A szilmarilok J. R. R. Tolkien posztumusz kiadású műve, melynek eseményei A Gyűrűk Ura előzményét, mitológiai hátterét alkotják. Halála után apja kézirataiból Christopher Tolkien válogatta össze és szerkesztette könyvvé, olvasható formába. 1977-ben adta ki. Magyar nyelvre Gálvölgyi Judit fordította és első ízben 1991-ben jelent meg.
"A szilmarilok", Tolkien más műveivel együtt, egy terjedelmes, ám befejezetlenül maradt legendáriumot alkot Eä-ról, egy fiktív univerzumról, amelyben Valinor Áldott Birodalma, Beleriand valaha hatalmas területe, Númenor elsüllyedt szigete, illetve maga Középfölde található.
"A hobbit" sikere után Tolkien kiadója, Stanley Unwin folytatást szeretett volna, az író pedig "A szilmarilok" addig elkészült vázlatát mutatta be neki. Unwinnek egyáltalán nem tetszett, zavarosnak és "túl keltának" találta azt, így Tolkien egy új mű megírásába kezdett, és ez lett később "A Gyűrűk Ura".
A könyv öt részből áll. Az első, az Ainulindalë mutatja be a világ teremtését. A Valaquenta a valákról és a maiákról, Eä természetfeletti erőiről. A harmadik rész, a Quenta Silmarillon a legterebélyesebb, és ez számol be az Első Kor előtti és alatti történésekről, köztük a címadó szilmarilokért folytatott háborúkról. A negyedik rész, az Akallabêth szól Númenor bukásáról és pusztulásáról a Másodkorban. Az ötödik rész "A gyűrűkről és a Harmadkorról" címet kapta, amely "A Gyűrűk Ura" cselekményéhez vezető történéseket és körülményeket mutatja be. Ez az öt rész eredetileg különböző műveknek íródott, de az idős Tolkien azt szerette volna, ha azok egy műben jelennek meg. Mivel azelőtt halt meg, hogy a munkáját átfésülte és rendezte volna, fiára, Christopher Tolkienre várt a feladat, hogy ezt megtegye. Ennek során felhasználta régebbi írásait, esetenként pedig új szöveg betoldásával kellett a cselekmény hiányosságait vagy az összefüggéstelenségeket feloldania.
Áttekintés A műben leírtak, akárcsak Tolkien összes többi, Középföldével kapcsolatos műve, valamikor a Föld történetének múltjában játszódik. Ennek megfelelően "A szilmarilok" is beleilleszkedik abba a narratívába, hogy az tulajdonképpen nem más, mint a háromkötetes "Nyugatvégi Piros Könyv" egyik könyve, melyet Zsákos Bilbó fordított tündenyelvről Völgyzugolyban.
A könyv öt részből áll: Az Ainulindalë („az ainuk muzsikája”) elmeséli, Ilúvatar miként teremtette az ainukat, akiktől felkészülésük után kérte a Nagy Muzsika létrehozását, amivel megteremtették Eä-t (a világmindenséget) és Ardát (a Földet). Az írás bemutatja Melkor (Morgoth) kísérletét a zene uralására, lázadását. A Valaquenta – („a valák története)” egyenként bemutatja a muzsika után az Eä-ra alászállt ainukat: a valákat akik a világ erői, és munkásságukat Ardán. A Quenta Silmarillion („a szilmarilok története”) az Első Kort meséli el a tündék, majd az emberek ébredésétől az Első Kor végéig. A történet középpontjában a tündék Morgoth, az eredeti Sötét Úr ellen vívott háborúja áll a szilmarilok visszaszerzéséért, ők ezért véglegesen kivonultak Valinorból. Ezen belül több nagyobb história is található, úgy mint Beren és Lúthien históriája Túrin Turambar története (mely rövidebb, mint a Húrin gyermekei című műben olvasható történet) Tuorról és Gondolin bukásáról Eärendil utazása és az Izzó Harag Háborúja Az Akallabêth („az Elbukott”) a középföldi másodkor történetét foglalja össze, azon emberekre fókuszálva, akiket a valák, Morgoth terjeszkedése idején bizonyított hűségükért cserébe, megajándékoztak Númenor szigetével és számtalan tudással: az ő királyságuk megalapítása, fölemelkedése, majd a pusztulása, mikor, hogy megszerezzék a nekik rendelt sorssal ellentétes halhatatlanságot, hadba indultak a valák ellen. A gyűrűkről és a harmadkorról c. rész fókuszában Sauron áll; elbeszéli, miként készültek el a Hatalom Gyűrűi a másodkorban, és mi lett a sorsuk a harmadkorban. Ezen a ponton a történet közvetlenül kapcsolódik A hobbit és A Gyűrűk Ura cselekményéhez. A belső borítón tengwar írással látható az alábbi felirat: "Az Első Kor története, amikor Morgoth Középföldén lakozott és a tündék háborút indítottak ellene, hogy visszaszerezzék a szilmarilokat, továbbá Númenor bukásáé és a Hatalom Gyűrűinek és a Harmadkornak története, amikor ezek a mesék véget érnek".
