bélyeg|264px|CEE-dugó és -aljzat 400 V 16 A 6h; IP67 (erős vízsugár ellen védett) bélyeg|264px|Az előbbiek összedugva

Az IEC 60309 (1999-ig IEC 309) az egy- és többfázisú elektromos rendszerek csatlakozódugóinak, aljzatainak nemzetközi szabványa.

A szabvány 1. része leírja a minden ipari csatlakozóra vonatkozó általános követelményeket. A 2. rész a különböző alkalmazásokhoz különböző számú és tüskekonfigurációjú, kerek héjazatú csatlakozókat határoz meg. A megengedett legnagyobb feszültség 690 volt (egyen vagy váltakozó feszültség), a maximális áramterhelhetőség 125 amper. A megengedett üzemi hőmérséklet -25 és +40 °C között van. A gallérdugós kialakítás jó mechanikai védelmet biztosít az érintkezőtüskék számára a csatlakozók használata során (építkezések, ipar, mezőgazdaság, kemping, hajózás).

A csatlakozórendszer két leggyakoribb tagját CEE háromfázisú csatlakozóknak, CEE dugós eszközöknek vagy CeKon csatlakozóknak nevezik: ezek piros házban a háromfázisú váltakozó áramhoz nulla- és védővezetőkkel és 400 V névleges feszültséggel, a kék házban csak egy egyfázisú vezetővel, nulla- és védővezetővel 230 V feszültséghez alkalmazhatók.

Szabványosítás és normák bélyegkép|balra|CEE 7 és CEE 17 csatlakozószabványok táblázata

Ezt a kör alakú csatlakozót eredetileg a CEE (Commission Internationale de réglementation en vue de l'approation de l'équipement électrique) tervezte, amely 1985 óta a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) szabványos testülete IECEE (System for Conformity Assessment Rendszer) elektrotechnikai berendezésekhez. Ugyanez a bizottság végezte az európai hálózati csatlakozótípusok szabványosítását is (CEE rendszer CEE 7/4, azaz Schuko-dugóval, CEE 7/5 francia és CEE 7/7 német/francia hibrid csatlakozóval, később CEE 7/15 Euro-dugóval). Az ipari csatlakozótípusok szabványosítását az 1960-as években a CEE 17-es a közép-kelet-európai országokban végezték, majd 1968-ban az Egyesült Királyságban BS 4343 néven, amely később az IEC 60309 lett. Innen származik a CEE-csatlakozó kifejezés, az angol „CEE-form plug” szóból.

A szabványsorozat Németországban DIN EN 60309, Ausztriában OEVE/ OENORM EN 60309, Svájcban pedig SN EN 60309 néven van szabványosítva. A VDE-szabványt a VDE 0623.

1975. január 1-jétől Nyugat-Németországban a régi DIN 49450 / DIN 49451 szabvány szerinti háromfázisú csatlakozók (laposdugós készülék) használatát már nem engedélyezték; az újraegyesítéssel az NDK-ban hosszabb ideje létező rendszereket 1998-ig kördugóssá kellett alakítani. Míg a kerek csatlakozók a szintén az 1960-as években készült Perilex-csatlakozók is lehetnek, leginkább az IEC 60309-es csatlakozót használták, mivel ezek Európában és nemzetközi szinten már meghonosodtak. Svájcban 10-től 16 A-ig viszont a Typ 15–25 A az SN 441011 szabvány szerint, a kelet-közép-európai csatlakozók elterjedése a nagyobb energiafogyasztású rendszerekre, valamint a kemping- és hajószektorra korlátozódik.

