A dévanágari írás Indiában alakult ki a 10–13. század közötti időszakban. Ezt az írást használják a hindi és szanszkrit nyelvekben, továbbá módosított változatát több indiai nyelvben, például a maráthiban és a nepáliban.

Eredete A dévanágari közeli leszármazottja a bráhmi írásoknak, amely kialakulása i.e. 500-as évekre vezethető vissza. Általánosan elfogadott nézet szerint a sémi írásból alakult ki, a keleti arámi ábécé egy módosított formája. Van azonban egy elmélet, amely szerint a bráhmi írás az indus-völgyi civilizáció során alakult ki, i. e. 2000 körül.

A gupta írás egyik leszármazottja a sziddham és sarada írásokkal együtt. A gupta keleti változata az úgynevezett nágari a 8. században jelent meg, és fejlődött a 13. századig. Ezt fokozatosan felváltotta sziddham, amely túlélte a tantrikus buddhizmust Kelet-Ázsiában, és a saradával együtt párhuzamosan használták Kasmírban. Három fontos írás létezett ebben a korban, a kutila vagy bareli (felirata 992-ből), a csalukja vagy kisztna (945), és a kavi 919-ből. A dévanágari egy korai változata az u.n. kutila feliratokon látható (bareli), amelyet Vikram Szamvat datált 992-ben. Ez a felirat már mutatja a vízszintes sáv megjelenését a szócsoportok felett, ami a dévanágari írás egyik jellemzője.

A dévanágari név a szanszkrit déva (isten), és nágari (város) szavak összetételéből származik, szó szerint „Isten városa”. A hindu filozófia úgy tartja, hogy ha valaki meditál a dévanágari ábécé adott hangjain, az írásos formában jelenik meg spontán módon az elmében. A „dévanágari” a leggyakoribb átírása, de ismert mint „devnagri” és „devanagri” is.

A dévanágari név használata viszonylag új keletű, de a régebbi kifejezés (nágari) még mindig gyakori. A dévanágari elnevezés gyors terjedése kapcsolatban lehet azzal az igénnyel, hogy a szanszkrit „szent” szövegeket szinte kizárólagosan dévanágari írással jegyezzék le. Ez a szoros kapcsolat a dévanágari és szanszkrit között vezetett ahhoz, hogy ma már széles körben úgy gondolják, hogy a dévanágari szanszkrit írás, azonban a gyarmati időszak előtt nem volt a szanszkrit szövegeknek meghatározott írásmódjuk, bármelyik írással lejegyezhették a szent szövegeket, amelyet a helyi lakosság ismert.

Az írás jellegzetességei A bráhmi írásrendszer jellegéhez hasonlóan a dévanágari karakterek balról jobbra olvasandók. Kiejtéskövető, azaz az átírt alakok jó közelítéssel megfeleltethetők a kiejtésnek: pl.हिन्दी → हि + न्दी = hi+ndí. Az egy négyzetbe foglalható írásjegyek tetején egy vízszintes vonal köti össze a betűcsoportokat, kézírásban ez nemegyszer elmarad. Nincs külön kis- és nagybetű. 11 magánhangzó és 33 mássalhangzó alkotja a karakterkészletet (+/a/), azonban a két, vagy három karakterből álló betűkapcsolatok (ligatúrák) ezres nagyságrendben képzik az önálló karaktereket: pl. त् /t/ + व /va/ = त्व /tva/. A számokat külön karaktersorral jegyzik.

Szótagírás (abugida típusú), amelynél a szótag törzse egy mássalhangzó, amelyhez alapértelmezettként egy magánhangzó társul (inherens magánhangzó), a dévanágari írásnál ez az /a/. Ennek megfelelően a mássalhangzók kiolvasása क =„ka",प = „pa", म =„ma", ज =„dzsa" stb.szerint történik. Amennyiben a magánhangzó eltér az inherens alapértelmezettől, azt külön diakritikus jelek jelölik: például क ka esetében a következő jelölések szerepelnek: : के ke, कु ku, की kī, का kā ... stb. Ha a mássalhangzót nem követi magánhangzó, akkor ezt egy speciális diakritikus jel ( ् ), az úgynevezett viráma (szanszkrit elnevezés) vagy halant (hindi elnevezés) jelöli (például a क् kiejtése /k/).

A magánhangzók önállóan vagy szókezdő helyzetben is állhatnak, ezért a magánhangzók jelölésére önálló karakterek is szolgálnak.

