A kakukkos óra olyan mechanikus óra, amelynek ütőszerkezete a kakukk dalát utánozza. Ez általában egy gonggal együtt szólal meg óránként, és a kakukkszó száma jelzi az aktuális órát. A kakukkhang mellett egy kakukkfigura is előbújik az óralap feletti csappantyúból.
A kakukkos órák mint jellegzetesen német kulturális javak világszerte ismertek, mint olyan gazdagon díszített tárgyak, amelyek kialakítása erdei vagy vadászati témákat dolgoz fel. Hagyományosan főként a Fekete-erdőben készülnek. Gyakran faliórák, amelyek mechanikus ingaórája láncos felhúzó- és ütőszerkezettel van felszerelve. A 19. század közepe óta a ház alapformája általában egy vasúti őrház mintájára készült, ferde tetővel és faragott fadíszekkel díszítve.
A "kakukkhangot" hagyományosan egy pár, az óra belsejében lévő, különböző magasságú cső adja ki. Egyes szabadalmak azonban egyetlen fuvolával is boldogulnak. A mechanikus kakukkfigura - hagyományosan fából faragott és festett, ma már gyakran műanyagból készült - a kialakítástól függően mozog vagy nyitja a csőrét a kakukkkiáltáshoz igazodva. Ezenkívül az óra külsejére egyéb mozgatható díszítőelemeket is rögzíthetnek, amelyek (általában csak óránként) mozognak (táncosok, más madarak). Ma már a hagyományos mechanikus kakukkos órák mellett léteznek elektromechanikus, kvarcmozgással működő modellek, elektronikusan generált kakukkszóval, valamint lánchúzós és ingaórák is.
Története Nem tudni, ki találta fel a kakukkos órát, és hol készült az első példány. Úgy gondolják, hogy a fejlesztés és a fejlődés nagy része a délnyugat-németországi Fekete-erdő területén (a mai Baden-Württemberg tartományban) történt, ahol a kakukkos óra népszerűvé vált, és ahonnan a világ többi részébe is exportálták, és az 1850-es évek közepétől kezdve világhírűvé vált. Ma a kakukkos óra a Németországban, Svájcban és Ausztriában utazók egyik kedvenc emléktárgya. Németország kulturális ikonjává vált.
Működése Ma a kakukkos óra mechanikus mozgása általában hasonló a hagyományos ingaórákéhoz. Ez is rendelkezik az úgynevezett "madárrúddal", egy elforgatható szerkezettel, amely az ütés elengedésekor a kulcs felé mozgatja a "kakukkot". Az ajtót a madárlábhoz rögzített drótos tartóval nyitják ki. A leütés végén a madárlak ajtaja az ellenkező irányba visszalendül, így zárva be azt.
A kakukk hívását két alapvetően különböző elv váltja ki. A 20. századig az ütőszerkezetet általában egy zárókoronggal vezérelték. A kakukkos órának erre a történelmi működési módjára itt nem térünk ki, hanem csak a lépőkorong és a kioldókar ma szokásos összjátékára. Miközben az óratekercs lánchúzóján a súly állandóan lefelé mozog, az ütéskioldó blokkolva van. A tizenkét lépcsőfokozatú lépőkerék (más néven számolótárcsa) az óramutatóval van összekapcsolva. Amikor a percmutató a "tizenkét órai állásban" van, egy rövid pillanatra feloldódik egy retesz, és egy függőlegesen fogazott kioldókar (gereblye) esik a lépcsőkerékre, azaz az időtől függően különböző mélységben. Tizenkét óránál a legkisebb a lépcsőfok, és a kioldó a legalacsonyabbra esik. A blokkolás feloldódik, és a verőláncos emelő elindul. Ez hajtja meg a csapókereket, amelyek "működtetik" az ütőszerkezetet. Két, kis súlyokkal vagy fakockákkal súlyozott fújtatót emelnek fel és engednek el időzített módon egy drótkötélen keresztül. Mindkét fújtató egy-egy kis sípba pumpálja a levegőt, és így keletkezik a kakukkhang (először a magas, majd a mély hang). A kakukkszó benyomása csak akkor jön létre, ha a sípok elengedése a megfelelő távolságra van egymástól. A második sípszó után a bütykös kerék még mindig egy hangrugóra (gongra) csap le. A külső oldalára erősített egyéb díszítőelemeket, például madarakat, táncosokat stb. is megmozgathat.