Csatlakozókialakítások bélyegkép|16 A, 400 V, 3P+N+link=Datei:Schutzklasse_1_fett.svg|20x20pxcsatlakozóaljzat 6h IP44 bélyegkép|16 A, 230 V, P+N+link=Datei:Schutzklasse_1_fett.svg|20x20pxFali aljzat szabványnak megfelelő érintkező hozzárendelése 6h IP44 („lakókocsi aljzat”)

Az IEC 60309-2 csatlakozók sokféle változatban kaphatók, és úgy tervezték, hogy egy dugó csak azonos típusú aljzathoz csatlakozhasson. Ezenkívül a csatlakozó minősége és átmérője függ az aktuális teherbíró képességétől: 16 A, 32 A, 63 A és 125 A. Ez azt jelenti, hogy nem lehet a különböző áramerősségű csatlakozókat és aljzatokat felcserélni. A 16 A-es csatlakozók érintkezőtüskéi 5 mm, a 32 A 6 mm, a 63 A 8 mm és a 125 A 10 mm átmérőjűek. A védővezető érintkezőtüskéje minden változatban 2–2 mm-rel nagyobb átmérőjű. A tüskék tömör fémanyagból készülnek, a jobb minőségű változatok esetén felületük nikkelezett.

Vannak három-, négy-, öt- vagy hétérintkezős csatlakozók. A hét érintkezős speciális kialakítás az ötpólusú csatlakozónak és két érintkezőnek felel meg az ipari szektor „multifunkcionális alkalmazásaihoz”. Az összes érintkezőtüske körben van elrendezve a házban (a hétpólusú változatoknál egy érintkező az érintkezőkör közepén van).

Az IEC 60309-2 csatlakozók tervezésekor hangsúlyt fektettek arra, hogy a fázisvezetőt (L) és a nullavezetőt (N) ne lehessen összetéveszteni, valamint az optimális teljesítményátvitel a nagy érintkezési felületeken keresztül a dugasz tüskéi és a csatlakozóaljzatok hüvelyei között megbízhatóan érintkezzen. Ebből a célból a foglalatok hornyolt sárgaréz hüvelyekként vannak kialakítva acél feszítőrugóval, így a henger szinte teljes felülete hatékonyan biztosítja az áramátvitelt a foglalat és a tüske között. Ez megakadályozza a nem kívánt felmelegedést nagy áramterhelés mellett. A viszonylag nagy be- és kihúzási erő hátránynak tekinthető. A nem szándékos szétkapcsolás ellen további védelmet nyújt az aljzat és a kapcsolódugo rugós csuklós fedelének kampós funkciója.

Azonosító színek A névleges feszültségtől és frekvenciától függően a csatlakozó és az aljzat háza színkóddal van ellátva. Az országspecifikus hálózati feszültségek és frekvenciák manapság 50 Hz-es vagy 60 Hz-es frekvencián alapulnak, tehát a tok színe a névleges feszültséget jelzi. Sárga (110 V), kék (230 V) és piros (400 V). A fekete 500 voltos inkább a hajókon fordul elő.

60 Hz feletti frekvencián (akár 500 Hz) a zöld kódszínt használják. A szürke színkód mindig használatos, ha nincs más megfelelő színkód a feszültséghez vagy a frekvenciához. Ez az azonosító színek alabbi hozzárendelését adja:

Feszültségszint Frekvenciatartomány Szín 20–25 V 50/60 Hzibolya 40–50 V 50/60 Hzfehér 100–130 V 50/60 Hzsárga 200–250 V 50/60 Hzkék 380–480 V 50/60 Hzpiros 500–690 V 50/60 Hzfekete 20–500 V 60–500 Hzzöld minden egyébszürke

A védőérintkező helyzete A csatlakozók különböző feszültségeit és frekvenciáit a védőérintkező helyzete határozza meg. A védővezető a tizenkét lehetséges pozíció egyikében van, az óramutató járásával megegyező irányban 30°-os lépésekre osztva. A 6. pozíció (6 óra) a legalacsonyabb pont az aljzat szempontjából. Ezt a dugó külső füle és az aljzaton lévő megfelelő mélyedés jelzi. Ezenkívül a védővezető vastagabb, mint a többi érintkező. Ez biztosítja a polaritásfelcserélődés elleni védelmet. Ezenkívül csökken az érintkezési ellenállás, ami létfontosságú lehet, különösen védővezetők esetén. A védővezető helyzete óraformátumban is látható az aljzat fedelén. A 6h például azt jelenti, hogy a védőérintkező 6 óránál van bekötve, azaz a legalsó pozícióban.

