Sir Martin Louis Amis angol regényíró, esszéíró, memoáríró és forgatókönyvíró. Leginkább Money (1984) és London Fields (1989) című regényeiről ismert. Megkapta a James Tait Black Emlékdíjat az Experience című memoárjáért, és kétszer szerepelt a Booker-díjban (1991-ben a Time's Arrow, 2003-ban pedig a Yellow Dog). Amis 2011-ig a kreatív írás professzoraként dolgozott a Manchesteri Egyetem Új Írások Központjában. 2008-ban a The Times 1945 óta az ötven legnagyobb brit író közé sorolta.
Amis munkáinak középpontjában a „későkapitalista” nyugati társadalom túlkapásai állnak, amelynek abszurditását gyakran groteszk karikatúrákkal gúnyolja; a The New York Times által "új kellemetlenségnek" nevezett dolgok mestereként jellemezték.Stout, Mira. "Martin Amis: Down London's mean streets", The New York Times, 4 February 1990. Saul Bellow és Vladimir Nabokov, valamint apja, Kingsley Amis ihlette írásművészetét. Amis maga is hatással volt a 20. század végén és a 21. század elején számos brit regényíróra, köztük Will Selfre és Zadie Smithre."Martin Amis", The Guardian, 22 July 2008.
Az egész életen át dohányzó Amis nyelőcsőrákban halt meg házában, Florida államban, 2023 májusában. A The New York Times ezt írta a halála után: „A 20. század utolsó három évtizedében – az olajembargótól a berlini fal leomlásán át egészen szeptember 11-ig – az olvasáskor elérése azt jelentette, hogy – ma már világosnak tűnik – az Amis-korszakban kell élni.
Fiatalkora Az oxfordi John Radcliffe Kórházban született. Apja, az ismert angol regényíró, Sir Kingsley Amis, a londoni Claphamből származó mustárgyáros hivatalnok fia volt; édesanyja, a Kingston upon Thamesben született Hilary ("Hilly") Ann Bardwell a Földművelésügyi Minisztérium köztisztviselőjének lánya.Hilly Bardwell (1928. július 21. – 2010. június 24.) háromszor ment férjhez, először Kingsley Amishez 1948 és 1965 között, akitől három gyermeke született, Philip, Martin és Sally. Második férje D. R. Shackleton Bailey volt 1967 és 1975 között, végül 1977-ben hozzáment Alastair Boydhoz, Kilmarnock 7. bárójához; 1972-ben született egy fiuk, James. Volt egy bátyja, Philip; húga, Sally – akinek születésére Philip LarkinPhilip Arthur Larkin (1922. augusztus 9. – 1985. december 2.) angol költő, regényíró és könyvtáros. írta a Born Yesterday-tPhilip Larkin: Born Yesterday – 2000-ben meghalt. Szülei 1948-ban házasodtak össze Oxfordban, és Amis 12 éves korában elváltak; A válást követően Hilly és a gyerekek a spanyolországi Mallorcára mentek, ahol egy ideig Robert Graves-szel szálltak meg.
Számos iskolába járt az 1950-es és 1960-as években, köztük egy mallorcai nemzetközi iskolába, a swanseai Bishop Gore School-ba és a Cambridgeshire-i High School for Boys-ba (Cambridge), ahol az egyik igazgató "szokatlanul kilátástalannak" nevezte. Az apja első Lucky Jim (1954) című regényét követő elismerés a New Jersey állambeli Princetonba, az Egyesült Államokba vitte a családot, ahol apja előadásokat tartott.
1965-ben, 15 évesen Amis alakította John Thorntont Richard Hughes A High Wind in JamaicaHigh Wind in Jamaica (film) filmváltozatában. 5 láb 6 hüvelyk (1,68 m) magas tinédzserként „alacsony ülepűnek” emlegette magát.
Apja azt mondta, Amis nem egy könyves gyerek, és „tizenöt-tizenhat éves koráig nem olvasott mást, csak sci-fit”. Amis azt mondta, hogy alig olvasott többet, mint képregényeket, amíg mostohaanyja, a regényíró, Elizabeth Jane HowardElizabeth Jane Howard, Lady Amis (1923. március 26. – 2014. január 2.) angol regényíró. megismertette vele Jane Austent, akit gyakran legkorábbi hatásaként emlegetett.