Cselekmény
Ainulindalë és Valaquenta Az Ainulindalë (az ainuk muzsikája) egy teremtésmítosz. Eru, az Egyetlen (akit Ilúvatarnak is neveznek) teremtette meg először az ainukat, halhatatlan lelkeket, gondolatának szülötteit. Ilúvatar összegyűjtötte őket és egy dallamot mutatott nekik, amelyet együtt játszva egy Nagy Muzsika állt össze. Melkor, egy ainu, akinek Ilúvatar a legnagyobb hatalmat és tudást adta mind közül, a saját dallamát kezdte el ebbe beleszőni, amivel megbontotta a muzsika harmóniáját. Néhány ainu csatlakozott hozzá, mások nem, s ekkor Ilúvatar újra elkezdte játszani a dallamot, még erősebben, hogy letörje Melkor lázadását. Ez háromszor ismétlődött meg, majd Ilúvatar bemutatta az ainuknak egy látomás erejéig Ardát (a Földet) és leendő lakóit. Miután a látomás eltűnt, felajánlotta nekik, hogy lépjenek Ardára és kormányozzák azt. Számos ainu elfogadta ezt az ajánlatot, fizikai alakot öltött, és örökre a világhoz kötötte magát. A nagyobb hatalmú ainuk lettek a valák, a kisebbek a maiák. A valák igyekeztek felkészíteni Ardát új lakói, a tündék és az emberek érkezésére. Csakhogy Melkor, aki Ardát magának akarta, folyamatosan elpusztította, amit alkottak. Ez így zajlott évezredekig, és a sok építés és pusztítás közepette végül a világ is formát öltött.
A Valaquenta mesél a tizennégy valáról és Melkorról. Szó esik néhány maiáról is, ekkor kiderül, hogy némelyiküket Melkor magához csábította, és a szolgálatába állította. Közöttük volt Sauron és a balrogok is.
Quenta Silmarillion bélyegkép|440x440px|Beleriand elpusztulása és a Másodkor végén a világ megváltozása Ez a rész, a szilmarilok története, képezi a legnagyobb részét a műnek. Számos összekapcsolódó történetet mesél el, amelyek az Első Korban vagy az előtt játszódtak, s a három csodás ékkő, a szilmarilok körül zajló tragikus história képezi az alapját.
A valák továbbra is a tündék és az emberek érkezését várva rendezték be a világot, de Melkor mindig el akarta pusztítani, amit létrehoztak. Miután azt a két lámpást is elpusztította, amelyek a világot világították be, a valák Amanra költöztek, egy Középföldétől nyugatra eső kontinensre, ahol megalapították Valinort, Halhatatlanföldét. Az egyik vala, Yavanna, megteremtette a Két Fát, és ezek világították be Valinort, sötétségben hagyva Középföldét és Melkort. Hamarosan elkezdtek ragyogni a Varda által teremtett csillagok, és a tündék ekkor ébredtek fel messze keleten. Három csoportjuk volt: a vanyák, a noldák és a telerek, néhányukat azonban elfogta Melkor, a rabszolgájává tette, majd kínzások és egyéb szörnyűségek közepette kitenyésztette belőlük az orkok fajtáját. Felismerve a Melkor jelentette fenyegetést, a valák elhatározták, hogy megvédik a tündéket. Melkort legyőzték és fogságba vetették, a tündéket pedig Amanra hívták, hogy lakjanak velük. Sok tünde elfogadta a meghívást, mások visszautasították, és olyanok is voltak, akik elindultak, de meggondolták magukat. Ez utóbbiak közt voltak a sindák, akik ura Thingol, a tündekirály volt, és felesége, a maia Melian.
Amanban Fëanor, Finwë fia három ékszert kovácsolt: a szilmarilokat, melyekbe a Két Fa fényét foglalta. Melkort, aki megbánást színlelt, végül elengedték, s első dolga az volt, hogy megkörnyékezze Fëanort, azt állítván, hogy féltestvére, Fingolfin meg akarja dönteni Finwë uralmát. Fëanor elhiszi ezt, és ez olyan töréshez vezet, ami miatt száműzik őt Tirion városából. Északra ment, ahol megalapította Formenos erősségét, Finwë pedig a fiához költözött. Sok-sok év telt el, mire Fëanor úgy döntött, békét köt Fingolfinnal. Ez alatt Melkor egy gonosz, pók formájú lény, Ungoliant segítségével elpusztította a Két Fát, majd Formenosba mentek, megölték Finwét, ellopták a szilmarilokat és Középföldére menekültek. Melkor megtartotta magának az ékszereket és megszabadult Ungolianttól is. Ezután megtámadta Doriath tünde-királyságát Középföldén, de Thingol és Melian legyőzték őt. Ezután visszahúzódott messze északon található erődítményébe, Angbandba.