Csatlakozó 50 voltos feszültségig A csatlakozónak 50 V feszültségig nincs védőérintkezője. A helyén a dugaszokon egy segédfül található (a foglalatoknál pedig egy horony van), amely 6 óránál a fő fülhöz hasonló alakú, de a kerületen különböző pozíciókat foglalhat el. A dugók és aljzatok polaritásváltás ellen védettek és egyenfeszültséghez használhatók. Az aljzat például lila színű.

Típustáblázat Az IEC 60309 szabvány nem ad pontos előírást a színekre vonatkozóan.

Kapcsolatok →Pozíció/Védelem ↓ Kapcsolatok száma 32L+PE ill.L+N+PE 43L+PE 53L+N+PE Feszültség Tokszíne Feszültség Tokszíne Feszültség Tokszíne 1 óra Az összes üzemi feszültség és/vagy áram nem szerepel a listán 2 óra > 50 V, 300–500 Hz, csak 16 A/32 Azöld > 50 V, 300–500 Hz, csak 16 A/32 Azöld > 50 V, 300–500 Hz, csak 16 A/32 Azöld 3 óra 50–250V DC feszültségszürke 380 V, 50 Hz, csak 16 A/32 A 440 V, 60 Hz, csak 16 A/32 egy 1piros 220/380 V, 50 Hz, csak 16 A/32 A 250/440 V, 60 Hz, csak 16 A/32 egy 1piros 4 óra 100–130 V, 50–60 Hzsárga 100–130 V, 50–60 Hzsárga 57/100–75/130 V, 50–60 Hzsárga 5 óra 277 V, 60 Hzszürke 600–690 V, 50/60 Hzfekete 347/600–400/690 V, 50/60 Hzfekete 6 óra 200–250 V, 50–60 Hzkék 380–415 V, 50/60 Hzpiros 200/346–240/415 V, 50/60 Hzpiros 7 óra 480–500 V, 50–60 Hzszürke 480–500 V, 50/60 Hzszürke 277/480–288/500 V, 50/60 Hzszürke 8 óra > 250 V DC feszültségszürke — — 9 óra 380–415 V, 50–60 Hzpiros 200–250 V, 50/60 Hzkék 120/208–144/250 V, 50/60 Hzkék 10 óra — > 50 V, 100–300 Hzzöld — 11 óra — 440–460 V, 60 Hz 2piros 250/400–265/460 V, 60 Hz 2piros 12 óra 50/60 Hz 3szürke 50/60 Hz 3szürke —

1 hűtőkonténerhez 2 hajókhoz 3 betáplálás U=50 V leválasztó transzformátor után

Kiegészítőkiemelkedéspozíciója Kapcsolatok száma 2p 3p 2 óra 20–25 V és 40–50 V, 300 Hzzöld tok 3 óra 20–25 V és 40–50 V, 400 Hzzöld tok 4 óra 40–50 V, 100–200 Hzzöld tok 10 óra 20–25 V DC feszültséglila tok 40–50 V DC feszültségfehér tok — 11 óra 20–25 V és 40–50 V, >400 Hz (akár 500 Hz)zöld tok 12 óra 40–50 V, 50/60 Hzfehér tok egyéb 20–25 V, 50/60 Hzlila tok

Védettségi fok bélyeg|IP67-kivitelű dugó bajonett-zárógyűrűvel bélyeg|CEE-csatlakozó bajonett-zárógyűrűvel IP67-es, magasabb a védőmódszerrel Minden csatlakozót úgy kell megépíteni, hogy legalább IP44-es védettségű legyen. 125 A-es névleges áramnál pl. IP67 védelmi osztály szükséges, amelynek elérése érdekében gyűrű alakú bajonettzárat fejlesztettek ki gumitömítéssel. Alacsonyabb áramerősségű csatlakozók is kaphatók IP67-es védettséggel. Ez a fajta csatlakozás különösen ajánlott víztől védett, kültéri alkalmazásokhoz. A fröccsenő víz áthatolhat az IP44-es védelmi osztályú csatlakozókon (pl. tócsák), és ez a hibaáram-megszakító nem kívánt védelmi leállásához vezethet.