Sva A sva-törlés vagy sva-szinkópa mint jelenség fontos szerepet játszik a hindi, bengáli, maráthi, urdu, kasmíri, pandzsábi, gudzsaráti és számos más indo-árja nyelvben, ahol a sva abban nyilvánul meg, hogy az írott karakterekhez képest kiejtéskor kötelezően el kell hagyni bizonyos magánhangzókat. Ez rendkívül fontos ezeken a nyelveken, hiszen az érthetőséget befolyásolja a hangsúlytalan beszédben.

A dévanágari írás használatát a modern hindi nyelv szabványosította, így a sva érvényesül minden magánhangzó esetében a szavak végén, tehát az írástól eltérően „kötelezően el kell hagyni” a kiejtésben, és bizonyos más összefüggésekben is, a szanszkrit kiejtéssel ellentétben.

Írásjegyek és kiejtés Magánhangzók

FüggetlenformaÁtírásDiakritikusjel „प” /pa/mássalhangzóvalFüggetlenformaÁtírásDiakritikusjel „प” /pa/mássalhangzóvalGutturálisअaपआáपाPalatálisइiपिईíपीLabiálisउuपुऊúपूRetroflexऋriपृॠríपॄDentálisऌliपॢॡlíपॣPalato-GutturálisएeपेऐaiपैLabio-Gutturálisओoपोऔauपौ

Függetlenforma IAST ISO Átírás Diakritikusjelként -vel Függetlenforma IAST ISO Átírás Diakritikusjelként -vel aṃ am aḥ ah e Maráthi/kónkani nyelveknél a

Mássalhangzók

GutturálisकkaखkhaगgaघghaङnaहhaPalatálisचcsaछcshaजdzsaझdzshaञnyaयjaशsaRetroflexटtaठthaडdaढdhaणnaरraषsaDentálisतtaथthaदdaधdhaनnaलlaसszaLabiálisपpaफphaबbaभbhaमmaवva

Bővített karakterek A hindi hangrendszer sajátosságaiból következik, hogy némely pl. perzsából, tamilból, bengáliból vagy a 18. századtól kezdve az angolból átvett fonéma jelzését a meglévő dévanágari karakterkészlet nem tette lehetővé, ezért a hozzá legközelebb álló karaktert ellátták egy diakritikus jellel (nukta, ़), amivel már egyértelműen jelezhető a tényleges kiejtés (pl. z, f).

Jelölés Kiejtésक़ qaPerzsa, vagy arab fonémákhoz ख़k̲ha ग़ga ज़za ड़ra ढ़rha फ़fa ळlaMaráthi nyelvhez

Jelölés Kiejtés ऩ naTamil ன ऱ raTamil ற, telugu ఱ és malajálam റ य़ jaBengáli য় és Orija ୟ ऴ laTamil ழ és malajálam ഴ

Számok

Arab 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9Dévanágari ० १ २ ३ ४ ५ ६ ७ ८ ९

Megkülönböztető (diakritikus) jelek Anuszvára (ं):Nazális hangzók jelölése: क /ka/ hangzóból a ं jellel /कं/ kam vagy kan lesz (pl. गंगा =gangá). /n/ nazalizáció ejtendő e k, kh, g, gh, n c, cs, dzs, dzsh, ṭ, ṭh, ḍ, ḍh, t, th, d, dh betűk előtt, /m/ nazalizáció p, ph, b, bh, m előtt. Kandrabindu(ँ):Nazális hangzók jelölése Viszarga (ः) : A szóvégi, általában néma h hangot jelöli (pl अः ejtése ah). Az avagraha (ऽ) szanszkrit szövegekben egy hang kihagyását jelzi, átírása aposztróffal (') történik pl.: एकोऽयम् ekojam (ekas + ajam) „ez egy”. Hindi használatban a szó utolsó magánhangzóját kiejti, vagy megnyújtja (pl.:आईऽऽऽ! áííí!) .

Gyakori mássalhangzó-betűkapcsolatok (ligatúrák)

क ख ग घ ङ च छ ज झ ञ ट ठ ड ढ ण त थ द ध न प फ ब भ म य र ल व श ष स ह ळ क्ष ज्ञकखगघङचछजझञटठडढणतथदधनपफबभमयरलवशषसहळ

Unicode

Példa az átírásra नूरुद्दीन सलीम जहांगीर → Núruddín Szalím Dzsahángír

नू = न + ू → nú रु = र+ ु → ru द्दी = द+द+ ी → ddí न → n

स → sza ली = ल + ी → lí म → m

ज → dzsa हां = ह+ा + ं (anuszvára) → hán गी = ग+ ी → gí र → r

Jegyzetek

Források

További információk A dévanágari írás rejtelmei, 2. rész, 3. rész (Láng Attila D.)

Kapcsolódó szócikkek Wikipédia:Újind nevek átírása Bráhmi eredetű írásrendszerek

Kategória:Bráhmi írásrendszerek Kategória:India kultúrája