Fëanor ekkor esküt tett: megesküdött, hogy bosszút áll Melkoron és mindazokon, akik a szilmarilokat maguknál tartják és nem adják vissza neki – még a valákon is, ha kell. Hét fiát arra kötelezte, hogy ők is tegyék le az esküt. Meggyőzte a noldák többségét, hogy üldözzék Melkort, akit elnevezett Morgothnak, a Világ Fekete Ellenségének. Középföldére indultak hát, fiai számos hajót raboltak a telerektől, sokukat meg is ölték, és útközben számos noldát el is árultak, akiknek gyalog kellett megtenniük a veszedelmes utat északon egy átjárón át. Középföldén Fëanor csapatai kihívták és legyőzték Morgoth-t, de a balrogok végeztek Fëanorral is. Rövid békét követően Morgoth megtámadta a noldákat, de kemény ellenállásba ütközött. Négyszáz évi ostrom után sikerrel járt és visszaverte őket.
A noldák sorra alapították királyságaikat Középfölde nyugati részén, Beleriandon. Fëanor legidősebb fia, Maedhros úgy döntött, hogy bölcsebb messze keletre költöznie, távol a többiektől, mert tartott attól, hogy kiújul köztük a rokonviszály. Fingolfin és legidősebb fia, Fingon északnyugaton éltek, másik fia, Turgon és annak unokatestvére, Finrod pedig rejtett királyságokat alapítottak, miután látomást láttak, amit a vala Ulmo bocsátott rájuk. Finrod barlangokban alapította meg Nargothrond királyságát, Turgon pedig egy hegyekkel körbevett rejtett völgyben hozta létre Gondolint. Mivel ezek a helyek rejtettek voltak, Morgoth nemigen találhatott rájuk, különösen nem Gondolinra, amely a legrejtettebb és a legvédettebb volt.
A Fák elpusztítása és a szilmarilok ellopása után a valák megteremtették a Napot és a Holdat. Ugyanebben az időben ébredtek fel az emberek is, akik közül sokan Beleriandba jöttek és szövetségre léptek a tündékkel. Egy ember, Beren, aki túlélt egy csatát, Doriathba tévedt, ahol beleszeretett a tünde Lúthienbe, Thingol és Melian lányába. Thingol szerint egyetlen ember sem lehetett elég jó a lányának, ezért egy lehetetlen próbatételhez kötötte az áldását: ha megszerzi az egyik szilmarilt, övé lehet Lúthien. Beren eltökélte magát, hogy megszerzi azt, és Lúthien segített neki. Morgoth egyik szolgája, Sauron bebörtönözte Berent, akit Lúthien szabadított ki. Együtt elmentek Morgoth erősítményébe és közös erővel ellopták az egyik szilmarilt Morgoth koronájából. Ennek során Beren elvesztette a fél kezét. Thingol elismerése jeléül az áldását adta és létrejött tündék és emberek első szövetsége. Beren nem sokkal később halálos sebet kapott, Lúthien pedig belehalt a bánatba. Mivel az emberek és a tündék végzete különböző, ezért ez azt is jelentette, hogy örökre el kellett válniuk egymástól. Lúthien azonban meggyőzte a vala Mandost, hogy tegyen velük kivételt: Beren feltámadt, Lúthien pedig halandó emberként született újjá.
A noldák, akik ámultak a pár bátorságán, újra támadásba lendültek, emberekkel és törpökkel kiegészülve. Morgoth azonban titokban magához rontotta az emberek egy részét, így a tündesereg vereséget szenvedett. A harcokban két testvér, Húrin és Huor szerezte a legnagyobb dicsőséget. Huor meghalt a csatamezőn, de Morgoth elfogta Húrint, fogságba vetette, és arra kényszerítette, hogy nézze végig, ahogy családja elbukik. Húrin fia, Túrin Turambar Doriathba ment, hátrahagyva anyját és húgát apja királyságában, amelyet lerohant az ellenség. Túrin nagy hőstetteket hajtott végre, végül legyőzte Glaurungot, a sárkányt is. Hősiessége ellenére azonban ő is Morgoth átkának hatása alá került, melynek köszönhetően megölte barátját, Beleget, majd elvette és teherbe ejtette saját húgát, az amnéziától szenvedő Nienort. Glaurung a halála előtt feloldotta az átkot, Nienor öngyilkos lett, Túrin pedig megtudván az igazságot a kardjába dőlt.