Az oxfordi Exeter College-ban diplomázott, egy gratulációval, "olyan formában, amikor behívnak egy szakdolgozati bizottsághoz és a vizsgáztatók elmondják, mennyire élvezték a dolgozatodat olvasni. Miután 1971-ben végzett Oxfordban, Amis sci-fi regényekről írt kritikákat a "Henry Tilney" néven (egy biccentés Austen felé) a The Observer rovatában. Oxford után a The Times Literary SupplementnélA Times Literary Supplement egy heti rendszerességű irodalmi ismertető. talált belépő szintű állást, és 27 évesen a New Statesman irodalmi szerkesztője lett, ahol John Gross írót és szerkesztőt említette példaképének, és ahol megismerkedett Christopher Hitchensszel, a The Observer akkori írójával, aki a legjobb barátja lett egészen Hitchens 2011-es haláláig.
Korai írásai Amis szerint az apja bírálta munkája bizonyos aspektusait. "Pontosan meg tudom mutatni azt a helyet, ahol megállt, és pénzt pörgetett a levegőben; itt jön be a Martin Amis nevű karakter." "A szabályok megszegése, az olvasóval való szemétkedés, a figyelemfelhívás magára." – panaszkodott Kingsley.
Első regénye, a The Rachel Papers (1973) – amelyet Lemmons-ban,Lemmons, más néven Gladsmuir House, Kingsley Amis (1922–1995) és Elizabeth Jane Howard (1923–2014) regényírók otthona volt a barnet-i Hadley Common déli oldalán, Észak-London és Hertfordshire határán. az észak-londoni családi otthonban írt – elnyerte a Somerset Maugham-díjat. Leghagyományosabb regényei közül sikertelen kultfilm készült, és egy derűs, egoista tinédzser történetét meséli el (amit Amis önéletrajzinak ismer el) és kapcsolatát a névadó barátnővel az egyetemi tanulmánya előtti évben.Hódító PC-ABC (film)
A Dead Babies (1975), a csapongó hangvételű második regénye, néhány barát életének pár napját meséli el, akik egy vidéki házban gyűlnek össze, hogy kábítószert fogyasszanak. Amis számos írói jellemzője itt jelenik meg először: maró fekete humor, a korszellem megszállottsága, szerzői beavatkozás, szadisztikusan humoros szerencsétlenségeknek és megaláztatásoknak kitett karakter és dacos lazaság ("hozzáállásom az volt, nem sokat tudok a tudományról, de tudom, mit szeretek"). 2000-ben filmadaptáció készült.Dead Babies (film)
A Success (1977) két tejtestvér, Gregory Riding és Terry Service történetét mesélte el, valamint gyrapodó és csökkenő vagyonukat. Ez volt az első példa arra, hogy Amis szereti szimbolikusan "párosítani" a regényeiben szereplő karaktereket, ami azóta is visszatérő vonása fikciójának (Martin Amis és Martina Twain a Money-ban, Richard Tull és Gwyn Barry a The Information-ben, valamint Jennifer Rockwell és Mike Hoolihan az Night Train-ben).
Amis írta a forgatókönyvet a Saturn 3 (1980) című filmhez, amely tapasztalatból merítette 1984-ben megjelent ötödik regényét, a Money-t.
Az Other People: A Mystery Story (1981) – a cím utalás Sartre Huis Clos című művére –, amely egy fiatal nőről szól, aki kómából jött ki, átmeneti regény volt abban a tekintetben, hogy Amis esetében ez volt az első, amely szerzői beavatkozást mutatott be a narratív hangban, és a hősn ő rendkívül mesterkélt nyelvezetét a hétköznapi tárgyak leírásaiban, amelyekre állítólag kortárs, Craig Raine „marsi” költészeti iskolája volt hatással. Ez volt az első regény, amit Amis írt, miután elkötelezte magát, hogy főállású író lesz.
Fő karrier 1980-as és 1990-es évek Amis legismertebb regényei a Money, a London Fields és a The Information, amelyeket általában "London-trilógiának" neveznek.Stringer, Jenny. Martin Amis, The Oxford Companion to Twentieth-century Literature in English. Oxford University Press 1996. Bár a könyveknek a cselekményt és narratívát tekintve kevés közös vonása van, mindegyik középkorú férfiak életét vizsgálja, feltárva a 20. század végén Nagy-Britanniában az élet zord, kicsapongó és posztapokaliptikus folyását. Amis londoni főszereplői antihősök: megkérdőjelezhető viselkedést tanúsítanak, szenvedélyes ikonoklaszt-ok, és igyekeznek elkerülni életük látszólagos banalitását és hiábavalóságát. Azt írja: "A világ olyan, mint egy ember. És van rá egy tudományos név, ami az entrópia – minden a rendezetlenség felé hajlik. Rendezett állapotból rendezetlen állapotba."McGrath, Patrick "Martin Amis" , BOMB Magazine Winter, 1987.