Minden egyes "ütésnél" a függőlegesen fogazott kioldókar egy foggal megemelkedik egy, a bütyköskerékhez kapcsolt forgó bütykös elem segítségével, és minden egyes fognál a kioldókart az ütésmódon kívül felfelé tartó reteszbe ütközik. Tizenkét óránál a bütykös elem tehát tizenkétszer foroghat, amíg a kioldókar vissza nem tér a kiindulási pontjába, és az ütőszerkezet ismét blokkolva van.
A nagyon bonyolultan animált kültéri dekorációk esetében egy másik ütőszerkezetet is használhatnak, vagy lehet egy másik "kis ajtó" a fürjnek, amely negyed- vagy félóránként csap le. Az ilyen óráknak ekkor három láncfelhúzós szerkezetük van. Ha a kakukkos órát úgy kell visszaállítani, hogy a fürj és a kakukk hívásainak száma egybeessen az órák számával, akkor először a bal oldali szerkezetbe kell belenézni, és az ott lévő drótkart röviden megnyomni, hogy a fürj hívása beinduljon. Ezután nyissa ki az óra jobb oldali tokját, hogy beállítsa a kakukk óránkénti hívását. A hívást a beállító drót rövid megérintésével lehet kiváltani, amelyet azonnal újra el kell engedni. Ismételje a kopogtatást, amíg el nem éri a megfelelő számú hívást.
A mai kakukkos órákat a kialakítástól függően 24 óránként vagy 8 naponta kell felhúzni. Az óra felhúzásához a leeresztett súlyokat kézzel kell újra felhúzni, mint más lánchúzós szerkezetek esetében. Azt a tényt, hogy a láncos óraszerkezetek általában rövidebb ideig járnak, mint a rugós óraszerkezetek, részben ellensúlyozza az a tény, hogy a futótartalék bármikor közvetlenül látható a súlyok helyzeténél, és nem lehetséges a szerkezet károsodása az ellenőrizetlen felhúzás ("túlhúzás") miatt. Egyes modellek, más ütőórákhoz hasonlóan, rendelkeznek ütésleállítóval, amely lehetővé teszi a kakukkszó kikapcsolását például éjszaka.
Jegyzetek
Irodalom Wilhelm Schneider: Zur Entstehungsgeschichte der Kuckucksuhr. In: Alte Uhren. Heft 3, 1985, S. 13–21. Wilhelm Schneider: Frühe Kuckucksuhren von Johann Baptist Beha in Eisenbach im Hochschwarzwald. In: Uhren. Heft 3, 1987, S. 45–53. Richard Mühe, Helmut Kahlert, Beatrice Techen: Kuckucksuhren. Callwey, München 1988, . Wilhelm Schneider: Die eiserne Kuckucksuhr. In: Uhren, 12. Jg., 1989, Heft 5, S. 37–44. Helmut Kahlert: Erinnerung an ein geniales Design. 150 Jahre Bahnhäusle-Uhren. In: Klassik-Uhren. 2002, H. 4, S. 26–30. Herbert Jüttemann: Die Schwarzwalduhr. Badenia, Karlsruhe 1991, ; 2000, . Johannes Graf: Erfolgsgeschichte der Schwarzwälder Kuckucksuhr. In: Klassik-Uhren. 2006, H. 5. Julia Scholz: Kuckucksuhr Mon Amour. Faszination Schwarzwalduhr. Theiss, Stuttgart 2013, (Katalog zur Sonderausstellung des Deutschen Uhrenmuseums Furtwangen).
További információk
Article on Designer Cuckoo Clocks published in the NAWCC bulletin Catalogue of Philipp Haas & Söhne (PHS), St. Georgen 1880 (Deutsches Uhrenmuseum) Cuckooland Museum, a museum devoted to the cuckoo clock German clock and watch museum Dorf und Uhrenmuseum
Kategória:Fekete-erdő Kategória:Németország nemzeti jelképei