Vezetőtüske Mivel az áramkör (szándékos vagy véletlen) megszakítása a csatlakozás megszakításával kapcsolási ív keletkezhet a dugó és az aljzat között, amely a csatlakozóelemek nagyobb kopásához, és esetleg a dugót kihúzó személy veszélyeztetéséhez vezethet. Ennek megakadályozása végett az IEC 60309 dugaszoló csatlakozásokon a 63 A-es változattól opcionálisan középen egy vezetőtüske található. Ez rövidebb, mint a többi érintkező, és arra szolgál, hogy megszakítsa az áramot a rendszerekben, amikor terhelés alatt kihúzzák, vagy egy mágneskapcsolót indítson el annak érdekében, hogy az áramkört egy erre a célra kialakított kapcsolóval leválassza, mielőtt a leválasztás megtörténne a dugaszoló csatlakozásnál. Ez azt jelenti, hogy az egyik fázisvezetőn keresztül egy mágneskapcsoló-vezérlés a vezetőtüskét a nullavezetőre kapcsolja, és így az áramkört a dugaszolóérintkezők szétválasztása előtt megyszakítja.

Leggyakrabban használt típusok A leggyakoribb típusok a CEE kék L+N+PE és a CEE piros 3L+N+PE. A csatlakozóházakon a fázisvezetőket néha „P”-vel jelölik („phase”) vagy „L” betűvel (az angol „live”), németül „conductor” – nem tévesztendő össze a „PE-védőföldeléssel”, amely a kijelölt védővezetőt jelenti. A ház színe a regionálisan elérhető hálózati feszültségre vonatkozik, 110 V: sárga, 230-nál V: kék és 400 V: piros. A 16 amperes és 32 amperes változatok a dominánsak.

L+N+PE, 6 óra bélyegkép|AC csatlakozó 16 A230 V L+N+PE 6h IP44, (népnyelven „lakókocsidugó” is) bélyegkép|Egy 230 V-os CEE 16 A-es aljzat csatlakozási területén megjelölt egyértelmű érintkező hozzárendelés: L/+: fázis (barna)link=Datei:Schutzklasse_1_fett.svg|20x20px: PE (zöld-sárga)0 (N) (kék) Az európai háztartásokban elterjedt egyfázisú, 230 voltos váltakozóáramú hálózathoz az „L+N+PE, 6h” kék dugós csatlakozó használható. Technikailag a dugó jobb minőségű, mint a háztartási berendezésekben általánosan használt csatlakozódugók (pl. Schuko-dugó Németországban és Ausztriában vagy SEV 1011 Svájcban):

a tüskék mechanikai védelme csatlakozóperemekkel fordított polaritás elleni védelem (a Schukóhoz képest) rugós biztonsági reteszelés nagyobb érintkezési felületek nagyobb érintkezési nyomás 16 amperig terjedő állandó áramfelvétel (a Schuko és az SN 441011 12-es és 13-as típusaihoz képest) nemzetközi szabványosítás nincsenek „olcsó változatok” a felhasználandó anyagok egyértelmű specifikációja miatt Az IP44 védettségének köszönhetően a dugaszoló csatlakozás kültéren is használható (IP 4 x = 1,0 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd idegen testek és vezetékek hozzáférése ellen védett) (IPx 4 = védelem bármely irányból fröccsenő víz ellen)