztömegben megfulladt. Ez a régi rémálom hirtelen visszatért 1986-ban, amikor az emberi testek vízben való visszatükröződését kezdte fényképezni, majd teljesen eltűnt és azóta se tért vissza. Fóbiája legyőzésének érdekében fokozatosan szoktatta magát a vízhez, először csak vízzel teli fürdőkádak és pocsolyák szolgáltak víztükörként képeihez; majd beszerzett egy gyerekmedencét, amely feketére festett aljának köszönhetően tökéletes tükörként verte vissza a benne lebegő testeket. De mivel a gyerekmedence nem volt elég mély a víz alatti fényképezéshez, végül fekete kőből építtetett magának egy úszómedencét.
A medencében való éjszakai fotózás során három felfedezésre váró szintet különített el egymástól: a víz felszíne feletti és alatti, továbbá a vízfelszíni visszatükröződéseket. A kezdeti korszakában, ami 1986-tól 1998-ig tartott, főként női testeket fényképezett, azoknak a vízben való visszatükröződését, eltorzulását.
Az 1990-es évek vége óta stílusa radikális változáson megy át: képei új (néha felkavaró) tartalmi elemekkel, mély érzelmi jelentéssel töltődnek fel; ezt a periódusát Connie Imboden a „lélek sötét éjszakájának“ nevezi. Nyáron a medencében lebegő testeket fényképezi, télen pedig a stúdiójában felállított tükrökkel kísérletezik. Egyre inkább beleavatkozik a visszatükröződések milyenségbe is. Például olajat ken a tükör felszínére, széttört vagy töredezett tükröt használ a fényképezéshez, s így még drasztikusabban eltorzítja modelljei testét, minek következtében egyes képsorozatai már az absztrakció felé hajlanak.
Connie Imboden fényképeit több országban is kiállították már: Costa Ricán, Angliában, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Puerto Ricóban, Spanyolországban, Venezuelában és az Egyesült Államokban.
Első fotóalbuma, az Out of Darkness, 1993-ban elnyerte a svájci Ezüst Medált, amelyet a világ legszebb könyveinek ítélnek oda.
Fotóalbumok
Out of Darkness, FotoFolio, Párizs, 1992 Intr A) Uter (us), Gomez Gallery, Baltimore, 1998 (katalógus) Beauty of Darkness, Customs & Limited Editions, 1999 The Raw Seduction of Flesh, Silver Arts, London, 1999 Piercing Illusions, Foto Book Press, New York, 2001 Imboden Photographs, 2003 (katalógus)
Jegyzetek
További információk Connie Imboden hivatalos honlapja Baltimore City Paper, 2000. május 17. Baltimore Chronicle, 2002. március 2. Baltimore City Paper, 2003. december 3.
Kategória:Amerikai fotográfusok Kategória:1953-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Amerikai nők Kategória:Texasiak