222px|thumb|left|Maytenus boaria a SLO Botanikus Kertben (San Luis Obispo)
A Maytenus boaria a valódi kétszikűek Eurosids I kládjába sorolt kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjében kecskerágóformák (Celastroideae) alcsaládjába sorolt Maytenus nemzetség típusfaja. Elfogadott magyar neve nincs.
Származása, elterjedése
Dél-Amerika középső és nyugati részéről származik.Maytenus boaria hozzávetőleges elterjedése
Chiléből származó példányai Európa mediterrán éghajlatú vidékein több gyűjteményes kertben is megtalálható. Magyarországon nem télálló (Johnson). Így került az Amerikai Egyesült Államokba is, ahol Kalifornia államban néhány helyen kivadult.Maytenus boaria az USA-ban Az USA Csendes-óceáni partvidékén a kertekben északon egészen Seattle-ig és Vancouverig megtalálható. Ugyancsak megtelepült Új-Zélandon, ahol gyorsan terjed, és ezért inváziós fajjá minősítették.
Megjelenése, felépítése
20 m magasra növő fa. Szürke kérgét rövid, hálózatos barázdák tagolják. Boltozatos koronája nyitott; külső hajtásai lecsüngők (Johnson).
3–5 mm-es nyélen átellenesen szemben ülő, elliptikus, kopasz, sötétzöld, sűrűn fűrészfogas szélű levelei 2,5–5 cm hosszúak.
Virágai kicsik: a porzós virágok barnássárgák, a termősek lilán csíkozott világoszöldek. Kétrészes, egy vagy két magot tartalmazó bogyótermését bíborvörös héj burkolja.
Életmódja, termőhelye
Lassan növő, szárazságtűrő örökzöld. Fája a szárazabb éghajlatú Argentínában keményebb, mint Chilében.
Argentínában jellemzően a tabaquillo-erdők elegyfája. Nagyobb állománya nő Chile középső részén a La Campana Nemzeti Parkban, ahol a veszélyeztetett chilei mézpálmához (Jubaea chilensis) társul. Erdeik aljnövényzetében több veszélyeztetett faj talál otthont, köztük az Adiantum gertrudis.
Magvai könnyen csíráztathatók.
Felhasználása A szarvasmarhát jelentő „boaria” nevet azért kapta, mert zsenge leveleit szarvasmarhák takarmányozására használják.
Európa és Észak-Amerika melegebb éghajlatú részein dísznövénynek ültetik.
A magvaiból ütött olajból firniszt készítenek, kemény fájából szerszámnyeleket faragnak. Nektárja ízletes mézet ad.
Mivel magról könnyen nevelhető, Chilében az országot újraerdősítő programban is felhasználják. Jegyzetek
Fordítás
Források
Johnson: Owen Johnson (David More illusztrációival): Európa fái. HarperCollins Publisher Ltd., 2004. Budapest, Kossuth Kiadó, 2007, 2011. p. 448. (2. kiad.).
Kategória:Növényfajok
Kategória:Pacifikus–észak-amerikai flóraterület Kategória:Dél-Amerika növényvilága