A Money (1984, A Suicide Note az alcíme) John Self, a reklámszakember és leendő filmrendező első személyű elbeszélése, aki "a huszadik század rabja". "[A] thatcheri amoralitás és kapzsiság szatírája""Martin Amis", British Council: Literature. Retrieved 12 January 2016 a regény fekete komédiás epizódok sorozatát meséli el, amint Self oda-vissza repül az Atlanti-óceánon, a személyes és szakmai sikerek durva és kaotikusnak tűnő törekvésében. A Time felvette a regényt a 100 legjobb angol nyelvű regény közé 1923 és 2005 között.Lev Grossman and Richard Lacayo."All Time 100 Novels" 2009. november 11-én a The Guardian arról számolt be, hogy a BBC 2010 elején a BBC 2 műsorának részeként adaptálta a Money-t TV-filmként. Nick Frost alakította John Selfet. A televíziós adaptációban Vincent Kartheiser, Emma Pierson és Jerry Hall is szerepelt. Az adaptáció egy "két részes dráma" volt, és Tom Butterworth és Chris Hurford írta. A két rész közül az első közvetítése után Amis gyorsan megdicsérte az adaptációt, és kijelentette, hogy "Minden előadás gyenge pontok nélküli volt. Nick Frostot John Selfként teljesen rendkívülinek tartottam. Ő tölti be a karaktert. Ez egy nagyon szokatlan teljesítmény abból a szempontból, hogy nagyon vicces, fizikailag komikus, de furcsán kecses is, élvezet nézni...Nagyon drágának tűnt, pedig nem volt az, és ez bravúr...A korábbi forgatókönyv, amit láttam, csalódást okozott (de) visszavették és dolgoztak rajta, és ez óriásit fejlődött. Azt tanácsoltam, hogy inkább használják a regény nyelvezetét, a párbeszédet, ahelyett, hogy kitalálták volna."Catriona Wightman (25 May 2010). "Martin Amis praises Money adaptation", Digital Spy.
A London Fields (1989), Amis leghosszabb munkája, három főszereplő találkozását írja le Londonban 1999-ben, a klímakatasztrófa közeledtével. A karakterek tipikusan amisi nevekkel és széles körben karikírozott tulajdonságokkal rendelkeznek: Keith Talent, az alsóbb osztályú szélhámos, aki szenvedélye a darts; Nicola Six, a femme fatale, aki elhatározta, hogy meggyilkolják; és a felső-középosztálybeli Guy Clinch, "a bolond, a szegény csikó", akinek a sorsa a másik kettő közé kerül. A könyvet 1989-ben ellentmondásosan kihagyták a Booker-díj szűkített listájáról, mert a panel két tagja, Maggie Gee és Helen McNeil nem szerette Amis női karaktereivel való bánásmódját. "Hihetetlen veszekedés volt" – mondta Martyn Goff, a Booker igazgatója a The Independentnek. "Maggie és Helen úgy érezték, hogy Amis borzasztóan bánt a nőkkel a könyvben. Ez nem azt jelenti, hogy azt gondolták, hogy azok a könyvek, amelyek rosszul bánnak a nőkkel, nem lehetnek jók, egyszerűen úgy érezték, hogy a szerzőnek világossá kell tennie, hogy nem támogatja és nem adja áldását erre. Valójában csak ketten voltak, és túlerőben kellett volna lenniük, mivel a másik három egyetértett, de vitájuk és szenvedélyük puszta ereje volt, hogy nyertek. David Lodge azt mondta, hogy sajnálja, a mai napig úgy érzi, valahogy megbukott azzal, hogy nem mondta ki: „Kettő a három ellen, Martin rajta van a listán.”
Amis 1991-es regénye, a Time's Arrow című bekerült a Booker-díj rövid listájára. A visszafelé irányuló narratívájáról – beleértve a fordított párbeszédet is – figyelemre méltó regény egy náci koncentrációs tábor orvosának önéletrajza. Az idő nyilánakAz idő nyila (Arrow of time) az idő „egyirányú irányát” vagy „aszimmetriáját” jelöli. Arthur Eddington brit asztrofizikus fejlesztette ki 1927-ben, és ez egy megoldatlan általános fizikai kérdés. Ez az irány Eddington szerint az atomok, molekulák és testek szerveződésének tanulmányozásával határozható meg, és a világ négydimenziós relativisztikus térképére rajzolható meg. megfordítása a regényben, a technika Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd (1969) és Philip K. Dick Counter-Clock World (1967) című művéből kölcsönzött technika, egy olyan narratív stílus, ami maga Amis kezében a nácik halálracionalizálásának kommentárjaként funkcionál, a rombolás pedig mint teremtő erő az északi mitológia feltámasztásával a német nemzetépítés szolgálatában.